Előzmények>>> Terhesen vettek kenetet, elöntött a vér
Teltek a hetek szülés előtti héten Á-nak Pesten volt négynapos munkája. Hétfőn reggel mintha apró görcseim lettek volna. Jóslófájásra gondoltam, beültem egy kád meleg vízbe, el is múlt. Elköszöntem Á-tól majd ő elutazott. Ott voltam egyedül a cicával. Be is terveztem aznapra jó sok mindent. Ctg-re nem kellett mennem aznap. Kimostam három adagot, babaruha is volt még benne, ágytakarók, ágyneműk. Felporszívóztam, felmostam. Leszaladtam a boltba, egy-két ezt-azt vettem. Kicsit túlpakoltam a szatyrom, nehézkesen cibáltam fel a negyedikre. Majd éreztem olyan délután kettőre, hogy lehet, sok volt ez, le is dőltem a tévé elé, horgolgattam, sorozatoztam. De a derékfájás nem szűnt.
Írogattam Á-nak hogy fájdogálok. Elkezdtem az időpontokat nézegetni, hogy fáj a hátam. De nagyon rendszertelen volt. Este 6-kor mondta Á, hogy menjek be a kórházba, nézzenek meg, mi a helyzet, ha akció van, azonnal jön haza. Én szépen bevezettem, annyi, hogy a táskákat vittem magammal, amit a szülésre készítettem össze.
Bent sokat kellett várni, mire a szülészetre felkerültem. Ott volt egy ctg elég hosszasan, kb. 1 órán át rajtam volt a gép, majd megvizsgált a doki. A szülésznő csak annyit mondott, ezek csak jóslófájások, aki vajúdik, nem tud mosolyogni. Pedig akkor már jócskán fájt a derekam. A doki is annyit mondott, hogy mivel most letudtam a ctg-t és minden rendben, a másnapi 10 órás ctg-re el se kell menni. Én azért mondtam, hogy eljövök, úgysincs jobb dolgom otthon.
Hazamentem, kb. 8:30-ra értem haza. Az este kínlódással telt. Egyre jobban fájtam, több kád vizet is engedtem, beleültem, hátha jobb lesz, de nem. A cica kísérgetett mindenhova, nem értette, miért nem alszom. Valahogy a bal oldalamra esett a legjobban fordulni. Néztem a fájások közötti időt, rendszertelenek, de átlagban 7 percesek voltak. Bennem nem realizálódott az, hogy épp vajúdok. Elfogadtam a szülésznő szavait, aki azt mondta, hogy jóslófájás.
Reggel 4 körül elment a nyákdugó. A fájások maradtak 7 percesek, rendszertelenek, volt, ami egy percig, volt, ami fél percig tartott. A fájások közti 7 perceket aludtam. Reggel hívott Á, hogy mizu. Akkor azon voltam, hogy vezetni nem tudok, valakinek be kéne vinnie a ctg-re. Szerencsére a drága szomszédasszony bekocsikázott velem. Á mondta, írjak ctg után, hogy mi a helyzet. Hamarabb is mentünk, mert fél 10-re ott várakoztam a váróban, és mivel nem voltak sokan, be is hívtak. Mondtam, hogy már tegnap óta fáj a derekam. Kedvesek voltak mindig is az ottani dolgozók. Amit viszont furcsálltam, hogy egy hölgy fixen odaguggolt a gépem mellé, nézte a papírt, majd azt mondta, hogy azonnal forduljak a bal oldalamra. A másikat egyből szalajtotta a dokiért.
Kérdeztem, mi történik, de nem mondott senki semmit. Doki megjött, a ctg-t levették, át a másik szobába vizsgálatra. Soha életemben nem fájt semmi úgy, mint az a vizsgálat. Arra emlékszem, hogy feljajdultam, de a két hölgy már feszítette is szét a lábamat, miközben az orvos vizsgált. 4 ujjnyi voltam. Persze a vizsgálat után is vérzés volt. Fel a szülőszobára. Hívom Á-t, nem érem el. Nagyon izgultam. Kb. 15 percig hívogattam, mire elértem. Mondta, azonnal indul. Ami a nehezítés volt, hogy el kellett Pesten jutnia a sógornőmhöz, akinek a kocsijával haza tudott volna jönni, mert persze őt vitték. Kb. 12:00 volt, mire Pestről el tudott indulni. Én addig a szülőszobára fel.
