Juditty segítségével betekintést nyerhetünk a somogyvámosi Krisna-falu életébe. Megtudhatjuk, hogy a Krisna tudatú hívők csak gyermeknemzés céljából élhetnek szexuális életet, hogy nem válhatnak el, és hogy a legfontosabb nevelési elvük az, hogy a gyermek boldog legyen.


Hazánkra nem igazán jellemző még a kulturális sokszínűség. Bár a fővárosban és nagyvárosainkban élnek más országokból idetelepültek, vidéken ritkaságszámba megy, ha idegen országból érkező, eltérő bőrszínű, vagy más vallású emberek akarnak a közösség részévé válni. A Krisna tudatú hívők közössége egy eldugott zsákfalut szemelt ki Somogyban, ahol létrehozták biofalujukat. Róluk szeretnék néhány érdekességet megosztani, különösen ami a házasságot, gyermeknevelést érinti.

A hívők 1996-ban alapítottak biofarmot Somogyvámoson, ahol önellátó gazdálkodást folytatnak. Vallásilag a hinduizmus egyik ágához, a Gaudiya vaisnavákhoz tartoznak, Visnut/Krisnát fogadják el a legfelsőbb irányítónak. Hitük szerint a lélek reinkarnációk sorozatán megy keresztül, egészen addig, míg visszatér Istenhez. Szigorú szabályok szerint élnek, hagyományos indiai ruhákban járnak. Vegetariánusok, nem fogyasztanak alkoholt, kávét, cigarettát, csak gyermeknemzés céljából élnek nemi életet, nem játszanak szerencsejátékokat. A férfiak feje borotvált, de egy tincset hagynak a tarkójukon, mely egyistenhitükre utal.  A nők indiai stílusú ékszereket és ruhát hordanak. Fontos számukra a tisztaság, naponta többször fürdenek, testükre 12 helyre tilakát festenek. (A homlokukon láthatjuk.) Szigorú napirendet követnek, sokat imádkoznak. A farm közepén található a templom, körülötte lakóházak, melyekben a családosok élnek. Van óvoda és általános iskola is.

A somogyvámosiaknak természetesen időre volt szükségük, míg megbarátkoznak a furcsa ruhákat viselő és ismeretlen szokásokat követő krisnásokkal, de az évek alatt kölcsönös elfogadáson és segítségnyújtáson alapuló kapcsolat alakult ki közöttük. Én 2007-ben jártam náluk utoljára, mivel szakdolgozatom témájául választottam a krisnás házasságot.

A farmon élő fiatalok külön szálláson laknak, cölibátusban élnek. Kizárólag a házaspárok élnek együtt. Mindenkinek van egy lelki tanítómestere. Mikor egy fiatal úgy dönt, házasodni szeretne, szimpátiát érez valaki iránt, akkor megkeresi lelki tanítómesterét és beszámol neki erről. Ha a rokonszenv kölcsönös, a mester elkészítteti a fiatalok horoszkópját. Ha érzelmileg és a jövőre szóló előrejelzések szerint is kompatibilisnek találják őket, áldásukat adják a frigyre. Ilyenkor megkezdődhet az ismerkedés, azaz a társulás időszaka. Természetesen van, amikor a horoszkóp sem győzi meg a fiatalokat és a negatív jelzések ellenére is egybekelnek. Mivel a válást nem fogadják el, a próbaidő komoly jelentőséggel bír. Inkább a mély lelki kapcsolat, egymás elfogadása a lényeg, de szerelemről is szó lehet. Mentor látja el tanácsokkal a fiatal párt, ő már tapasztalt, házas ember. Ez az időszak körülbelül egy év, ezalatt világossá válik a fiatalok számára, képesek-e a közös életre.

