Az „aranyóra” az a legalább egy - de ideális esetben kettő-négyórás, háborítatlan időszak az anya és a baba, illetve az apa életében, ami közvetlenül a születést követően jöhet létre. A baba ekkor még magzatmázasan, akár még köldökzsinórral együtt, az édesanyja meztelen bőrén pihen.

Elnevezése is arra utal, hogy rendkívül fontos időszak ez az újdonsült család számára. És persze a szülők számára is nagy jelentőséggel bír. Sok minden ebben a pár órában dől el, kezdődik el, indul a maga útjára.

Megszületése alatt a kisbaba fárasztó, fájdalmas, megterhelő utat jár be, amíg megérkezik szülei karjaiba, meglátja a napvilágot. A szülés pedig az anyát meríti ki rendesen. Az aranyóra egy közös lehetőség arra, hogy mindkét fél egy kicsi erőt nyerjen, a baba a fáradalmait édesanyja karjaiban pihenje ki. Ennek persze feltétele, hogy az adott kórházban biztosítsák erre a lehetőséget, és az aranyóra ne csak percekről szóljon.

Közvetlenül a szülés-születés után az anya és a baba szervezetében egyaránt olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek hatására koncentráltabb és éberebb lesz mindkét fél, így segítve a kötődés kialakulását és az egymásra hangolódás megkezdését, a kapcsolat felvételét egymással.

Ezeknek a hormonoknak köszönhető, hogy az újszülött megszületése után tágra nyitott szemekkel nézelődik, tanulmányozza az anyja arcát, figyeli a hangját. De nem pusztán az emberi arcra koncentrál, a veleszületett reflexei is ilyenkor kapcsolódnak be, ilyen a fogó- vagy a karolóreflex. Ezek a reflexek tulajdonképpen a túlélés zálogai. A baba ilyenkor ösztönösen keres valakit, aki ápolni-szeretni képes őt, valamint gondoskodik róla.

Ezeknek a hormonoknak az ellenpárjai az anyukában töltődnek be, az anyai kötődést hordozzák magukban. A kötődés persze már a kilenc hónap során elkezdődik, azonban a szülést követően az anya fokozottan reagál a babára, annak illatára, érintésére.

Szerencsére ma már a legtöbb szülészeten tisztában vannak az első órák fontosságával, így az anyukák szülés után megkapják a babát, hogy nyugodtan ismerkedhessenek egymással. Ideális esetben ilyenkor az újszülött és az anya bőre egymáshoz ér, az anya teste pedig automatikusan azon dolgozik, hogy melegen tartsa a kisbabát. Ideális esetben a „megfigyelési időszak” felel meg az aranyóra követelményeinek, azaz a közös élet első két-három óráját a család zavartalanul töltheti együtt, a kórházi személyzet jelenléte nélkül.

Van még egy szempont, ami miatt különösen fontos ez a pár óra. Ez pedig a szoptatás kezdete.  Születés után közvetlenül a kicsiknél nagyon erős a szopási reflex is, és bár a baba napokra elegendő tartalékkal jön a világra, jól esik neki néhány segítő korty az anyukájuk tejéből, ami nyugtatja, ellazítja őket. Ha születés után a babának azonnal van lehetősége mellre kerülni, kisebb eséllyel lesz később probléma a szoptatási gyakorlat során is. Az anyatej első néhány kortya egy máshoz nem hasonlítható, sűrű, sárga, rendkívül magas kalóriatartalmú nedű, amely rengeteg immunanyagot tartalmaz, így védi a babát, a hirtelen támadó külvilági kórokozók ellen is. Ráadásul a kolosztrumnak hashajtó hatása is van, tehát segíti a magzatszurok, és a baba szervezetében felhalmozódott, élettani sárgaságot okozó bilirubin kiürülését.

Ha valaki császármetszéssel szül, akkor előfordulhat, hogy az apa vetkőzik félmeztelenre és ő fogadja az első bőrkontatkusos összebújásra a kicsit, és ő van döntően jelen az első pár órában is. Az anya ilyenkor csak egy kis késéssel kapja először kézbe a picit. De ez semmilyen problémát nem jelent az anya és a pici közti kapcsolat alakulásában, nem jelenti azt sem, hogy bármi nehézség merülne fel a szoptatás kapcsán. Egyébként is nagyon fontos és minden kismamának ajánlott, százszor, ezerszer is ismételhető mondat: Mindent meg lehet oldani, nem lesz semmi baj.

Akác