Egy korábbi cikkünkben pszichológussal együtt írtunk a szelektív étkezési zavarról, idegen nyelvi rövidítéssel ARFID-problémáról. Mivel az evészavarok sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő, folytatjuk a témát. Most Simonová Erika dietetikust kérdeztük, aki veleszületett anyagcserebeteg és étkezési zavaros gyerekekkel is foglalkozott a Semmelweis Egyetem Gyermekklinikáján, hogyan enyhíthetőek a betegség miatti kockázatok, mit tehet a szülő akár megelőzésképpen, és tulajdonképpen milyen veszélyek leselkedhetnek az ilyen étkezési zavarokkal élő gyerekekre, fiatalokra.
Az ARFID egy olyan étkezési betegség, mely az ételek elutasításával és elkerülésével jár. Az érintettek látszólag nem érdeklődnek az ételek iránt, az étkezéseket elkerülik, esetleg félnek annak nemkívánatos következményeitől, és az étkezés komoly szorongással jár számukra. Amit nagyon fontosnak tartok kiemelni, hogy bár ez egy evészavar, ugyanakkor nem jár testképzavarral, illetve alakkal és testsúllyal kapcsolatos aggodalmakkal. Ezt minden esetben nagyon fontos elkülöníteni, hiszen diagnosztikus értékkel bír.
Az ARFID valószínűleg nem múlik el magától kezelés nélkül, ezért minden esetben komplex terápiára van szükség. (Forrás) Az ARFID-vel élő gyermekek elkerülhetik a családi összejöveteleket, születésnapi bulikat vagy iskolai kirándulásokat, mert attól tartanak, hogy olyan ételeket kell fogyasztaniuk, amelyek nem elfogadhatók számukra. A kortársak nyomásától való félelem arra készteti ezeket a gyerekeket, hogy elkerüljék az ilyen összejöveteleket, fokozatosan kivonuljanak a társasági életből.
Bár az ARFID mint betegség már több mint nyolc éve szerepel a DSM V diagnosztikai kritériumai között, még mindig útja elején jár mind diagnosztikai, mind terápiás szempontból – ez azt jelenti, kevesen ismerik alaposan, nehéz ezért a felismerése, és a kezelése is még mondhatni alakulófélben van.
A szakemberek körében az ARFID ismerete még mindig elenyésző. Ez azt eredményezi, hogy a gyermekeket (felnőtteket) nem diagnosztizálják megfelelően. A megfelelő diagnózis hiánya a gyógyuláshoz vezető megfelelő kezelés hiányát is jelenti. A súlyosbodó probléma tovább növeli a családok frusztrációját, ahol a gyermeket gyakran egyszerű nem evőként kezelik, akik majd kinőnek belőle.
- Hogyan kerülhető el a hiánytáplálkozás? A betegség következtében ugyanis gyakori, hogy valamelyik fontos ásványi anyag, tápanyag nem kerül be a szervezetbe azért, mert a gyerek valamilyen ételcsoportot teljesen elutasít. Biztos, hogy valamilyen károsodást okoz, ha a gyerek sokféle ételt elutasít legalább fél-egy, vagy több éven át? Mennyire aggódjunk, hogy visszamarad a fejlődésben? Mely tápanyagok azok, amelyeket akár valamilyen mesterséges formában is, de érdemes bevinni a szervezetbe? Érdemes-e valamilyen táplálékkiegészítővel élni, hogy ez a hiányállapot csökkenjen vagy megszűnjön?
Az ARFID során a szervezet nem kapja meg a normális működéshez szükséges alapvető tápanyagokat. Így a szervezet kénytelen „lelassítani” minden folyamatát, ami súlyos egészségügyi következményekkel járhat. Ha valaki nem vesz fel elegendő energiát (kalóriát) magához, valószínűleg lefogy. Előfordulhat, hogy szülők először azt veszik észre, hogy a gyermekek és fiatalok nem híznak a koruknak megfelelően, és növekedésük is lelassul.
Azok, akik kizárják a gabonatermékeket az étrendjükből, az alacsony szénhidrát- és rostbevitel kockázatának vannak kitéve. Ha a tejtermékeket zárják ki, kalciumhiány léphet fel. Ha az étrendből hiányoznak az állati eredetű termékeket, például a húsok, halak és tejtermékek, akkor többek között a szervezet megfelelő működéséhez szükséges összes aminosavból, B12-vitaminból, vasból, szelénből és cinkből is hiányállapot alakulhat ki, melyek hiánya önmagában is okozhat étvágytalanságot. A hal kiiktatásával az étrendből omega-3 savak és D3-vitamin hiánya is felléphet. Ha nem tartalmaz az étrend zöldséget és gyümölcsöt, folát- és C-vitamin-hiány is kialakulhat. Ezenkívül a növényi és állati zsiradékok étrendből való kiiktatásával a zsírban oldódó vitaminok, mint például az A, D, E és K, valamint az omega-3 zsírsavak megfelelő ellátottsága is sérül.
