Mától indul a 38. tehességi hét, és hihetetlen, de legkésőbb 13 nap múlva már a karomban tartom a fiamat! Elképesztő gyorsasággal pörögnek a napok, pipálom a még szülés előtt elvégzendő teendők listáját, de korántsem vagyok biztos benne, hogy a végére fogok érni... Olyan sok helyről hallok a kiírt dátumnál hetekkel korábban beindult szülésekről, és a frontok is szépen alakítanak az elmúlt időszakban, így egyáltalán nem tartom kizártnak azt sem, hogy a császármetszés ütemezett időpontja előtt kopogtat a kisfiam.

Ennek megfelelően belehúztam az utolsó ügyek elintézésébe, megvettem az eddig kimaradt tételeket a babakelengye-listáról és már-már hátra is dőlhetnék, ha a bababolt leszállított volna olyan hetekkel ezelőtt megrendelt és kifizetett – szerintem létfontosságú, szerintük ráér az még... – eszközöket, mint például a babakocsi, az autósülés, a pihenőszék, a légzésfigyelő, vagy a kiságy-matrac, csak hogy a nagyobb tételeket említsem. Nem véletlenül rendeltünk meg és fizettünk ki mindent még januárban, hiszen jó lett volna szülés előtt még kipróbálni, tesztelgetni, vagy megtanulni használni ezt-azt. De higgyünk az ígéreteknek, és talán a hétvégére megérkezik (majdnem) minden.

Szerdán találkoztam az aneszteziológussal, aki remélhetőleg arról gondoskodik majd, hogy ne érezzek semmilyen fájdalmat császármetszés közben. Alaposan átbeszéltük a terhesség előtti időszakot, és feltehettem a kérdéseimet, amiből volt néhány, tekintve hogy semmilyen érzéstelenítéses műtéti beavatkozásom nem volt korábban, így nem igazán tudtam, hogy mire számíthatok. A doktor úr eloszlatta a legtöbb kételyemet, és igyekezett megnyugtatni, ami úgy 80 százalékban sikerült is, mindenesetre továbbra sem az epidurális érzéstelenítés a szülés azon része, melyet a legjobban várok.

A héten vendégül láttuk a védőnőnket. Most lett volna esedékes a bepakolt kórházi pakk ellenőrzése, de mivel olyanom nincs, és igazán szükségem sem lesz rá, mert a kórházunk kifejezett kérése, hogy csak egy hazamenős babaruha-szettel érkezzünk, illetve némi kényelmes ruhával a leendő anyuka és apuka számára, így ezen átugrottunk, és inkább a beszerzett baba-cuccokat néztük át. Azt hiszem, csorbát szenvedett a szavahihetőségem a szemében, amikor kinyitottam a fiunk szekrényét és ránk ömlött a rengeteg bébidolog, ugyanis bőszen hangoztattam egész várandósságom alatt, hogy én minimalista módon, ésszerűen, csak a legfontosabb dolgokat fogom beszerezni az általa adott listáról... De gondolom, látott már elvakult elsőgyerekes anyukát korábban is.

Csütörtökön ctg és ultrahang időpontunk volt. Ez volt a harmadik ctg vizsgálatunk, így én már tulajdonképpen rutinosan érkeztem, sajnos a fiamról ez már nem mondható el maradéktalanul. Ő ugyanis úgy döntött, hogy épp erre a 30 percre időzíti napi buddhista zen gyakorlatát és gyakorlatilag semmilyen noszogatásra, ingerlésre nem reagált. Az orvosom úgy döntött, hogy ha már ez a program „érdeklődés hiányában elmaradt”, szombat délelőtt megismételjük a vizsgálatot, hátha akkor aktívabb lesz minden résztvevő.

Az ultrahang viszont tartogatott meglepetéseket! Na, szerencsére mondjuk nem a férjem „legnagyobb félelme” igazolódott be, amivel minden egyes ultrahangon elviccelődik, hogy találnak a fiunk mellett egy ikertesót is... És nem is az derült ki, hogy kislányunk lesz, ennek én örülök nagyon, mert akkor indulhatna elölről a vásárlás és a név-kérdés... Hanem konkrétan jóval nagyobbnak mérték a babámat, mint amire számítottam. Szinte minden korábbi ultrahangon 1-2 nappal nagyobb volt, mint a naptár szerinti kora, ezen már nem is csodálkoztam, de ezúttal a szonográfus két héttel mérte előrehaladottabbnak a terhességet, mint amit vártunk. Tudom, hogy ezek csak „becsült” adatok, és nem kell annyira komolyan venni, de két hét azért nem kis eltérés. Főleg úgy, hogy a három héttel ezelőtti legutóbbi ultrahangon teljesen megfelelőnek mérte a gép. Az orvosom ránézett ugyan az eredményre, de egyelőre nem beszéltünk róla. Jövő hét keddre van időpontunk hozzá, és alig várom, hogy rákérdezzek erre.

Addig is ilyen méretekkel azt hiszem, tovább erősödhet a gyanúm, miszerint nem biztos, hogy van még 13 napunk, úgyhogy megyek is, és elkezdem a babaruhák kimosását és vasalását, ezt ugyanis halogattam mostanáig, mert általában már a címkék levagdosásában elfáradok. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy falatnyi újszülött ruhácskába miért kell belevarrni a Háború és béke összes kötetét, de az biztos, hogy az én kisfiam finom bőrét nem fogják karcolni, úgyhogy könyörtelenül kivágok mindent! Alig várom, hogy végre öltöztethessem az óriásbébim.

Zea

A terhesnapló előző részei itt olvashatók:



Egyszerre váltottam ki a vetéléscseppet és a terhesvitamint
Genetikai teszten derült ki a baba neme
Megrendeltük a császármetszést
20. hét: Nem lesz kész a házunk a terhesség végére
21. hét: Fekete foltokat láttak a babám fején az ultrahangon
22. hét: Várandósan sem mondok le a mozgásról
23. hét: Álmodozó halak vagy faltörő kos legyen a babám?
24. hét: A babavárás még nagyobb lehúzás, mint az esküvőszervezés
25. hét: Igazam lett: baj van a cukrommal 
26. hét: Számolom a szénhidrátokat
27. hét: A terhesség legrettegettebb kérdése
28. hét: Beszippantott a kismamadivat
29. hét: Hetekkel a szülés előtt kell orvost váltanom?
30. hét: Nem bírtam ellenállni a kürtős kalácsnak. Megszívtam...
31. hét: Két órát vártunk az orvosra a magánrendelésen
32. hét: Bepánikoltam a talpmasszázson
33.  hét: Ez legyen az első dolog, amit megveszel terhesen
34. hét: Nem lesz gipszpocakom és babamérlegem sem!
35. hét: Babaváró bulival leptek meg
36. hét: Ötszáz kilométerre utaztam 35 hetes terhesen
37. hét: Unom a terhességet, legyen már vége!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>