Persze a szülős táska a kocsiban maradt, úgyhogy egy kedves szülésznő adta ide a papucsát. Kérdezték kérek-e epidurált, de akkor úgy éreztem, még kibírható. Viszont itt is bal oldalamra kellett feküdni infúzióval ctg gépre kötve. Itt már megmondták, hogy megy el a baba szívhangja, ahogy jön a fájás, azért kell. Megijedtem, császárt kérdezgettem, de azt mondták, ez nem indokolt még, amit furcsálltam, mivel eddig mindig azt mondták, császáros szülésem lesz. Bár nővérem vagy 3 cm-rel magasabb és két babát szült természetes úton.
Egyre jobban fájt, jöttek-mentek az emberek nálam. Az első szülőszobában voltam nyitott ajtóval. Kezdtem rosszul lenni. Én, aki annyira gátlásos vagyok, hogy pisilni nem tudok senki előtt, így fogok szülni, ilyen nézőközönségben? Kezdett fogyni a türelmem, közben jöttek, kérdezgettek, mi lesz a baba neve, mondtam Máté Á. Erre jött egy kérdés: és ha lány? Kiakadtam, milyen lány? Nincs lánynév ez a gyerek fiú! Elmentek, látták, hogy felbosszantottak. Közben írtam Á-nak, mondjon lánynevet, mert én nem tudok.
Mikor jött a szülésznő, akartam kérni epidurált, de azt mondta, már késő. Késő? És ha császáros leszek, mi lesz? De megnyugtatott, hogy akkor lehet. De hozott gázt, aminek semmilyen hatása nem volt, mert a bal oldalamon feküdve a jobb oldalra tett palack csöve nem volt elég hosszú. Illetve megszívni se tudtam igazából. Közben szépen lassan eltűnt a méhszáj és jöttek a tolófájások. Kérdezték, Á merre jár, mondom kb. egy óra még. Felültettek, hogy ücsörögjek, ha nyomni kell, nyomjak és ott hagytak.
Végre Megérkezett Á. Negyedórával hamarabb, mint számoltam. Akkor kezdődött a szülés, a klasszikus nyomjon hármat. Elméletben apuka fejnél, na, igen, elmélet, a gyakorlatban ő állította be a lámpát. Jó pár fájás elment, mire ráéreztem, de ez a kitolási szakasz így is (az ültetéssel együtt) másfél óra volt. Amikor ténylegesen nyomom kellett, háromnegyed óra. Elfáradtam. Kérdeztem Á-t látszik a feje legalább? Erre ő azt a választ adta, hogy igen is, meg nem is. Nem értettem. Nagy nehezen a szülésznőm kerített orvost, vágott gátat, ami megint fájt. Sokan mondják, hogy meg se lehet érezni, nekem éles, szúró fájdalom volt. Na, és egyszer csak megszületett Máté 3100 grammal és 53 cm-rel 13:50 perckor.
24 óra vajúdás után engem elárasztott a megkönnyebbülés. Hosszú volt a köldökzsinórja, így a mellkasomra rakták jó sokáig. Azért ment el a szívhangja, mert háromszor volt a nyakán a köldökzsinór. Mellékesen megjegyzem, hogy a bent tartózkodó emberek: Á, a szülésznő, a doki, a csecsemős és a takarítónő. Így szültem 5 emberrel. Míg rendberakták Mátét, Á kísérte. Addig megszültem a méhlepényt, összevarrt a doki, ami megint csak annyira fájt, hogy a lábzsákot széttéptem a lábamon. Ekkor már Á is visszajött kezében Mátéval. Megvárták, míg végez a doki, majd a karjaimba vehettem. Igyekeztem tejcsit adni neki, de nem nagyon sikerült mellre rakni, de nem is sírt, békésen aludt. Sokat ittam a szülőszobán, így pisilni is nagyon kellett. Hozott a szülésznő egy ágytálat. Fekve nem tudtam pisilni, így Á segített felülni, majd ki is küldtem. Kérdezték is, mit keres az ajtó előtt.
Folyt köv.
R.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