Sok ARFID-ben szenvedő ember megelőzés céljából szed vitamin-kiegészítőket (pl. multivitaminokat), így a kiegészítés elfedheti az alultápláltság súlyosságát, megnehezítve a szakemberek munkáját. A korlátozott táplálékfelvétel a táplálék-kiegészítőktől való függőséget, és szélsőséges esetekben akár szondatáplálást is eredményezhet. Ezért fontos az ARFID esetében a komplex fizikai és pszichológiai kivizsgálás. A dietetikusok meg tudják állapítani, milyen tápanyagok hiányoznak egy ARFID-beteg étrendjéből, a gasztroenterológus szakorvos pedig meg tudja határozni az emésztőrendszer lehetséges károsodását, amelyet a korlátozott étkezés okozhatott. Valamint azt is meg tudják határozni, hogy mely tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, pre- és probiotikumok pótlására van szükség.
- A hozzátáplálás során van-e bármely „hiba”, amit el érdemes kerülni, hogy a gyerekben ne alakuljon ki evészavar?
Esettanulmányok azt mutatják, hogy az ARFID-ben érintettek közül sokan szenvedtek traumás gyermekkori élményt: fulladásos eset kisgyermekként; etetési probléma/szondatáplálás csecsemőként; nyakra tekeredett köldökzsinór születéskor; vagy akár méhen belüli trauma; sőt egyes táplálékallergiák is (pl. mogyoróallergia okozta rosszullét). A hozzátáplálás egyébként is egy nagyon érzékeny időszak, amikor a szülő által adott reakciók meghatározzák a gyermek hozzáállást az étkezéshez. A szülőnek jó példával kell állnia a gyermeke előtt. Ha a szülőn nem eszik meg bizonyos ételeket, vagy emiatt nem is vezeti be a hozzátáplálás időszakában, a gyerek később bizalmatlan lesz ezekkel az élelmiszerekkel/ételekkel.
Fontos az is, hogy a hozzátáplálás során figyeljünk oda a gyermek reakciójára, ha valamiben nem vagyunk biztosak kérjük szakember segítségét. Én minden szülőnek azt javaslom, hogy üljön le a gyermeke mellé enni, adjon a pici kezébe is kiskanalat, és ne törődjünk azzal, ha minden maszatos lesz. Ne törölgessük a gyereket, engedjük, hogy önállóan is próbálkozzon az evéssel. Amikor pedig már a gyermek az ételkészítés folyamatába is bevonható, akkor igenis vonjuk be, hiszen ilyenkor a gyermek közvetlenül is kapcsolatba lép az étellel (tapintás, szaglás stb.).
Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a büntető megközelítés vagy a kényszerítés, esetleg a zsarolás nagy hiba a hozzátáplálás folyamatában, és mindig ront az ARFID-os gyerek helyzetén.
Ahogy már említettem az ARFID-os gyermekeket sok esetben kezelik válogatós gyerekként. Ha a hozzátáplálás során a baba nem fogad el egy új ételt, akkor azt nem szabad erőltetni, és érdemes egy kis idő után újra kínálni (akár más formában is). Az elfogadáshoz több kóstolási alkalom (min. 5) szükséges. Kiemelném ugyanakkor, hogy a válogatósság /szelektív evés/ neofóbia (irtózás az új ételféleségektől) is olyan étkezési zavarok, melyek megoldásához szintén érdemes szaksegítséget kérni.
- Ha dietetikushoz fordulunk, hogy segítsen megtalálni, mi az, amit mégis megeszik a gyerek, miben tud segíteni pontosan, és hogyan?
Az étkezési zavarok azok az állapotok, amelyekkel a betegek nagyon gyakran először dietetikushoz fordulnak, még mielőtt felkeresnének egy orvost. Ezért gyakran az étkezési zavarok kezelésére szakosodott dietetikus áll a helyes diagnózishoz vezető út elején. Fontos, hogy az evészavar függvényében megfelelő szakorvoshoz irányítsa a betegét. Nagyon fontos megérteni, hogy az evészavarok megfelelő kezeléséhez nem elég CSAK a dietetikus. Az ARFID kezeléséhez multidiszciplináris kezelő team (háziorvos/ gyerekorvos, pszichiáter, pszichológus, neurológus, gyógypedagógus, dietetikus,) összehangolt munkája szükséges, akár közös konzultációk formájában is.
