Édesanyák egy gyermektelen pályakezdő pedagógus szemével

Édesanyának lenni csodálatos! – gondoltam, majd nagy sóhaj hagyta el a számat. Igen, csodálatos, hiszen ha az igaz szerelem ekkora erővel bír, hogy félbeszakítanám az egész világot érte, akkor a gyermek iránt vajon mit érezhet a szülő? Nekem nincs gyermekem. Ezt leszögezem. Fogalmam sincs, hogy pontosan milyen lehet. Nincs az a pénz, amit ne érne meg, és egy életre szól. Ezt csak az értheti igazán, aki már benne van.

Amit látok, az egyszerre csodálatos, inspiráló és lenyűgöző.

Nem is gondolná a felnőtt ember, amikor megtudja, hogy az első porontyát várja, hogy egy komplett új világba csöppen. Ebben a világban minden, amit eddig látott, egy kicsit más színűvé válik, borzasztóan érdekes lesz egy partedli, a babakocsik meg aztán hiper-szuper-fú-de-érdekesek. Annyi kihívással találkozik hirtelen az ember, amik terhe alatt nem rogyhat össze, hogy egy csodálatos, inspiráló, lenyűgöző szuperhőssé válik. Rájön, hogy mennyi mindent, hogy elképesztően rettenetesen sok mindent nem tud, és ez a gyermek születésével csak fokozódik.

Szorongani kezd.

Nem mondhatja péntek este tizenegykor a gyerekének, hogy de jó ötlet most pizzát rendelni. A gyereknek egyáltalán nem kéne pizzát enni, nem? Egészséges étkezés. Azt meg hogy a szöszbe kell? Mindenről kiderül, hogy nem egészséges, aztán arról is, amiről korábban kiderítetted, hogy ez, abban a bizonyos formában egészséges. De nem.

Anyuka, maga nem tudta, hogy ezt nem szabad? Hogy néz ki a lakás? Miért így bugyolálod be a babát? Miért így fekszik? Ne ekkor etesd! Vedd fel! Ne vedd fel! Eddig vedd fel! Nehogy addig vedd fel! Addig nehogy felvedd! Hadd sírjon! Kegyetlenség! Nálunk ezt eszik a gyerekek! Ma háromfogásos vacsorát főztem a férjemnek. Már le is olvadtak rólam a kilók! ÚRISTEN! Ez az élő kicsi ember lázas! (vagy) Görcsben van! (vagy) Kiütései lettek!
Nem kellett volna ezt, meg azt, meg így, meg úgy…
Vidd már el az orvoshoz! Gyomorgörcs, az én hibám, nem vagyok képes vigyázni egy gyermekre, halálomig kísért, ha miattam valami baja lesz…
Jaj, nem kell úgy rettegni! Minek vitte el? Minek hozta ide? Minden csip-csup dolog miatt nem kell orvoshoz rohangálni!
Miért nem hozta már előbb? Nem látta ezt a kis piros foltot a kislábujja tövében? Felelőtlen!
Minek hozod magaddal mindig? Már nem is lehetünk együtt úgy, mint régen! Mindig csak a gyerekről beszélsz! Nem szeretnék így találkozni, nekem ez teher, unalmas. Aranyos, meg minden, de nekem nem ő a világ közepe. Hívj, ha tudsz valami másról is beszélni!

Már nem vagy a régi.
Még nem fordult át? Még nem csippent? Még nem jár? Már beszélnie kéne! Az enyém már RÉG egyszerű mondatokban beszél! A tiéd még az első szavát se mondta ki? A lépcsőn váltott lábbal jár? Jó, nagyon helyes. (HUH!! Valamit jól csináltam? Neem, itt valami biztos nincs rendben, ez furcsa érzés. Én semmit nem csinálok jól, ez biztos tévedés! Úristen, mit rontottam el, biztos jól mondtam?)
Egy kicsit kicsi a korához képest. Megfelelően táplálkozik? Mivel táplálja? Kapjon több ezt meg azt.

Most akkor miattam van lemaradva? Meg különben is, ez most AZT jelenti? Hogy le van maradva? Ez hogy történhetett? Én annyira igyekszem! Mégis ennyire nem való nekem gyermek, ennyire felelőtlen vagyok? Mit nem vettem észre? Hol rontottam el?
Jaj, egek, vendégek jönnek! Úszik a lakás! Még nem evett! Még nem aludt! Mosogatás! Porcicák! A tegnapi vacsora a földön! Rumli! Legó, asztalsarka, sírás, pelenka, sírás, sírás, sírás, csengő. Sírás, mosatlan, vacsora a földön, kóc, zuhany 4 nappal ezelőtt, koszos póló, karikás szem, mesélj valamit, hullik a hajam, sírás, nem eszik, nem alszik, rumli, hely sincs, undorodó tekintetek a vendégektől. Hiányzik a felnőtt szó, és meg is kapod:

Rosszkor jöttük?

Nálatok folyton kupi van, kosz van, azt akarod, hogy így nevelkedjen a gyereked? „Az” is ilyen trehány lesz! Ahelyett, hogy mosogatnál, itt fekszel a kanapén! „Az” is ilyen lusta lesz, ha ezt látja!

Most jön a java: hogyan neveljük? Hogyan nem lesz „neveletlen”? Sosem akarok vele kiabálni! Naná, hogy a bevásárlóközpontban, mindenki szeme láttára szakad el a cérna! Pedig békés természet vagyok. Türelemmel megáldva. Nem vagyok jó anya, nem való nekem gyermek, elrontom őt. Nem ilyet érdemel. Bár jobb anyja lehetne!
Bármit csinál, a te hibád. Te rontottad el. Nem így kellett volna, hanem úgy.
Mégis hogy gondoltad, hogy ez jó lesz?
Az új elfogadott álláspont annak az ellenkezője.

