15. hét
Múlt héten volt négy orvosi időpontom, ebből egyet lemondtam, mert a körzeti diabetikus nővér lett volna, minek menjek, ha a kórházban háromhetente úgyis látnak. Maradt tehát három.
A munkahely köteles ezekre az időpontoktokra elengedni, amit kötelező nekik ki is fizetni munkaidőként, persze azért próbáltam minél kevesebbet távol lenni, tehát aznap még a munkahelyen kezdtem, majd orvos, majd megint vissza, majd megint orvos.
Az első időpontnál az ultrahangosokhoz kellett mennem, de ekkor még fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Nagyon gyorsan kiderült, hogy szeretnék, ha részt vennék egy klinikai kutatásban, amit körülbelül 2000 fő bevonásával szeretnének elvégezni azok közt, akiknek korábban koraszülésük, vagy késői vetélésük/halvaszületésük volt. Amiatt kerestek meg, mert ugye relatíve késői vetélésem volt, így nagyobb esély van koraszülésre is.
A beleegyezésem előtt kaptam egy kis útmutatót, mi is ez a felmérés valójában, hogyan működik, milyen gyakran vesznek mintát. Egészen pontosan az „Elafin” biomarkert vizsgálják kenetből, illetve a méhnyak hosszát ultrahanggal. A mintákat (ahogy láttam a kenetvételt minimum 5-8-t per alkalom) elteszik és lefagyasztják, a mért értékeket a méhnyakról elmentik, majd szülés után előveszik és megvizsgálják az összefüggéseket. Az egész rendszer anonim, csak egy számmal azonosítanak. A teszt teljesen ártalmatlan, így nem volt kérdés, hogy szívesen részt veszek benne.
Érdekes volt, hogy mikor az ultrahangra és a kenetre bementem, nem szóltak előre, hogy a vizsgálóorvoson kívül még vagy 6-8 medika lesz benn, viszont vetkőzésnél mind a függöny mögé mentek, és akkor jöttek már csak elő, mikor a papírtörölközőt magamra tekerve készen álltam a vizsgálatra és szóltam nekik. Még mindig nagyon szimpatikus ez a rendszer, ad egyfajta méltóságot még egy kvázi kiszolgáltatott helyzetben is.
Így most háromhetente járok kenetre és ultrahangra. Ami annyiból megint szuper volt, hogy látszódott odabenn, hogy dobog az a kis szív.
Délben elugrottam ebédelni majd vissza a tréningre, de délután háromra megint volt egy újabb időpontom, ezúttal a diabetikus orvosi megbeszélés és nővérrel a vércukorértékek vizsgálata. Laza 1 óra 45 perc várakozás után be is jutottam az orvoshoz, aki anélkül, hogy egyáltalán átnézte volna a korábbi leleteimet, elkezdte sorolni a mantrát, hogy akkor 28. héttől növekedést mérő ultrahang, mert cukrosaknak nagyobbak lehetnek a babák, majd vési bele a terheskönyvbe, hogy akkor 37-38 héten indítás.
Indított szülés?!
Visszakérdezek, jól látom, hogy indítás? Igen, indítás. Na, itt nálam elszakadt a cérna, „nem, nem, nem és nem”, és ha meg merik próbálni, akaratom ellenére, akkor jobban teszik, ha felkészülnek arra, hogy betegjogi képviselőhöz fordulok. A doktornő itt már látta, hogy az általános beskatulyázásával és a korábbi kéréseimet figyelmen kívül hagyva darázsfészekbe nyúlt. Szerencsére meg tudtunk egyezni abban, hogy elkerülhető legyen az indítás, bár még mindig amondó vagyok, talán előtte át kellett volna néznie a korábbi leleteim, kéréseim. Előző szülés pont az indítás és nem tágulás miatt lett 57 óra után sürgősségi császár, pedig szóltam előre, hogy probléma lehet indításból, de nem hittek nekem.
