Második rész – Általános az általános iskola?
Az alapítványi iskolák bajai és a diplomák újravédésének abszurd ötlete után íme, mivel biztatják az általános iskolák és középiskolák sokat próbált pedagógusait mostanában. Kötelező, munkahelyen töltendő munkaidő, meg az intézmény átvétele – akár az állam, akár az egyház által.
Aki esetleg lemaradt az első részről, elolvashatja itt.
Államosítani vagy egyházasítani?
Az, hogy Magyarországon valamivel több az önkormányzat, mint a kicsit nagyobb lélekszámú Egyesült Királyságban, azt ma már viszonylag sokan tudják. Bár a brit GDP is kicsit nagyobb, de a britek is szigorú takarékosságra kényszerültek az elmúlt években, ezek után nem meglepő, hogy a honi önkormányzatok nagy része fuldoklik az adósságban, nem ritkán a hatékonyság teljes hiányától szenved és alapfeladatokat sem képes megbízhatóan ellátni, elég, ha a hédervári iskola téli kényszerű szénszünetére gondolni, pedig a település nem is hasonlít például a nyomor sújtotta Toldhoz.
Nyilván innen származik az ötlet, hogy az iskolafenntartás feladatát vegye át valaki ezektől a szerencsétlenektől, az állam szerint az államnak kéne ezt megtennie, miközben egyes önkormányzatok vadul ajánlgatják, esetleg már át is adták az iskolát-óvodát valamelyik „történelmi” egyháznak, nem ritkán a szülők és a lakosság mindennemű megkérdezése nélkül. Gebasz a dologból akkor van, ha a frissiben átalakult egyházi iskola elkezd sokak számára teljesíthetetlen követelményeket támasztani, évekre visszamenőleg befizetett egyházi adó, kötelező hittan, tanórán kívüli foglakozások, vagy bármi más – ezek egy jó része indokolható lehetne, de akkor nem, ha mondjuk a település egyetlen általános iskolájáról van szó. És akkor a világnézet szabadságáról még nem is esett szó, hogy mi van azzal a szülővel, aki világnézetileg semleges iskolába vagy óvodába akarja íratni a gyereket, csak épp tíz kilométeres körzetben nincsen másik oktatási intézmény.
Kötelező, munkahelyen töltendő munkaidő – óraszámemelés a tanárnak és a gyereknek?
„Ezt úgy képzeljétek el, hogyha átverik a 28 óra munkaidőt, amit a munkahelyen kell tölteni (LINK6), akkor jövőre nincs napközis tanító néni, hanem mi vagyunk velük egész nap. Tehát nincs mikor felkészülni másnapra, esetleg ott van még az este meg az éjszaka” – mondja az alsós tanító néni. Majd hozzáteszi: „Ami a gyerekek óraszámát illeti, mostani heti 20-22 óra amúgy a maximum egy elsősnek, ha egy alsó tagozatos még mellévesz egy zeneóra-szolfézs kombót (heti 4 óra), heti 2 óra kórust vagy sportfoglalkozást, és heti 2 óra nyelvórát vagy sakkot, vagy bármit, akkor ez már heti 30 óra, ha minden nap egy óráig ír leckét, akkor ez a normál felnőtt alap 35 órás munkahete, normálisak vagyunk? Ők még csak hét-tízévesek.”
„A mai átlag tanáriban nem lehet dolgozatot javítani, tehát ha nem vihetem haza a 32 matekfelmérőt, akkor nem írunk majd dolgozatot” – teszi hozzá gimnáziumban tanító pályatársa. „Nem is beszélve arról, hogy nem árt a felkészüléshez ma már számítógépet, szakkönyveket használni, neadjisten az Internetet” – ebből melyik áll rendelkezésre az úgynevezett munkahelyen, megnézném azt a középiskolát, ahol a tanáriban minden tanár asztalán számítógép van.”
„Ha egyszer valaki politikusnak áll, elfelejti, honnét jött” – veszi át a szót megint egy általános iskolai tanár. „Jó és szorgalmas kolléga volt, mégis, amikor visszajött ide, már azt merte mondani, Ágikám, miért hőbörögtök, amikor a statisztika szerint 260 ezer az átlagfizetésetek? Na, megmérgesedtem, levágtam elé a bérpapíromat, nesze itt a százas, tizennyolc-húsz év tanítás után! Gyere Gabi, mutasd meg, mit ér 35 év, szóltam a kolléganőmnek is, mert ő sem visz haza sokkal többet. Az átlag nyilván úgy jött ki, hogy betették a rektorok, professzorok járandóságát is, mint tanári fizetést. A férjem azt mondta, ha kevesebbért kell többet dolgozni ezután, inkább ő alkalmaz, ennyit már ő is kiköhög, és megéri, hogy nem ülök az iskolában minden nap reggeltől estig. De akkor ki áll tanárnak, ha mi is elmegyünk?”
A pedagógus-szakszervezet még keményebben fogalmaz, állítólag sztrájkra is készülgetnek már, levelüket megírták a miniszterelnöknek.
A harmadik rész a felsőoktatással kapcsolatos tervekhez szól hozzá, amik már megjelenésük pillanatában nem kis vihart kavartak.
Vakmacska
