Három gyönyörű leányzó anyukája vagyok. A legnagyobb mindjárt 13, a középső 11 éves, a legkisebb pedig 20 hónapos. Nem egy apától. Az első kettő van egytől a harmadik életem ráadása. Kezdjük a legelsővel. Akkor 29 évesen. Tele rettegéssel a fájdalomtól, ezáltal a szüléstől is.

Nagyon hamar teherbe estem. A terhességem maga volt a csoda. Semmi gond, semmi rosszullét, egyszerűen minden szuper volt. Imádtam terhesnek lenni. Körmösként végig is dolgoztam az egész időszakot. A szülés előtti napon még dolgoztam. (Két héttel előbb jött a csoda.)

Elkezdődött
 

2005.04.03. 12.00. Na, mondom, mi ez...? Egy fájás ott a derék alatt. Mivel azt mondták, illetve az utánaolvasások alatt erre következtettem, hogy ez akár napokig is eltarthat, és hogy vonjuk el a figyelmünket a dologról. Nos, én nekiálltam vasalni (?!). Ne kérdezzétek! Néha megtámaszkodtam, sóhajtoztam kicsit, de ennyi volt. Érdekes módon mintha mindkét nagymamánál szenzorok lettek volna beépítve, mindkettő két órán belül telefonált, hogy mi újság?, nem szülünk még?. Nem, nem – mondtam sunnyogva. 

Aztán délután elmentünk a testvéremhez kerti partira. Vonjuk el a figyelmet, ugye... Én sem vagyok normális. Kocsiban szuszogás odafele, ott jól bekajáltam. Tízpercenként szuszogás, támaszkodás. Aztán beszéltem a szülésznőmmel, mondta, hogy a szex segít tágulni. Szóltam a férjemnek, hogy dolog van, menni kell. 

Irány a kórház!
 

Egyszer csak ott tartunk, hogy este 10 óra. Ki érti, ki nem, pizsamában lefekvéshez készülődtünk. Ötperces fájásokkal. Ma sem értem, mit hittem! Aztán gondoltam egyet, felhívtam a szülésznőt: mi legyen? Menjünk be!

Fél 12-re beértünk. Fájás volt, tágulás 2 ujjnyi. Beöntés, majd burokrepesztés. Mindig is féltem mind a kettőtől. Semmi volt ahhoz képest, ami ezután jött.

Vajúdás
 

Javasolták, próbáljam ki a zuhany alatt a labdán való vajúdást. Oké! Egy másodpercig tartott. Úgyhogy a szülőágyra felkuporogva fordultam jobbra, majd balra. Csukd be az ablakot! Nyisd ki! Az egyetlen, amire koncentrálni tudtam, az a légzés számolása. 1,2,3,4 beszív majd 1,2,3,4,5 kifúj. A végére úgy lihegtem, mint akit kergetnek, de számoltam rendületlenül. Ez így ment hajnali 3-ig.

Aztán egyszer csak megjött az inger. Nyomjunk! Bent az orvos, imádtam, meg a szülésznő, őt is!

A dokival együtt nyomtuk ki a babámat
 

És következett a végjáték. Kis vágás, jólesett, majd nyomjunk. Időnként azt hiszem, már csak imitáltam a nyomást. De akkor doktor úr mellémkuporodott, és finoman ráfeküdt a hasamra, mert a gyerek libikókázott. Végül is közösen világra hoztuk életem első csodáját.

Akkor megfogadtam ez annyira szörnyű volt, hogy soha többet!!

Mondanom sem kell az emlékek elhalványultak. 17 hónappal később egy válással a hátam mögött (4 hónapos terhesen hagyott el a férjem) újra a nagy napra vártam...

(Folyt. köv.)

Éva

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?