Könnyű azt mondani, hogy a gyerek evészavaros, könnyű azt mondani, hogy segíteni nehéz.
Valóban nem kis feladat rendet rakni egy „fordítva működő” pocakban, de a megfelelően összehangolt és irányított, több szakmai területről érkező orvosok és mentálhigiénés szakemberek csapatmunkájának biztosan nyert ügye van.
Mit szeretne a szülő?
Általában üres tányért, mosolygós, „jól evő” gyereket, válogatás helyett hisztimentes hétköznapokat.
Mi a baj a gyerekkel?
Nagyanyáink idejében hivatalosan nem is nagyon létezhetett válogatós gyermek, egyszerűen nem adtak teret ennek a problémának, dacként azonosították, sok esetben kényszerítették a gyerekeket az evésre.
Ma már az orvosok és terapeuták összehangoltan dolgoznak, amikor egy „nem jól evő” gyermek a páciens. Vélhetően ugyanis a kicsi szelektív étkezési zavarral küzd. Ez az állapot hasonlít az anorexiához, vagyis a táplálékfelvétel korlátozott és a normális mértéktől elrugaszkodott szinten válogatás jellemzi, de mindez nincs a testképpel összefüggésben, mint az anorexia esetében. Ez az evészavar betegség új keletű változata nevet is kapott: AFRID, azaz Avoidant Restrictive Food Intake Disorder, vagyis elkerülő, korlátozó táplálékfelvétel zavarként azonosítják.
Ki és mit vizsgál? Merre induljunk?
Hogyan ismerjük fel és, hogy lehetünk biztosak benne, hogy valóban nem csak egy szülővel szembeni játszma áll a háttérben? Hiszen csak annyi látszik belőle, hogy a gyerkőc nem eszik, sem a kedvenc ételét, sem az újdonságokat nem fogadja el. És, ez egyre nagyobb terhet jelent a mindennapokban, úgyhogy a szülő – érthetően aggódik és ideges – gyors megoldást keres.
Általában az organikus kivizsgálással kezdődik a folyamat, gasztroenterológus nézi meg elsőként a gyermeket, aki a problémát belgyógyászati szempontból vizsgálja ki és kezeli szükség esetén.
Fontos kizárni a szervi bajokat, mint például a reflux, táplálékallergia, gyulladásos eredetű panaszok, lisztérzékenység.
Ezeket életkornak és a tüneteknek megfelelően ki kell vizsgálni, hogy a szakemberek pontos diagnózist állíthassanak fel. Ilyen esetben legfontosabb a panaszok jellegének a kikérdezése és a fizikális vizsgálat, de szükség lehet ultrahangvizsgálatra, illetve vérvételt is kérhet az orvos.
Elhúzódó és radikális viselkedésváltozással (az ételeket akár csomagolásuk alapján elfogadó vagy el nem fogadó, egyszerre csak egyfajta ételt a szájába vevő, éhezés mértékig kis adagokban evő gyerek) járó evészavar esetében azonban inkább a pszichében keresendő a baj.
Szerencsére ma már a szülők rendelkezésére áll az egészségpszichológus rendelése is. Nem tévedés, az egészségpszichológus ugyanis nem csak a gyermeknek segít, szakértő tanácsaival a szülőt is kíséri, támogatja (például a gyermek táplálkozási zavara, így gluténérzékenység esetén is).
Érzelmeink, viselkedésünk, vagy az életünkben hosszabb távon jelen lévő stressz, a pszichoszociális momentumok gyakrabban ássák alá egészségünket, mint hinnénk. És ez sajnos már gyermekkorban is elkezdődhet.
Az egészségpszichológia új tudományterület a pszichológián belül, a betegségek megelőzésére vagy az azokkal való hatékonyabb megküzdésre szolgáló komplex terápiás szemlélet, gyermek páciensek esetében a szülőkkel, családdal szorosan együttműködve.
Az egészségpszichológus test és lélek szintézisében, és gyermek – család kettősében gondolkodva vezeti ki pácienseit az egészségtelen helyzetből és segít a későbbi otthoni családi élet áthangolásában is. Sőt, a szakember abban is segít, hogy a család mindezt megfelelően és hatékonyan kommunikálja a gyermek iskolája / óvodája felé, hogy ott is értsék és vállalják a helyzet okozta nehézségeket.
Hogyan készítsük fel a gyereket és magunkat a vizsgálatokra? Mire számítsunk?
A gasztroenterológusok kivizsgálásának fontos kezdeti lépése a panaszok pontos feltérképezése és a beteg vizsgálata. Az allergiák esetében gyakran a tünetek alapján már kimondható a diagnózis, de súlyos esetben vérvétel is szükséges lehet. Elhúzódó hasfájás esetén szinte biztosan szükséges vérvétel a lisztérzékenység, és egyéb szervi ok kizárására. Nagyobb gyermekben, de főleg felnőttkorban az allergiák helyett inkább az intoleranciák, főleg a laktóz-, de emellett ritkán a fruktózintolerancia fordul elő, melyeket kilégzéses vizsgálattal igazolhatunk.
Vérvétel esetén a szokásos módon készítsük fel gyermekünket a szurira, általában nincs szükség éhgyomorra érkezni, sőt kifejezetten hasznos, ha sok folyadékot fogyaszt előtte a gyermek. A vérvételeknél, ha lehetőség van fájdalommentes vérvételre, kérjük, és vegyük bátran igénybe, hogy csökkentsük a gyermek ezzel kapcsolatos rossz élményeit. Hasi ultrahang egy fájdalommentes vizsgálat, és sokat segít a kiértékelésen, ha arra viszont éhgyomorra, de sok folyadék fogyasztása mellett érkezik a gyermek. Tükrözéses vizsgálatokra gyermekekben ritkán van szükség, de terápiarezisztens reflux, kérdéses cöliákia esetében, vagy elhúzódó hasmenés, vagy véres széklet esetén indokolt lehet. A gyerekeket altatásban vetik alá a vizsgálatnak, így fájdalommal nem jár, ellenkező esetben ez számukra nagyon megterhelő volna.
Egészségpszichológusi konzultáció előtt könnyebb dolga van a szülőknek, egy „beszélgetős” vizit a szokásos izgalmakon kívül aligha félelmetes élmény. Fontos, hogy figyeljük és vegyük komolyan a kisgyermek elhúzódó evési zavarait, hogy mielőbb, türelemmel és körültekintően kísérhessük őt végig a gyógyulás útján.
K.
