2017.04.24.én jöttünk össze párommal. 2018 április végén mondta, hogy szeretne babát, hagyjam abba a fogamzásgátlót, aminek nagyon örültem, hisz minden álmom egy család volt. 2018 november elején teszteltem... Jó erős pozitív. 2019.06.17re voltam kiírva. Kisfiút vártam. Semmi gond nem volt egész terhesség alatt (kivéve, hogy egész végig erős hányingerem volt és alig tudtam enni.)

Amikor a 40. hetet betöltöttem, még mindig semmi jele nem volt, hogy ki akarna bújni a kis úrfi, igenis jól érezte magát még a pocakban. Aztán 2019.06.20-án, egy csütörtöki napon épp NST-ről mentem haza busszal, mikor a pályaudvaron nekiállt nagyon görcsölni, szurkálni, az egész hasam megfeszült, ez tartott fél órán át. Aztán úgy elillant, mintha soha nem lett volna.

Rá két napra mentem újabb NST-re de még akkor hajnalban elment a nyákdugó. Szóltam is, mondták, még lehet, hogy napok múlva fog csak ki bújni, és hazamentem. Aznap este kissé nekiállt fájdogálni a derekam. Anyukám mindenáron azt akarta, hogy menjek be most, nehogy baj legyen. Hát oké.

Kiért a mentő, kilencre már bent voltam, vizsgáltak. Közben már erősebbek lettek a fájások, beküldtek a szobába pihenni. Semennyit se tudtam, már a falat kapartam, szerettem volna a korlátnál sétálni, de bezavartak, hogy nem lehetek a folyosón. (Már magamban dühöngtem, hogy mégis miért nem, hiszen mondtam, hogy így jobban el tudom viselni a fájásokat.)

Egész éjjel a falat kapartam, már volt egy-két megjegyzésem is, hogy azonnal vegyék ki belőlem. Hajnal 4-kor (2019.06.23) kaptam beöntést, azt mondták, szép lassan ráérek bemenni a vécébe. Ja, az utolsó két métert futva tettem meg.

Miközben ültem a vécén, olyan fájásaim lettek, alig bírtam megülni. Utána lezuhanyoztam, megvizsgáltak, 1 ujjnyira voltam még csak kitágulva. Nyolckor 2 ujjnyi volt. Kilenckor burkot repesztettek, kakis volt a magzatvíz. Onnantól felgyorsult minden.

Tíz órakor már 3 ujjnyi voltam, aztán 10:45-re eltűnt a méhszáj, de tolófájásokat még nem éreztem. 11:15-kor még semmi tolófájás, de már brutálisak voltak a fájások, de nem engedtek felállni. 11:20-kor mondta az orvos, hogy császármetszés lesz, feltoltak a műtőbe.

11:37-kor megszületett első babám 3050 grammal, 52 centivel. Mint kiderült, rá volt tekeredve a köldökzsinór, ami nem engedte lejjebb. Mára már kétéves múlt, igazi kis örökmozgó.

Anasztázia

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést