Szabi szinte minden nap meglep valami eszmefuttatással, ami teljesen random pattan ki kicsi fejéből, íme az egyik:
- Anya! Én utálom az időt.
- Kedvesem, igen, elég vacak ez az eső.
- Nem, én az időre mondom, nem az esőre.
- Ja! És miért?
- Mert kevés van belőle, és szülinapom is csak egyszer van egy évben.
- Oh, tényleg. De kicsim, mindenkinek egyszer van szülinapja évente!
- Tudom, de a Mikulás is csak egyszer jön. És fáradt meg öreg is szegény, alig bírja el azt a sok ajándékot meg szeretet, amit hoz.
Hát igen, mostanában, amiből a legkevesebb van, az az idő, ami egyébként is egy auti gyermeket nevelő szülő legnagyobb ellensége. Mégis arról tudok beszámolni, hogy szépen haladunk minden fronton.
Nagylány
Mint előzőleg írtam, nagyon érdekes és kihívásokkal teli tanévbe léptünk. Nagylányom és a párja érettségire készül. Most – számomra is meglepő módon – csendesedni látszik a kapcsolatunk a nagylánnyal. Igaz elengedőbb lettem én is és ő is, nem feszengek azon, hogy mikor tanul vagy mikor hol jár. Ő viszont sokkal befogadóbb a tanácsaimra, illetve a kéréseimre. Hosszú hónapok munkája, pszichológus segítsége és szerintem az idő is nagy segítség volt ahhoz, hogy eddig eljussunk, és még van feladat e téren bőven. Az is tény, hogy nehezen megy a suli, de legalább megy, nappalin, párjának estin. És már csak fél év az érettségiig! Ja, és eljegyezte a párja, tehát a kapcsolat komolynak látszik, nyilvánvalóan a szerelem is segített a kamaszkor végéig eljutni.
ELŐZMÉNYEK:
Belehalok a lányom kamaszkorába
Én ma ott tartok, hogy éjszakákat sírok át alvás helyett. Azt érzem, hogy az egyetlen lányom és egyben elsőszülöttem kamaszkorába belehalok. Öt éve tart a téboly.
Tovább>>>
Középső gyermek
Középső gyermekünk idén fejezi be az általános iskolai tanulmányait. Sokkal komolyabb fiatal, mint a nagylányunk. A továbbtanulásról saját véleménnyel rukkolt elő, miszerint kertész szeretne lenni, és első körben szakközépbe menne, méghozzá olyanba, ahol van kollégium. Nagyon megszerette a kollégiumi életet, sok a barátja, és így edzésekre is tud járni. Mese nem volt, tehát így nyílt napra mentünk, az általa már előre kiválasztott iskolába, ami nagyon tetszett nekem és neki is. Így ő jövőre itt fogja megkezdeni középiskolai tanulmányait.
Szabi
Szabika iskolája minden várakozást felülmúlt. A kezdetekben inkább a megfelelni vágyás miatti feszültséget tapasztaltam Szabin. Nagyon fáradtan jött haza minden nap. Az első hónapban a beszédében jelentkezett némi visszaesés, ami miatt komolyan aggódtam. Erre azt mondta a szakember, hogy természetes, mert így kompenzál a gyerek, arra figyeljek, ne legyen tartós a visszaesés. Hála Istennek, ez mára a múlté. Magatartásában csak annyi változott, hogy csütörtök, péntek magasságában esténként már „kétemberes” feladat lett vele lenni. Ez most is így van, sajnos.
Azt találtuk ki, hogy minden nap tíz perccel korábbra csaltuk a lefekvést, így már eljutottunk odáig, hogy a megszokott 9 órás lefekvését előrehoztuk 8 órára. Azért kellett csalni, mert a napirend-változást nehezebb lett volna egyik napról a másikra bevezetni, így viszont észre sem vette. Na, ez így nem teljesen igaz. Egyik este rám szólt:
„Anya! Még sok perc van lefekvésig!”
Össze néztünk Apával, ez most, hogy??? Szabika megmutatta az órán. Hoppá! A gyerek megtanulta az óra leolvasását, meg ne kérdezzétek mikor és hogyan! Fogalmam sincs.
Az iskolában szöveges értékelést kap, ami nagyon megnyugtató. Minden flottul megy, ezt egyébként a hétvégére hazahozott házi feladatokon is látom. Magától tudja és végzi a házi feladatokat, ritkán kér segítséget. Gyönyörű munkákat hoz haza minden nap a suliból, szebbnél szebb rajzokat, írás-kezdeteket, matek előkészítést. Meixner-módszerrel tanulnak, így két év alatt sajátítják el az írást és olvasást. Szerintem minden kisgyermeket ezzel a módszerrel kéne tanítani az alapokra, elképesztő különbséget látok a nagyobb gyermekeim és Szabi alaptanulmányai között.
A tanító nénik gyönyörű türelemmel, megértéssel, szakmai tudással állnak a srácokhoz. Az osztályba 8 kicsi jár, mind a maga sajátos módján nagyon cuki. Minden délután megkérdezem Szabitól:
„Hogy telt a napod?”
Eddig a legrosszabb válasz:
„Középső.”
- volt. Nagy többségben a nagyon jó és a jó közötti értékelés ad a napjának. Reggelente szívesen megy be. Hazafelé általában elmeséli – érthetően – az aznap történteket. Van már barátja is, sőt, egyszer az udvari játék közben mentem érte, és csoportban játszott a fiúkkal. Várnom kellett, míg befejezik az elkezdett játékot. Alig bírtam ki a kocsiig, hogy megkérdezzem, mit játszottak.
„Anya, nem láttad? Katonásat. Én voltam a parancsnok.”
Mosolygott a lelkem! Csoportban játszik és végre nem magányosan!
Anya tanul
Szabi születésével elnapoltam a pénzügyi tanulmányaim folytatását. A diagnózissal pedig eszembe sem jutott, hogy mást tanuljak, mint a gyógypedagógia. Így akkor inkább gyógypedagógiai nevelői képzést vettem fel, ennek hasznosságát ma már igazán tisztán látom. Viszont a tervem, miszerint egyszer vállalkozóként itthonról könyveljek, akkor füstbe ment. A nyáron viszont gondoltam egy bátrat és beiratkoztam a mérlegképes könyvelői képzésre. Így alakult, hogy szeptembertől én is iskolába járok.
Tartottam tőle, hogy a család miként viseli majd gyakori távollétem, ugyanakkor a hétköznapokban a gyerekek közül csupán Szabika van otthon este, Apával pedig szuperül működnek együtt. Soha sem tudhatom, hogy mikor szorulunk arra, hogy valamelyikünk itthon maradjon Szabival, hiszen jön még a rettegett kamaszkor. Így viszont az anyagi biztonságunk megőrizhető marad, ha itthonról is tudok dolgozni. A legkomolyabb érv a tanulmányaim befejezése mellett természetesen a férjem véleménye volt, miszerint:
„Ha ezt szeretnéd, hajrá! Egy év pillanatok alatt eltelik, megoldjuk!”
Addig is gyűröm én is az iskolapadot szorgalmasan, ami embert próbáló feladat gyerekek-munka-háztartás mellett, de hosszú távon tudom, hogy majd kamatozik.
Teli izgalommal várom a júniust, hiszen – ha minden jól megy – lesz két érettségi-, egy általános iskolai-, egy első osztályos-, és egy mérlegképes könyvelői bizonyítványunk a tervek szerint. Úgy legyen…
Pörgő
A szerző további írásai:
Szörnyű volt, hogy nem érinthetem meg kiborult fiamat
Így telik egy autista kisfiú napja
Iskolába megy autista kisfiam
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
