Kép forrása: http://www.blessingbuddies.org/cleaning-svcs.html
Kicsivel – könnyebben. Kisgyerekes mindennapok praktikusan XV.
Öt éve dolgozom itthonról, a gyerek(ek) mellől – s ha van valami, amire ez az életforma rákényszerít, az a hatékonyság. Mivel a délutáni alvásidő és az éjszaka jelentős része a hangyámé, (munka), hétvégén pedig, amikor végre mind a négyen együtt lehetünk, minimális hajlandóságom van a háztartással foglalkozni, a számtalan itthoni teendő dandárjának a hétköznapokban akartam valahogy helyet szorítani. Közel négy évvel ezelőtt ezért túrtam fel a netet valami használható időzsonglőrködős módszerért, s ekkor próbáltam ki a FlyLady-programot, amelynek magyarított formája itt olvasható. Ez a rendszer viszont számomra nem bizonyult távdolgozóanya-kompatibilisnek. Ahogy készítői biztatnak is rá, radikálisan testreszabtam tehát – az alábbiakban bemutatandó, redukált és alaposan átvariált formájában nekem remekül bevált.
A FlyLady program a napszakok, a napok, illetve a hetek pillérein nyugszik, mely pillérekhez egy alaposan végiggondolt rendszer alapján meghatározott teendőket rendel. Nem hagyja tehát, hogy a fejünkre nőjenek a feladatok, hogy aztán a káosz mélypontjára érve hirtelen felindulásból nekiugorjunk például a lakásnak, utolsó leheletünkig takarítsunk, majd ismét átadjuk a stafétabotot Miss Entrópiának. A rendszer alapötlete kiváló, számomra viszont sok „feladata” luxusnak tűnik, amelyekre se időm, se energiám – ugyanakkor alapvető elvégzendők hiányoznak (nekem). Hogy csak néhány példát mondjak: feleslegesnek (és részemről kivitelezhetetlennek) tartom, hogy az ún. zónázás keretében havonta és apróra végigtakarítsam az egész lakást, ugyanakkor a havi egy kádsúrolást vagy a heti egy felmosást meg erőst keveslem. Arról nem szólva, hogy a heti egyszeri „lakáskényeztetés”, vagyis az otthonunk gyors végigtakarítása nálam nem fér bele az előirányzott egy órába − két gyerekkel körítve legalábbis hótziher, hogy nem. (Ó, igen, lesz poszt a „vond be a gyereket a házimunkába” kezdetű örökzöld slágerről is.)
Ugyanakkor a program nagyszerű tulajdonsága, hogy kiiktatja az életünkből azt a nyomasztó érzést, hogy a fölibénk tornyosuló feladatok kásahegyén soha nem fogjuk tudni átrágni magunkat, hiszen minden elvégzett munka helyébe kettő másik támad. Segít tehát megelégedni: ha az adott napra rendelt teendőkkel kész vagyok, hidegen hagynak a szomszéd szobában fetrengő pormacskák vagy a divatosan antikolt hatású csaptelep – tudom, hogy napjaik meg vannak számlálva. Mindezt különösen az képes értékelni, akinek az otthona egyben a munkahelye is (és fordítva), magyarán a „civil” munkáján kívül is folyamatosan elvégzendő feladatok bámulnak bele az arcába, bármerre is jár a lakásban.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a program segítségével viszonylag csekély napi energiabefektetéssel mindig elfogadható állapotban tarthatjuk az otthonunkat: ha naponta csak háromszor-négyszer tíz percnyi takarításra szánható időnk és energiánk van, azt viszont mindig a megfelelő helyen „fektetjük be”, az eredmény máris szívderítő lesz. Továbbá flájlédizve („flájannázva”) gyakorlatilag „automatizálhatjuk” a háztartást: elég egyszer kidolgozni a saját rendszerünket, hogy azután minden különösebb mérlegelés-döntés-végiggondolás nélkül, folyamatosan normális környezetet biztosítsunk magunknak és a családnak. Hátránya viszont, hogy minden nap kell valamennyit háztartani, s hogy soha nincs frissen varázsolt rend és tisztaság egyszerre az egész lakásban. De nekem ennyit megérnek a lazább, családozós hétvégék, és az évi két-három kampányszerű nagytakarítás hiányát is emelt fővel viselem.