Értem én, hogy nem vagyok orvos, de a saját testemet ismerem valamennyire, volt már korábban is tágításom a szülésem előtt, ami nem ment jól, magas lázam lett, miért kényszerítenek rá, ha van más megoldás is, ráadásul nem is egyféle, akkor miért akarnak belekényszeríteni olyanba, ami már párszor csődöt mondott?
Nem az első terhességem náluk. Mondjuk itt azért elgondolkodtam, hogy lehet mégiscsak jobb lenne az a magánkórház, de ez még mindig képlékeny téma, utána kell járnom a biztosítómnál. Mindenestre ez a harmadik kórház, ahol zsinórban felmerül, hogy ha valaki cukros, akkor 37.-38. héten indítják. Csak mert „Ön, kedves anyuka, cukorbeteg” ...
Mintha valami protokoll lenne.
Végül megállapodtunk abban, hogy:
- vagy vaginális szülés (VBAC), de hadd menjen a maga módján, indítás nélkül, de 38. héttől négyszemközti konzultáció az orvossal
- vagy ha úgy látják, probléma van, akár növekedéssel, akár egyéb módon, akkor császár. Akár tervezett is.
Indítást nem fogok engedni és ebben a férjem is teljesen mellettem van. Így végül pontot tettünk az i-re a doktornőnél, de nem kicsit zaklatott fel a dolog.
Később bejutottam a dietetikus nővérhez is, látta, hogy zaklatott vagyok, na, neki is sikerült maradandót alkotni, hogy esetleg erről nem akarok-e agyturkásszal beszélni.
Nem köszönöm, ha nem lőttök puskaporos hordóba szántszándékkal közelről, mikor kifejezetten kérem, hogy ne tegyétek, akkor köszi, de teljesen jól vagyok, eszembe sem jut, hogy mekkora trauma volt az egész előző szülésem a kikényszerített indítással (meg a megalázásokkal, stb...).
Mindenesetre a cukorértékeim továbbra is kiválóak (mármint a cukorbetegek csoportján belül), a két órás egy-két kivételtől eltekintve mindig határérték alatt van, az egy órást hivatalosan ők nem nézik, de mivel látszik a görbén, rákérdezett a csúcsokra. Basmati rizs hiába ajánlott inzulinrezisztencia esetén is, nekem felejtős. Teljes kiőrlésű termékekkel vigyáznom kell, 11-12 es vércukrot eredményez étkezés után egy órával, holott lassú szénhidrátnak kéne lennie, na de nálam nem az.
Ellenben a tejtől reggel nem lesz magas vércukrom. Nem olyan rég kiderült az is, bőven van még inzulintermelésem, de biztosat majd szülés után fogunk tudni, így, hogy mennyire glükóz-intolerancia, vagy kettes típusú diabétesz, csak később derül ki.
Nagyon sokat segít amúgy a folyamatosan monitorozó vércukormérőm, amit mindig viselek, éjszaka is nézi a vércukorszintem.
Kérdezhetitek miért nem jó a normál ujjbegyszúrós vércukormérő. Naponta minimum négyszer kellene szúrnom, plusz az inzulinozáskor az inzulintoll is négyszer. Helyette kéthetente egyszer felteszek egy szenzort a karom hátuljára, ami két hétig üzemel és mér. Miután lejárt, egy veszélyes orvosi hulladékot gyűjtő kis kukába teszem, ahogyan az inzulintollak tűit is, amit majd az önkormányzat később elszállít.
A héten lejárt a szenzorom, így éppen jól jött, hogy megérkezett az új. Sajnos a felhelyezés után két órával viszont bemondta az unalmast, ilyen még sosem történt korábban. Egyszerűen kiírta, hogy nem működik, cseréljem le. Meg tudtam éppen mérni egyszer, de utána kiírta, de ennyi volt, utána már hibát jelzett. Az ingyenes csere azóta már meg is érkezett, ezt pedig visszaküldöm nekik. Elvileg november 1-től ingyen is kaphatnak ilyet, akik inzulinon vannak (most havi majd 100 fontomba kerül csak hogy mérni tudjam), de a kórház még nem tud róla semmi pontosat. Meglátjuk.
Tildy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
