Ilse Koch egyike volt azoknak a náci felügyelőnőknek, akiről A felolvasó című drámában Hanna Schmitz alakját mintázták. Ilse Kochra egyetlen gyilkosságot sem tudtak ténylegesen rábizonyítani, mint a sorozatban bemutatott Aileen Wournos-ra vagy Mary Ann Cottonra, de a szemtanúk elmondása szerint a buchenwaldi táborban elkövetett kegyetlenségeiből minden szó igaz.
Ilse Köhler 1906. szeptember 22-én született Drezdában. Munkáscsalád gyermeke volt, fiatalon munkába állt egy gyárban. A csinos lány népszerű volt a fiúk körében. A Németországban egyre inkább terjedő náci ideológia felkeltette Ilse érdeklődését. 1932-ben belépett az NSDAP-ba, kapcsolatban állt a párt belső köreivel. Titkárnőként dolgozott az SS parancsnokságán, mikor összeismerkedett Karl Otto Koch SS tiszttel. 1936-ban összeházasodtak, három gyermekük született, Artwin, Gisela és Gudrun. ( Artwin később öngyilkos lett, Gudrun egyéves korában meghalt étkezési problémák miatt.)
1937. augusztus elsején Kochot kinevezték a buchenwaldi koncentrációs tábor parancsnokává. Buchenwald egyike volt Németország legnagyobb táborainak. 1937-ben építették fel a rabok, az évek során 250.000 embert tartottak itt fogva, közülük 56 ezren életüket vesztették. A foglyok a környék hatalmas gyáraiban dolgoztak. A tábor jelmondata ez volt: „Mindenkinek a magáét”.
Karl Otto Koch még náci mércével is kegyetlen, korrupt ember volt. A foglyoknak szánt élelemmel üzletelt, a nekik szánt fizetséget elsikkasztotta, gyakran lőtt agyon, kínoztatott meg embereket. Koch szifiliszben szenvedett, azokat, akik kezelték, vagy tudomást szereztek betegségéről, szintén megölette. Ilse közben a női fegyőrök parancsnoka lett. A táborban luxuskörülmények között élt férjével, de Koch inkább feladataival volt elfoglalva, Ilse napjai unalmasan teltek.
Az asszonyt nem riasztotta a környezet, amiben élnie kellett, büszke volt férjére, és hitt a náci eszmékben. Pontosan sosem derült ki, hogy Ilse rémtettei közül mi volt igaz és mi csupán szóbeszéd. Hatalmat kapott a kezébe, s a róla fennmaradt történetek szerint ez borzalmas tettek véghezvitelére ösztönözte. Szadista, kielégíthetetlen szexuális vágyakkal terhelt, kegyetlen asszonynak ismerték. Sétái közben németjuhász kutyáit gyakran terhes asszonyokra uszította. Előfordult, hogy megkorbácsolta a rabokat. Szívesen mustrálta a felsorakoztatott meztelen foglyokat, szép tetoválásokra vadászva. Állítólag később a kiválasztott foglyoknak méreginjekciót adott vagy adatott be orvos szeretőjével, bőrüket pedig kikészíttette. Egy olyan történet is keringett Ilséről, hogy a bőrökből lámpaernyőt készíttetett.
Miután Buchenwaldot 1945. április 11-én felszabadították, Billy Wilder rendező filmet készített a táborról. A filmben látható egy asztal, melyen két zsugorított emberi fej – melyet Ilse papírnehezéknek használhatott – tetovált bőrök, illetve egy asztali lámpa látszik. A narrátor szerint a bura ernyője emberi bőrből készült. Az igazság az, hogy mikor Ilse buchenwaldi lakásában házkutatást tartottak, nem találtak ilyen lámpákat, csupán kecskebőrből készült lámpaernyőt. Ha volt olyan, melyekhez valóban emberi bőrt használtak fel, eltűnt a felszabadítás után. Öt tetovált emberi bőrt azonban őriznek az amerikai Országos Egészségügyi és Orvosi Múzeumban és egyet az amerikai Országos Levéltárban, amelyek mind Buchenwaldból származnak. Dr. George Konrad Morgen SS tiszt 8 hónapig nyomozott Ilse Koch ügyében, de nem talált bizonyítékokat arra, hogy valóban léteztek-e ilyen lámpák.