A vaisnava kultúrában az élet fontos eseményeihez tisztító szertartások (samskarák) tartoznak. A házassági ceremóniát Vivaha-samskarának nevezik. Az időpont kiválasztása szintén az asztrológus feladata lenne, de mivel Somogyvámoson a Krisna-völgyi búcsú nyáron van, ezért látványosságként a rendezvény része a nyilvános esküvő. Általában több pár házasodik ilyenkor. Egy színpadon zajlanak az események, melyen oltárt helyeznek el. A párok mellett gurujuk, a tűzszertartást végző pap és egy segítő szerzetes (bhakta) van a színpadon. A vőlegény hagyományos és lehetőleg varratlan fehér selyem ruhát, a menyasszony pedig vörös szárit visel. A szári egy hosszú anyag, melyet a derekuk köré csavarva hordanak, a kelme végét kendőként fejükre hajtva. A lány hennával és ékszerekkel gazdagon felékesített, arcát fátyol takarja. Barátaik kísérik őket az oltárhoz, közben táncolnak, énekelnek. Kihozzák a templomból Krisna murtijét is. (A murti Krisnát és társát, Radhat formázza, aki egy tehénpásztor lány. Nem közönséges szobor. Úgy tartják, mivel a halandók nem képesek látni Istent, ő kegyesen megjelenik nekik egy murti formájában.) A pár köszönti a murtit és a megjelenteket, virágfüzért cserélnek.

A szertartás bizonyos részeibe a szülőket is bevonják. A ceremónia az ősi indiai hagyományokra épül, számos elemből áll, melyek mind szimbolikus jelentőséggel bírnak. Elhárítják az akadályokat a házasság útjából, gyermekáldást, az Úr iránti odaadást, védelmet kérnek. A vőlegény Mangala-sutrát ajánl fel, ami egy lánc, és a menyasszonynak kell majd viselnie. Emellett követve a nyugati hagyományt jegygyűrűt cserélnek, fogadalmat tesznek. A bindi is felkerül a menyasszony homlokára. Ez egy piros pötty, mely azt jelzi, a hölgy már elkelt. Előfordul, hogy valaki már a próbaidő alatt viseli. Számos ceremónia létezik, melyet az esküvő előtt, alatt illetve után végezhetnek el. Ezek nagy része csak Indiában él, bár a modern világban valószínűleg már ott sem. A farmon mindig csak azokat a rítusokat követik, melyek egyszerűen kivitelezhetőek. A ceremónia után a vendégeket svédasztalos büfé várja, természetesen szigorúan vegetáriánus ételekből és a farmon termelt alapanyagokból.

A fiatal pár az esküvő után közös otthonba költözik. Lakásuk egyszerű, kerülik a felesleges tárgyak felhalmozását. Minden otthonban található oltár. Ezután is cölibátusban élnek, kizárólag a gyermeknemzés céljából élnek szexuális életet. Az ő életükben a vallás foglalja el a központi helyet, de számol bizonyos vágyakkal. Mint általában midenki, ők is feleséget, férjet, gyermeket szeretnének, szerelmesek lesznek. Bizonyos ragaszkodást enged a Krisna-tudat, de úgy, hogy közben egy Istenhez vezető úton járnak. Egy bhakta úgy fogalmazott: a szív csiszolatlan gyémánt, megcsiszolni leginkább kapcsolatokon keresztül lehet. Egy házasság jó esetben mindkét fél számára fejlődést tartogat. Előhozza kijavítandó hibáinkat, erősíti pozitív tulajdonságainkat.

A modern kor eredményeként nincs különösebb munkamegosztás. Bár a nő végzi a házimunkát, a férfi is besegít, mindketten foglalkoznak a gyerekekkel és oltári szolgálatot is végezhet mindkét fél. Túl sok időt nem töltenek együtt, lehetőleg nem vetkőznek egymás előtt. Ha van hely, külön szobában alszanak. Ugyanúgy végzik szolgálataikat, mint mikor külön éltek, csak ez kiegészül a közös háztartásból eredő feladatokkal is. (A farmon végzett minden munka – méhészet, tehenészet, szántás, idegenvezetés – szolgálat Istennek.

Ha a pár úgy dönt, hogy gyermeket vállal, kikéri lelki tanítómesterének véleményét. Ő dönti el, hogy a pár érett–e lelkileg a gyermek felnevelésére. A gyermeknemzés idejét is asztrológus határozza meg. Úgy tartják, a gyermek tudatállapota attól függ, a szülők milyen tudatállapotban voltak fogantatáskor. Tisztító szertartásokat végeznek, imádkoznak, és könnyű ételeket fogyasztanak, feldíszítik otthonukat az együttlét előtt.

