Szeretném megosztani veletek az én álomszülésemet, amelyre minden anyuka vágyik.
A fájások április 27-én indultak meg, de előtte este már nem nagyon tudtam aludni. A párom délelőtt elvitt nst-re, ahol mutatták a gyenge fájásokat, tovább is rajtam hagyták a gépet emiatt. Kiküldtek a folyosóra, ahol 10 percenként jöttek a gyenge fájások. A tanácsadóban sok mindent nem mondtak, úgyhogy hamar elmehettem.
Elmentünk bevásárolni és bevinni egy papírt a munkahelyemre. Ekkor még mindig 10 perces fájásaim voltak. Hazamentünk, ettünk egy picit, próbáltam pihenni, de nem ment. Úgyhogy nekiálltam porszívózni és törölgetni. A párom 5 után elment dolgozni estére. Sötétedés előtt 7 perces fájásokkal segítettem bekergetni a tyúkokat az anyósomnak. De még ekkor se éreztem annyira erősnek a fájásokat. Este 8 környékén elmentem fürdeni, hátha enyhíti az akkor erősödő fájásokat. De nem segített. Próbáltam aludni, de fekve sokkal jobban fájt, ezért kiültem a nappaliba, és mikor jött a fájás felpattantam. Fájások között, amik sűrűrödtek persze, sokat jártam vécére. Még gondoltam is, nem kell legalább beöntés.
Egyszer gondoltam, fel kéne hívnom a páromat, de azt gondoltam én naiv, hogy kibírom, amíg hazaér reggel hétre. Néha a fájások között elszenderültem egy-két percre. Egyszer aztán úgy éreztem, le akarok feküdni pihenni. Aztán jött egy erősebb fájás, négykézlábra kászálódtam és bumm, elfolyt a magzatvizem 02:05-kor.
Hívtam egyből a páromat, utána szóltam az anyósomnak. Az egyik rokonunkat hívtuk, mivel megígérte, hogy bevisz a kórházba, ha kell. És egyébként meg is álmodta, hogy ő visz be a kórházba. Mire odaértünk, a párom már ott volt. Csöngettünk a sürgősségi oldalán, ahol egy biztonsági őr jött oda, aki lifttel vitt minket el a szülőszobára egy kis utazással, mivel először a tanácsadóhoz ment fel a lift a negyedikre. A szülészet pedig a harmadikon volt.
A szülészeten egy nővér volt. A párom nem jöhetett be, ezért kint, a folyosón várt. Egy öltözőbe kísért a nővér, ahol egy lenge hálóingszerűségbe kellett átöltöznöm. Fájások közepette elég nehéz öltözködni, hadd ne mondjam. Utánamentem és felvette az adataim egy részét. Percenként jöttek a fájások, és mondta is, hogy nehogy még a végén ideszüljek.
A dokira várni kellett tíz percet biztos. Mikor jött, egyből megvizsgált és azt mondta:
„Látszik a feje, mehetünk szülni.”
Átkísértek a szülőszobára. Kapkodva előkészítették a szülőszobát, felfeküdtem. Egy infúziót azért bekötöttek. A baba szívhangját se tudták megvizsgálni és beöntésre se volt idő. Annyit mondtak, ha érzem a fájást, akkor nyomjak. Nem is tudom, talán az ötödik fájásnál mondták, hogy akkor lesz egy gátmetszés. Utána talán kettőt nyomtam és kinn is volt a pici.
Megmutatták, és az én kis drágám úgy köszöntött, hogy egy picit rám kakilt. De gyorsan le is törölték rólam. Elvitték megmosdatni, bebugyoláni, megvizsgálni, addig egyet nyomtam, és kinn volt a placenta. Megvizsgáltak és gátmetszéssel együtt három helyen kellett össze varrni sajnos. Odahozták a kicsit, megpróbáltuk cicire rakni, de félig-meddig a nővér fogta, és nem érte el a cicit a kislányom.
Átfeküdtem egy másik ágyra és két órán keresztül a megfigyelőn voltam. Volt pár „pocinyomi”, ahogy a nővér mondta. Közben az elmaradt adatokat írta. Két óra leteltével el kellett mennem fürdeni, utána visszamásztam az ágyra, és áttoltak az anyukákhoz. Párom kint várt, kicsit beszélgettünk. Azt mondta, hogy féltett engem. A cuccaimat az ajtóba rakta, onnan vittük be. De be a szobába már nem kísérhetett.
Elkezdtem a cuccaimat kipakolni, még mondták is hogy épp most szültem, de teszek-veszek. Igazából nem akartam magam elhagyni. Mondták a nővérek, hogy pihenjek, utána láthatom a picit. Ez volt olyan reggel fél 6 körül, de a szülés utáni hormonoktól, vagy nem tudom mitől, nem tudtam aludni. Pár óra múlva már a karomban volt az én picurkám.
B.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
