Kislányom 2014. 06.29. 40+5 napra született. Semmit nem éreztem, nem volt előjele a szülésnek. Este tízkor szóltak, hogy a párom anyukáját hazahozhatjuk a kórházból. Mentünk érte, 50 kilométerre van tőlünk a kórház. Közben egy-két keményedésem volt, de nem gondoltam semmire. Hisz korábban is voltak keményedéseim.
Éjfélkor értünk haza, a párom is fáradt volt és én is. Gyorsan el is aludtunk. Éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam, mintha nagyvécére kellene menni. El is mentem. Volt is, így visszafeküdtem. Tíz perc múlva újra. Páromnak szóltam, ő is mondta, biztos megint vécére kell menni, menjek ki. Így is tettem. De akkor már véres magzatvíz jött.
Mivel első baba volt, nem tudtam, hogy kell mérni a fájásokat. Így figyeltem a telefont, közben a párom készülődött. Lesétáltunk párom anyukájához. Kb. 500 méterre laktak tőlünk, az autónk ott volt. Közben a magzatvíz egyre jobban folyt. Felhívtuk a mentőket. De mivel tanyán lakunk, nem tudták, merre kell jönni, így lebeszéltük, hogy a párom be visz a mentőállomásra. Azt mondták, várni fog a mentő.
Már 4 óra volt. Beértünk a mentőállomásra, mindenki aludt, a párom felébresztette nagy nehezen őket. Átültem a mentőbe. Közben a párom elment anyukámért és úgy jöttek utánam. Mi 4.55-re értünk be a kórházba. Ott nem volt jó a lift, így a harmadik emeletre felsétáltam.
A szülésznő kérdése: Mi a baj, anyuka? Magam alá mutattam, és mondtam, hogy szerintem szülni fogok. Bekísért a szülőszobára, kaptam hálóinget. Előkészítettek és szóltak az orvosnak. Szerencsés voltam, mert az az orvos volt, aki végig vizsgált. Bejött és közölte, szűken egyujjjnyi, nem most lesz még meg a baba.
El is köszönt. Bevittek a szülőszobára, ott ctg-re tettek, ez volt 5.45-kor. Velem szemben volt az óra. Hatig 5 perces fájásaim voltak. 6.15-ig 3 percesek. Utána jött egy olyan érzés, mintha kakilni kellene. Én nyomtam kétszer, mindkétszer magzatvíz jött. Harmadjára éreztem, hogy valami más. Bejött a váltó szülésznő, kérdezte, hogy hogy áll az anyuka, nézték-e a méhszáját. Mondták, hogy nem.
Felemelték a lepedőt, kiabált. Azonnal szóljatok az orvosnak, itt a baba feje. Semmire nem volt idő. Apás szülés volt, a párom kint bóbiskolt. A doktor úr szólt neki: apuka, jöjjön, szülünk. Szegény fordítva vette fel a ruhát, ahogy beért, nevettem is. Közben megvártuk az orvost, a szülésznő visszanyomta a babát. Hát nem volt kellemes. Bejött a párom és a doktor úr. Viccesen megjegyezte: a kisasszony nálam akar megszületni. Két nyomásra meg is volt. Így 6.46-kor született meg. Viszont apát látta meg elsőnek. 3000 g 52 cm-rel született, sajnos rendellenességekkel.
Nikolett
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