A terhesség alatt számos végrehajtható szertartás létezik, de ezt a nyugaton élő hívők nem nagyon tartják. Ezeket a rituálékat fiúgyermek születéséért, a magzat védelmében vagy a sikeres szülésért végzik. A farmon élő nők (matajik) általában nem otthon szülnek. Az apa nem lehet jelen a szülésnél, de a vajúdás során és a születés után a nő mellett van. A születéshez tartozó szertartást a kórházban is el lehet végezni. Az apa jelképesen arany kanálkával gabona és vaj keverékét helyezi az újszülött nyelvére, közben imákat mond, hogy a kicsi majd fogékony legyen a lelki életre.

Miután hazatértek, a babát bemutatják a közösségnek. A névadó ceremónián a szülők lelki tanítómestere ad nevet a kicsinek. Általában egy szent, vagy Krisna egyik nevét veszi fel. Az első évben több szertartást hajtanak végre. Céljuk, hogy a kicsi egészséges legyen, de rituálé kötődik az első szilárd táplálékhoz is. A gabonát – általában tejben főtt édesrizst – a murtiknek is felajánlják, így maha-prasadam, lelki étel lesz. Fiúk esetén a hatodik vagy nyolcadik hónapban, lányoknál az ötödik vagy hetedik hónapban ajánlott végrehajtani. A ceremónia után a gyermeket már nem csak anyatejjel táplálják. A haj levágása tisztító szertartás, tűzáldozat kíséri.

A farmon általános iskola is működik. A tanterv lehetőséget ad szabadon választott tárgyak oktatására. A szentírások mellett a védikus életmóddal, viselkedéssel, szokásokkal ismerkednek a gyerekek. Indiai hangszereken tanulnak játszani, bevezetik őket az indiai konyhaművészet rejtelmeibe. Természetbarát és kézműves szakkört is tartanak. Vizsgát a szomszéd település, Somogyvár általános iskolájában tesznek. A szülők legfontosabb nevelési elve az, hogy a gyermek mindig boldog legyen. A lelki életbe úgy vezetik be a kicsiket, hogy az ne legyen kényszer. A gyermeknek később van lehetősége más életformát választani. Nyolc és tizenhat éves koruk között esnek át a szent zsinór ceremónián. „Kétszer születetté” válnak, a vaisnava társadalom tagjai lesznek. (Aki felnőttként csatlakozik a közösséghez, két avatáson esik át, így lesz a csoport teljes jogú tagja.)

A családos hívők mindennapjait a lelki élet gyakorlása határozza meg. Szórakozásra is jut idő, bár ők teljesen más elfoglaltságokat találnak maguknak, mint a nem hívő emberek. Moziba, színházba, szórakozóhelyekre nem járnak. A modern technika vívmányait csak oly mértékben használják, amennyire szolgálatukhoz szükséges. Mobiltelefont, internetet igénybe vesznek ahhoz, hogy a könyvosztást, karitatív munkát, prédikálást szervezzék. Mivel egész életüket Krisnának szentelik, mindenből azt választják, ami hozzá kapcsolódik. Zenében, művészetben, újságban, könyvben, táncban vagy akár színpadi előadásban is. Otthonaikban nincs TV, rádió. A vallási ünnepek szintén nyitottak a közönség számára.

Ha gyermekeik felnőttek, a szülők életében már nem a család tölti be a központi szerepet. Életük utolsó szakasza felkészülés arra, hogy visszatérhessenek a lelki világba. A férj többé nem fogad el szolgálatot feleségétől, érintkezésüket minimálisra szorítják. Többé nem élnek közös otthonban. A feleség ilyenkor fiúgyermeke védelmére van bízva, de az is lehetséges, hogy ő is a lemondott rendbe lép. Életük hátralévő szakaszát imádkozással és meditációval töltik.

Bár én nem vagyok a közösség tagja, tisztelem, hogy ilyen szilárdan tudják követni hitüket és betartani a hozzá kapcsolódó szabályokat. Életük harmonikus, veszekedéstől és idegeskedéstől mentes. Mindez persze rengeteg lemondással jár. A biofarm egész évben nyitva áll a látogatók előtt, a magyar vidék érdekes színfoltja, remek célpont egy hétvégi kiránduláshoz.

Juditty