Az első lányom szüléséről itt olvashatsz >>>
A második terhességem szintén csodálatos volt, semmilyen zavaró tényező nem volt, azt leszámítva, hogy négy hónapos terhesen elhagyott a férjem. Az ötödik hónapban majdnem ráment a baba a lelkem szomorúságára. De összekaptam magam. Hét hónaposan leestem a járdán, térdig gipsz, szalagszakadás. Szerencsére a nagy napra már lekerült a nagy zokni.
A második kisasszony nem kapkodott. Három nappal érkezett a kiírt időpont előtt. A barátnőm adott támaszt ezekben a napokban.
2006.10.31-én este 8-kor mosogatás után letettem a szivacsot, és abban a pillanatban jött az érzés. Tudtam, mi következik. Mivel második nekifutás, képben voltam. Szülésznő, barátnő tájékoztatva. Vajúdok! Négykézláb. De jólesett! Aztán óránként barátnői konzultáció, hol tartok. Néha szuszogás, telefonálás folytatása. Éjfélkor azt mondta a barátnőm, most már átjön. Mondtam, gyere maximum dumálunk. Megjött. Én még beültem egy jó meleg fürdőbe, hátha jót tesz. Éjjel kettőig mintha csak csajos este lenne, időnként némi szuszogással megszakítva trécseltünk. Óriási volt így utólag belegondolva!
Aztán két órakor felhívott a szülésznő. Épp fájásban voltam, így a barátnőm vette át a telefont. Miközben beszéltek, úgy éreztem, folyik a magzatvíz. Csak mutogatni tudtam. Erre a barátnőm elkezdett kiabálni:
„Folyik a magzatvíz! Jövünk!”
Kiderült, csak szivárgott egy kicsit. Elindultunk. Istenem, hogy milyen jól tettük! Amikor három lépésenként fájásod van… Konkrétan addig dumáltunk, hogy majdnem megszültem az 5 percre lévő kórházig. Bent már várt ugyanaz a szülésznő és orvos. Imádtam őket akkor is. Háromujjnyi méhszáj, beöntést hagyjuk. Azonnal szülőszoba!
Három órakor burokrepesztés. Már nem féltem tőle. Álltak a két lábam között egy ollóval, várva a fájásjelzésemre, és közben arról beszélgettek, hogy a tűt vagy az ollót szeretik-e jobban ennél a műveletnél. Kivoltam!
Aztán szépen magamra hagytak, szóljak, ha jön az inger. Sosem felejtem el. A doki és a szülésznő kilépett a szobából, a barátnőm elfordult egy pohár vízért. Mondtam, hívd vissza őket, szülünk!
47 perc alatt, a harmadik nyomásra kiugrott a második csoda belőlem! Rettenetesen fájt, de gyors volt.
Ami utána jött, az nem esett jól. A rendbetétel. Egészségügyi kaparás hirtelen. Nagyon fájt. A barátnőm a mai napig meg akarja verni az orvost. Engem nem zavart a lelkem legmélyén, hisz az életemet mentheti meg. Összevarrt. Rendben voltunk. Fantasztikusan gyors volt, igaz, nagyon intenzív, de ez így tökéletes volt másodszorra.
Aztán eltelt közel kilenc év! Közeledtem a negyvenedik évem felé. Belépett az életembe egy férfi, aki fiatalabb is, mint én, és nem volt saját gyermeke. Elképzelhetetlen volt, hogy ne próbáljuk meg. Harmadszor is hamar összejött...
Erről a terhességről és a szülésről a következő héten olvashattok.
Éva
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
