Már leírtam első kisfiam születéstörténetét, most megosztom veletek második kisfiamét.
2020.04.05-én teszteltem. Jó erős pozitív. Már 7 hetes voltam. November 30-ra voltam kiírva. (Ő is kisfiú.) Minden a „tankönyv” szerint ment a 30. hétig. Pont akkor léptem a 30. hétbe, amikor reggel keltem fel és furcsának éreztem a derekam, fájdogált és egyre erősödött, de orvoshoz nem tudtam elmenni, mert egyedül voltam a kisfiammal.
Délután beleültem egy kicsi meleg vízbe, hátha csak jósló és elmúlik. Abban a pillanatban elmúlt, de ahogy kiszálltam, öt perc múlva elkezdett még jobban fájni a derekam. Hat óra volt. Betelefonáltam a kórházba, mondták, amint hazaér a párom, azonnal menjek be.
Fél kilencre beértem, kilenckor hívott be a doki. Elmondtam, mi a helyzet. Azt mondta tök nyugodtan, idézem: ha az első babám 41. hétre lett meg, most se lehet gond, de azért feküdjek fel az ágyra, megvizsgál. Na, ezután még ő jobban meg volt ijedve, mint én.
Láttam rajta, kicsit meg van ijedve, kérdeztem, mi a gond. Azt mondta, furcsának találja a méhszájat, mintha kezdene kinyílni. Megnézett utána hüvelyi ultrahangon, 2110 volt a méhszájérték. Azonnal hívott egy másik kórházat, hogy tudnak-e fogadni, mert valószínű az éjjel még baba lesz.
Kaptam magnéziumot és tüdőérlelőt, három napig voltam bent tartva, hála isten sikeresen bent tartották a babámat. Hazaengedtek szigorúan sok pihenést és magnéziumot írtak fel. (De mint tudjátok, egy egyéves örökmozgó mellett nehéz volt betartani.)
34 hét 5 napos voltam, amikor este a kisfiam pont rajtam aludt és folyt valami. Azt hittem, a magzatvíz volt. Letettem a kisfiam és szaladtam a vécére. Ahogy lehúztam a bugyimat, vér fogadott, és ahogy ráültem a vécére, elöntött a vér.
Egyből mentőt hívott anyósom - miért is ne pont akkor lett volna a párom dolgozni. Szombati nap volt és csak másnap jött haza. 22:30-kor már vizsgáltak, mondták, mutassam meg a betétet, hogy tényleg vérzek-e. Nagyon ideges lettem. Megmutattam. Azt mondták, nem is vérzek, mert a betét nem volt véres. Mondták, menjek be a vetkőzőbe és vetkőzzek le.
Megint elöntött a vér, én meg elhúztam a függönyt és rákiabáltam az asszisztensre, hogy na, akkor nem vérzek, ugye? Aztán a doktornő megvizsgált az ágyon, de nem látott semmit a vértől, hiába törölt, így hasi ultrahanggal megnézett. Azt mondta, nem látja a lepényt, és valószínű lepényleválás.
Nekiállt gyorsan telefonálni másik kórházba, hogy tudnak-e fogadni, mert baj van(sajnos itt nincsenek felkészülve koraszülöttekre). Már éjfélre a másik kórházban voltam, ahol egyből megtalálták a lepényt és megállapították, hogy négy centire levált.
Félóra alatt három orvos is megvizsgált, hajnal fél egykor átvittek egy üres szülőszobába, és azt mondta az orvos: ha egy órakor még mindig vérzek, sürgősségi császár lesz. Ebben a félórában annyira nekiálltam szédülni, hogy azt hittem, ott ájulok el.
Egy órakor bejött az orvos, megvizsgált, mondta, hogy irány a műtő. Hirtelen sürgés-forgás lett körülöttem, szédültem nagyon, azt se tudtam, mi van. Közben el kérték az adatokat, alig bírtam beszélni. Nagy nehezen kértem egy telefont, hadd telefonáljak haza, hogy mi van.
Így 01.28 perckor megszületett a kisfiam 34 hét 6 napra 2550 grammal és 50 centivel. Két ciszta van az agyában (ami hála isten szívódik fel). Négy napig volt légzéstámogatása plusz oxigén. Azóta már csak pár nap és egyéves lesz. Hála isten minden rendben van vele.
A.
Olvass még szüléstörténeteket vagy írd meg te is a sajátodét!
Nem engedem, hogy indítsák a szülésemet
Majdnem szétrepedt a méhem a szülésindító tablettától
Az indított szülés után meg kellett császározni