Ez balgaság! Önzőség!
Ezt akarom ajándékba! Miért nem azt kaptam ajándékba? Miért csak ennyit kaptam?
Miért kapott ilyen sokat? Mindent megvesztek neki! Elkényeztetett lesz! Ezt akarom! Csoki! Pizza! Fújj! Sár!

A barátaim már mind kaptak telefont! Ez a ruha béna! Nekem miért nem lehet drága cipőm?
Kamaszkor.

Depresszió.
Anya ciki.

Hagyjál békén.
Ne gyere ide.
Minek jöttél?

Leszarom.
A haverokkal akarok menni, nem veletek!
Flegma.
Szleng. Öreg vagy.
Nem lehet elérni – rossz társaság? Miattam? Naná, hogy miattad!
Egyetem.
Ne hívogass.
A barátaimhoz jöttem haza.
Sietek vissza a barátaimhoz.

Ő az.
Szerelem.
Köszönöm, anya!
Viszlát, anya.
Nagymama leszel, anya!
Csodálatos, egy gyermek, akit szerethetek, és nem engem hibáztat majd mindenki mindenért!
Ezt hogy képzeled, anya?
Ne így szeresd őt, anya!

Rég nem láttunk, anya!
Nem is érdekel az unokád, anya?

…

Az utóbbi években sokat változott az édesanyák megítélése. Teret kapnak ahhoz, hogy a hangjukat hallassák ezekről a dolgokról. Elenyésző töredéke mindez a kihívásaiknak. Az édesapáké úgyszintén, olyannyira, hogy ők is saját bejegyzést érdemelnek.

Ha így csokorba szedjük – ahogy azt sokszor láthattuk az elmúlt években - rettenetesen elveszi a kedvét az embereknek attól, hogy szülői „örömök” elé nézzenek. Nevetségessé is válik a szemükben ez a kifejezés. Ugyanis a felsorolt dolgokban mégis mi az öröm? Egy ponton úgy tűnt, mintha az anyaság egy megalázottságba, szolgaságba taszított sors lenne. Tudtam, hogy ez nem igaz, de a kedvem az elment tőle.

Nagyon fontos, hogy beszéljünk arról, hogy a gyermeknevelésben mit is jelent az, hogy „nem tökéletes” az „elég jó” anya. Nem csupán annyit, hogy ma nem fésülködtem meg. Nem csupán annyit, hogy egyszer-kétszer rossz döntést hozok.

Minden rájuk van fogva, minden rájuk van hárítva, és semmi nem jó, amit csinálnak. Nagyon fontos úgy látni az édesanyákat, édesapákat, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt, a legjobb tudásuk szerint, amit folyamatosan bővítenek – akár aktív tanulással, akár tapasztalatokból, így vagy úgy.

Ha szülőként sokszor emlékeztetjük magunkat arra, hogy naponta is hibázhatunk, többet is, sokat is, kisgyermek mellett igenis lehetsz kócos, koszos pólós, szaladhat a lakás, lefekhetsz pihenni a kanapén heverő szennyes ruhákra a vacsoráról maradt üres tányér mellé, és minden tökéletes, amit csinálsz, mert kezdő vagy, és tanulsz, minden nap egyre profibb leszel, és a partnered is ezt a hozzáállást kapja tőled, akkor is meglesz ez a lista, de nem fog érdekelni. Lesznek napok, amikor mégis. De az a néhány nap kit érdekel?

Akkora szuperhőssé váltál ezen az úton, hogy ha minden körülmények között TUDOD magadról, hogy te nap mint nap rengeteget tanulsz, a gyermekek nagyon jól bírják a strapát, általában lelkileg is rugalmasabbak, mint a felnőttek, pozitívak, te pedig egyre ügyesebb vagy, és a legfontosabb feladatodat ellátod: életben tartod és szereted a gyermeked, akkor nem csak elég jó anya vagy, hanem elég szuper anya vagy, mert önmagad lelkét is ápolod. A gyermekkel ne szűnjön meg az „én”, és ennek nagyon örülj! A gyermek az első, de te a második önmagadnak, mert a gyermek akkor érzi magát a legbiztonságosabban, ha látja, hogy egy olyan világba született, ahol szabad boldognak lenni. Ez lényegesen megkönnyíti az életet.

Nem kell mindent feladni, nem kell mindent befogadni. Szeresd magad (igen, könnyű mondani – de a titka annyi, hogy gyakorolj! Emlékeztesd magad a lehető leggyakrabban a fentiekre, és egy nap majd elhiszed!), higgy a jóságodban, higgy a partnered jóságában, higgy abban, hogy ő is hisz a tiédben.

Jó a te rendszered. Jó a te módszered. Jó lesz néha a pizza is. Ahány ház, annyi szokás. Ahány gyermek, annyi féle igény. Ahány anya, annyiféle szeretet. A gyermek nem csak tőled tanul élete során. A te tanításaidat senki nem érheti utol, senki nem pótolhat téged, a hiányosságok miatt pedig ne aggódj! Jobb később, mint soha.
Te is, a párod is, a nagyszülők is és a gyermeked is úgy vagytok tökéletesek, ahogy vagytok.
Van ahol ez közel sem ilyen egyszerű, tudom. Fogadj be annyit ebből az írásból, amennyit tudsz.

Zs.

Olvass még anyasággal kapcsolatos cikkeket!

Néha úgy kilépnék az anyaságból!

Szülés után rögtön kívánatosnak kell lenni?

Belebukok az anyaságba?