A táplálkozási és étkezési zavarokkal küzdő gyermekbetegekkel foglalkozó dietetikus nem eshet abba a hibába, hogy kritikusan kezeli a beteg által elfogyasztott ételeket, és megpróbálja megváltoztatni a páciense étkezési szokásait. Az ARFID-ben szenvedők esetében a terápia kezdeti szakaszában nem lehetséges az elfogyasztott termékeket egészségesebbre cserélni. Minden ARFID-ban érintett gyereknek megvannak a „biztonságos ételeik/ élelmiszereik”. Ezek általában feldolgozott, egészségtelennek titulált élelmiszerek, de ennek ellenére ezeket nem lehet egészségesebb alternatíva felkínálásával elvenni a gyerektől. Ilyen helyzetben az érintett inkább az éhséget választja. Az ARFID-betegek által biztonságosnak ítélt termékek a terápia fontos részét képezik, és azokat a családnak, a közvetlen környezetnek (beleértve az óvodát és az iskolát), valamint a szakembereknek is el kell fogadniuk.
Kisebb gyermekekkel a tanácsadás folyamán sokszor játékos formában ismerkedünk az új ételekkel pl. rajzolással, színezéssel és az ételhez hasonló játékokkal. Ez általában csökkenti a szorongást, segít megnyugtatni a gyermeket, és felkészíti az elfogyasztott termékkel való érintkezésre, de ez akár több hónapig is eltarthat, mire a gyermek készen áll a valódi élelmiszerrel való érintkezésre.
Vagy egy másik gyakorlati példa: ha az ARFID-os gyermek étrendje toast kenyérből, palacsintából, rántott csirkemellből, rizsből, húslevesből, sült krumpliból áll, akkor a gyermek és szülei bevonásával apró változtatásokat szoktam javasolni. Nagyon fontos, hogy a gyereket is bevonjuk a terápiába, nem titkolunk előle semmit, nem „csempészünk” a tudta nélkül extra alapanyagokat az ételébe, mert ezzel az étkezéssel kapcsolatos szorongását tovább növelhetjük.
Egy ilyen apró lépés lehet az is, hogy a szokásos toast kenyérből pirítóst készítünk, rántott csirkemell helyett a rántott pulykát próbáljuk, a palacsintát más lisztből készítjük el, a rizst jázmin rizsre vagy barna rizsre cseréljük, a húslevest többfajta húsból főzzük. Természetesen ezek a változtatások csak fokozatosan történnek meg, és mindig figyeljük a gyermekek reakcióit. Bár az ARFID-beteg számára ezek nagy változást jelentenek, de még mindig a biztonságos élelmiszereken belül maradunk, ami minimálisra csökkenti a szorongás érzését. Ezt követően az élelmiszerek köre fokozatosan bővíthető az érintettek állapotától, motivációjától függően.
Nagyon fontos, hogy ösztönözzük a gyermeket az új ételek kipróbálására, de ne kényszerítsük őket evésre! Vonjuk be a gyermekeket az étkezésekkel kapcsolatos döntéshozatalba, valamint segítsük őket a szorongásuk leküzdésében (pl. stresszcsökkentő technikákkal).
- A sok tapasztalat, sok látott eset alapján mivel biztatnád az evészavaros gyerekek szüleit? Sokan valószínűleg el vannak keseredve, kétségbeesve, vagy szoronganak az esetleges következmények, szövődmények miatt – ismerünk olyan szülőket is, akik párkapcsolata részben a gyerek súlyos evészavara miatt romlott meg.
Mint étkezési rendellenesség, az ARFID sem választás! Ha szeretsz valakit, aki bármilyen evészavarral küszködik, segítsd és támogasd!
Fontos, hogy megértsük, hogy az ARFID esetén nem a „tipikus egészséges étrend” követése a végcél, hanem egy személyreszabott, az ARFID-ban érintettek számára a legmegfelelőbb étrend kialakítása, amely nem jár sem az érintett, sem a családja számára szorongással vagy frusztrációval.
Bár hosszú és rögös az út, de megéri segítséget kérni, hiszen egyre nő azon szakemberek száma, akik ismerik és foglalkoznak ezzel a típusú evészavarral!
Névjegy
Simonová Erika dietetikus, minőségügyi és betegbiztonsági menedzser, egészségügyi tanár. Hosszú évekig dolgozott a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikáján olyan gyerekeket segítve, akiknek tartós (PKU, cukorbetegség) vagy átmeneti (evészavarok, súlyproblémák, más, étkezést érintő, de gyógyítható egészségügyi probléma) segítségre, diétára volt szüksége, de rendszeresen foglalkozott felnőttekkel is. Egy négyéves kisfiú anyukája, a Piku séf és PiciEra kalandjai a konyhában című könyv szerzője.