A spanyol Jorge Semprún, aki maga is megfordult a buchenwaldi haláltáborban, így ír A nagy utazás című könyvében Ilséről: „csak azért teremtődött volna, hogy feledtesse Ilse Koch arcát és testét, zömök és egyenes, kemény és egyenes lábain merev egyenesen feszülő testét, durva és tiszta, kétségtelenül germán jellegű arcát, s Sigrid szemére emlékeztető világos szemét (de sem a fényképek, sem az akkor felvett és azóta felújított híradók nem árulják el, hogy Ilse Koch világos színű szeme zöld volt-e, akár Sigridé, vagy világoskék vagy acélszürke, igen, leginkább acélszürke), Ilse Koch szemét, mellyel meztelen törzsét, meztelen karját vette szemügyre a deportáltnak, akit néhány órával azelőtt szeretőül választott, tekintetét, amely már fel is hasította a fehér és egészségtelen bőrt a tetoválás vonzó vonala szerint, tekintetét, mely elképzelte már, hogy milyen szép hatása lesz ezeknek a kékes vonalaknak, virágoknak vagy vitorlás hajóknak, kígyóknak, tengeri algáknak, hosszú női sörényeknek, szélrózsáknak, tengeri hullámoknak, ezeknek a vitorlás hajóknak, újra s újra a sivító sirályok kibontott szárnyára emlékeztető vitorlás hajóknak, milyen szépen fognak hatni a pergamenszerű bőrön, mely valamilyen vegyi kikészítés következtében elefántcsontszínű árnyalatot kap majd, ilyen lámpaernyő fed minden lámpát a szalonban, ahová, ha beköszöntött az este, Ilse Koch mosolyogva bevezette a gyönyör eszközéül választott deportáltat, kétszeres értelemben is annak választotta, először a gyönyör aktusa révén, másodszor pergamenszerű bőrének sokkal tartósabb gyönyöréért, amit megfelelően kikészítenek, elefántcsontszínűre árnyalnak, s a tetoválás kékes vonalának csíkozása utánozhatatlan bélyeget ad a lámpaernyőnek, a szalonban, ahol egy díványon heverve fogadja a Waffen-SS tisztjeit és férjét, táborparancsnokot, hogy meghallgassák valamelyik tisztet, amint elzongorázik egy románcot vagy valami komolyabbat, igazi zongoradarabot, egy Beethoven-művet talán”
Karl Otto Koch kegyetlenkedéseit és korrupciós ügyeit a náci vezetők sem nézték jó szemmel. 1941-ben sikkasztás vádjával indult eljárás ellene, de ekkor még barátja, Himmler segítségével megúszta annyival, hogy a majdaneki tábor élére helyezték át Buchenwaldból. Felesége nem tartott vele, továbbra is régi otthonukban maradt. Többször került összetűzésbe a náci tisztekkel, hiszen már nem bújhatott férje háta mögé. Dr. Waldemar Hoven – Waffen – SS kapitány, Buchenwald vezető orvosa és Hermann Florstedt helyettes parancsnok is a szeretője volt. Egy év múlva Karl Otto Kochnak – 86 szovjet hadifogoly szökését követően – távoznia kellett a majdaneki tábor éléről. Közben Josias Erbprinz zu Waldeck-Pyrmont ezredes nyomozni kezdett Koch buchenwaldi ügyei miatt, később büntetőeljárás indult a férfi ellen, melyben halálra ítélték. Egy héttel a szövetséges csapatok érkezése előtt, 1945. április 5-én kellett a kivégzőosztag elé állnia Buchenwaldban. 1945. április nyolcadikára a németek részlegesen kiürítették a tábort. Nem tudták befejezni az evakuálást, mert a foglyok fellázadtak, így a felszabadító csapatokat már ők fogadták. (A tábort 1945 augusztusától 1950-ig a szovjet államvédelmi hatóság működtette, 28 ezer fogoly fordult meg itt, több, mint hétezren meghaltak. 1958-tól emlékhelyként működik.)
Mikor megérkeztek a felszabadító csapatok, Ilse már Ludwigsburgban bujkált, de hamarosan rátaláltak és elfogták. Egyike volt annak a 31 háborús bűnösnek, aki Dachauban az amerikai katonai törvényszék elé állt. A nő végig tagadta bűnösségét, annak ellenére, hogy rengeteg buchenwaldi túlélő jelent meg ügyében tanúskodni. 1947. augusztus 19-én életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, Dachauban vonult börtönbe. 1947 szeptemberében fiúgyermeknek adott életet, aki a börtönben fogant. Nem lehet tudni, ki a gyermek apja. 1948-ban Lucius D. Clay tábornok, Németország akkori amerikai katonai kormányzója áttekintette Ilse iratait és megalapozatlannak találta a vádakat. Az üggyel kapcsolatban ezt mondta: „Nem volt semmi más bizonyíték a vádiratban, mint hogy Ilse Koch gyűlöletes személy, a vád bizonyítására. Riporterek "Buchenwald boszorkányának" nevezték, és azt írták róla, hogy emberi bőrből való lámpaernyői voltak. És ezt mutatták be a bíróság előtt, ahol bizonyított volt, hogy a lámpaernyők anyaga kecskebőr volt.” Úgy döntött, négy évre módosítja az ítéletet. Ilse ügyét újratárgyalták, de az áldozatok és szemtanúk vallomása alapján a nőt gyilkosságra való felbujtással megint életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A hatvanéves Ilse Koch Aichach börtönében raboskodott. 1967. szeptember elsején úgy döntött, véget vet életének. Levelet írt akkor 19 éves fiának, majd felakasztotta magát. A levélben azt írta: „Nincs más kiút. Csak a halál szabadíthat fel.”
Kertész Imre – aki szintén megjárta Buchenwaldot - A kudarc című regényének hőse így gondolkozik: „ahol a gyilkosság közhely, gyilkossá ott az ember nem lázadásból, hanem ügybuzgalomból lesz”. Jorge Semprún „Ilse Kochot démoninak, sátánian gonosz, nagyformátumú személyiségnek ábrázolja, valamifajta modern Faustnak, aki szövetséget kötött a Sátánnal”.
Juditty
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Ilse_Koch
http://en.wikipedia.org/wiki/Karl-Otto_Koch
http://www.scrapbookpages.com/dachauscrapbook/DachauTrials/IlseKoch.html
http://www.szombat.org/archivum/h0212b.htm
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=17894&pIdx=2
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=6_7_1
http://furtherglory.wordpress.com/2010/09/14/why-did-ilse-koch-the-human-lampshade-lady-hang-herself-in-prison/
