A mozaikszó az Avoidant Restrictive Food Intake Disorder, vagyis elkerülő, korlátozó táplálékfelvételi zavar rövidítése. Az ARFID egy viszonylag új diagnózis, az atípusos evészavart, illetve a csecsemő- és kora gyerekkori táplálkozási zavar diagnózisát váltotta ki. A szelektív étkezési zavarhoz sok mindenben hasonló, de különbséget jelent, hogy a szelektív evészavar diagnózist kapók nem félnek az evés negatív következményeitől. Hasonlít az anorexiához, mert mindkét rendellenesség az elfogyasztott ételek mennyiségének és/vagy típusának korlátozásával jár, de az anorexiával ellentétben az ARFID kórképében nem szerepel a test alakjával vagy méretével kapcsolatos szorongás, illetve az elhízástól való félelem. Demetrovics Orsolya gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal beszélgettünk a témában.
Bár szinte minden gyermek átesik a válogatós vagy szelektív evés fázisain, az ARFID-ben szenvedő gyermeknél veszélyesebb a helyzet: ő ugyanis sok esetben nem fogyaszt elegendő kalóriát a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez. Gyermekeknél ez a súlygyarapodás és a függőleges növekedés megtorpanását, hiánybetegségek kialakulását eredményezheti. Ugyanakkor nagyon fontos megjegyezni, hogy egy normál-, vagy akár túlsúlyos gyermek is lehet ARFID-os, ha a biztonságos ételei magas kalóriatartalmúak. Az ARFID az iskolában, óvodában is problémákat okozhat, mivel az érintett egyén nehezen tud mások társaságában enni, és az étkezéshez szükséges ideje is meghosszabbodik. Minden kisgyermek életében előfordul olyan szakasz, amikor szinte csak ugyanazt akarja enni, ez ismerős a szülőknek, vannak „sajtos tészta hónapok”, de ezek a jelenségek múlandóak és nem annyira szélsőségesen vonulnak le, mint ha már AFRID zavarról lenne szó, magyarázza Demetrovics Orsolya.
DIAGNÓZIS
Különös és korlátozott szokásokat kezd felvenni az AFRID zavarral küzdő gyermek.
Általában csak bizonyos típusú ételeket fogyaszt – 5-10 féle étel szerepel az elfogadottak listáján, amikor új étellel találkozik, az nagy megpróbáltatás számára, nem eszik kevert ételeket (pl. saláta), egyszerre csak egyféle étel kerülhet a szájába, a társaságban való étkezések közben szorong, új vagy eltérő csomagolású ételt sem szívesen fogad, még ha ugyanaz a fajta étel is, amit szeret, magyarázza Demetrovics Orsolya.
Az ARFID diagnózisát akkor állítják fel, amikor az étkezési vagy táplálkozási zavar (az evés vagy az ételek iránti nyilvánvaló érdektelenség; az ételek érzékszervi jellemzőin alapuló elkerülés; az evés averzív következményei miatti aggodalom) a megfelelő táplálkozási és/vagy energiaszükséglet kielégítésének tartós elmulasztásában nyilvánul meg az alábbiak közül eggyel (vagy többel) összefüggésben:
- jelentős súlyvesztés (vagy az elvárt súlygyarapodás elmaradása vagy a növekedés megtorpanása gyermekeknél) lép fel,
- kimutatható tápanyaghiány,
- az egészségügyi kockázat miatt legvégső esetben állandósulhat a függés az enterális táplálástól (szondán keresztüli mesterséges táplálás) vagy bizonyos táplálék kiegészítőktől,
- megjelennek és nyilvánvalóvá válnak a pszichoszociális működés jelentős zavarai (társaságban való étkezés kerülése, új ételek látványa esetén extrém szorongás, hosszan tartó éhezés intézményi környezetben, stb.).
A kivizsgálás és a diagnózis állítása gyermekpszichiáter feladata.
RIZIKÓTÉNYEZŐK
Mint minden evészavar esetében, az ARFID kockázati tényezői is biológiai, pszichológiai és szociokulturális kérdések kapcsolatát foglalják magukban. Ezek a tényezők különböző embereknél eltérő módon hathatnak egymásra, ami azt jelenti, hogy két azonos evészavarban szenvedő embernek nagyon eltérőek lehetnek a tünetei. Vannak azonban már bizonyított összefüggések:
- Az autizmus spektrum zavarban érintett gyermeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki ARFID, csakúgy, mint az ADHD-s gyermekek esetében.
- Az ARFID-ban érintett gyermekeknél a leggyakoribb a szorongásos zavarok előfordulása.
MINDENNAPI ÉLET AFRID ÁRNYÉKÁBAN
Nos, nehéz dolga van a szülőnek. A gyereknek ugyanis muszáj óvodába, iskolába járnia, ahol bizony nem minden esetben tudnak tekintettel lenni arra, hogy az evés számára nehézséget okoz. Márpedig a gyerek nem éhezhet éveken át! Ideális esetben az intézmény támogatóan áll a kérdéshez, sok esetben viszont ma is gyakorlat, hogy a meg kell enni elv erősebb minden érvnél, vagy az étkezőben nem hallgattatik meg a gyermek egyéni kérése, például ha csak üres rizst kérne, vagy magában krumplit. Úgy kell ennie, ahogy a többinek, ugyanúgy rálöttyintik neki is a szaftot a rizsre, hiába tiltakozik, úgyhogy ebben az esetben biztosan nem nyúl majd az ételhez. A szülőnek nehéz dolga van, mégis, - nem tehet mást – elengedhetetlen elfogadtatni az adott intézménnyel a helyzetet, muszáj, hogy megértsék, mi megy végbe a gyermekben és támogassák a szülőt és gyermekét ebben a nehéz helyzetben, mondja a pszichológus.
TERÁPIÁS LEHETŐSÉGEK
Mivel az AFRID komplex probléma, egy megfelelően összeállított szakemberekből álló terápiás csapat az ideális segítség. A munkában a gyerekorvosnak, a pszichológusnak, a dietetikus szakembernek, a gyógypedagógusnak is egyaránt van feladata. A megoldás keresése, az AFRID-dal való szembeszállás hosszú folyamat, melynek terápiájáról még nagyon keveset tudunk, és nagy türelmet igényel a szülőktől, illetve a gyereket körülvevő intézményi környezettől is. A terápia sikerességéhez elengedhetetlen a szülők és a gyermek motiváltsága, nyitottsága a változtatásra, mondja a szakpszichológus.
K.