1. A prioritások meghatározása
Ha kedvet érzünk egy efféle rendszer kialakításához, mindenekelőtt azt érdemes végiggondolnunk, hogy napi és heti szinten melyek azok a háztartási teendők, amelyeket a saját és családunk komfortérzete szempontjából a legfontosabbnak tartunk. (Igen, mi tartjuk a legfontosabbnak, nem az anyánk, nem az anyósunk, nem a Bree-díjas Tökéletes Szomszédasszonyunk.) Erre a lajstromra is igaz, hogy a frusztrálódás elkerülése végett inkább kevesebb elemet vegyünk fel rá, mint többet – listaírás közben lebegjen lelki szemeink előtt az „anya tervez, gyerek végez” axióma.
Nálunk a napi minimum lista tagjai a következők:
1) ebédre legyen főtt kaja
2) mindenkinek legyen tiszta ruhája
3) reggel-este legyen összerámolva a lakás, és a rendrakásból mindenki vegye ki a részét
Az első két pont esetében persze csak a „kimenet” számít – főzni, mosni természetesen nem szoktam naponta, de azért szemmel tartom a szennyestartót, s az ütemtervembe minden napra beírtam a főzést is, például hogy eszembe juttassa, ki kell-e olvasztanom valamit a másnapi ebédhez. (A reggeli-esti összepakolást viszont nem írtam bele az „órarendembe”.)
A heti minimum lista mifelénk így fest:
1) hetente egyszer minden szobát kitakarítani (portörlés, porszívózás, felmosás)
2) hetente egyszer a fürdőszobát és a wc-t kitakarítani
3) hetente háromszor az előszobát és a konyhát felmosni
4) hetente egyszer a felgyűlt intéznivalók (telefonok, e-mailek, számlák) végére járni
Ezeket az erősorrendeket azért érdemes tisztázni magunkban, mert a teendők tengerében segítenek a lényegre fókuszálni: arra késztetnek, hogy azt a kevés időt, amennyit a család meg a hangyánk mellett rá tudunk/akarunk szánni a háztartásra, optimálisan használjuk fel.
2. A heti terv kidolgozása
Ha a prioritásainkkal tisztában vagyunk, készítsünk magunknak egy órarend-szerű táblázatot, és osszuk el a hét napjai között az imént legeslegfontosabbként meghatározott tennivalókat. (Amennyiben az életritmusunk lehetővé teszi, hétvégére próbáljunk meg minél kevesebb feladatot tenni...) A beosztásnál vegyük figyelembe, melyek a sűrűbb és a lazább napjaink, melyik napokon van esetleg segítségünk egy nagymama, a párunk vagy egy bébiszitter formájában stb. Figyeljünk rá, hogy ne nehezítsük feleslegesen a saját dolgunkat – teszem azt, ha a dolgozószobában szoktunk teregetni, akkor a dolgozó takarítását két nappal mosás utánra írjuk be, hogy ne kelljen a teleaggatott fregolit kerülgetni-húzogatni porszívózás-felmosás közben.
Nálam ez a basic szint így néz ki:
Most egészítsük ki a heti tervünket azokkal a házimunkákkal, amelyeket szintén hetente-kéthetente szeretnénk elvégezni, de szükség esetén szenvedhetnek némi halasztást, így csak szoros másodikként zárkózhatnak fel az élbolyhoz. Nálam ez így fest (ld. normál betűvel szedve):
* ld. a FlyLady-programban naponkénti rendszerességgel ajánlott turbó törlést
Végül írjuk be a táblázatba a szintén heti-kétheti rendszerességgel elvégzendő, „egyéb” kategóriába sorolható teendőinket (ld. dőlttel szedettek). Részemről a hétvégébe órarendszerűen beépítettem némi ön-renoválást is (magamat is elfogadható állapotban szeretném tartani, nem csak a lakást…)
A hét napjainak szintjével megvolnánk, lépjünk tovább.
3. Zónázás − a tizenhatoson belül
A FlyLady következő szintje az úgynevezett zónázáslenne, mely a hónap egyes heteinek pillérjein nyugszik. Eszerint az adott hónap egy-egy hetén az öt zónára osztott lakásnak mindig más és más helyiségeit kellene végigtakarítani. Mint a bevezetőben utaltam rá, ez az apránként kivitelezett folyamat, bármily vonzó eredménnyel kecsegtet, havonkénti rendszerességgel számomra kivihetetlennek (és őszintén szólva feleslegesnek is) tűnik. Ráadásul a már testreszabott órarendemmel sem sikerülne összeegyeztetnem, hiszen ha mondjuk kedd van, s a heti rendes takarítás örvén már úgyis bevettem magam a fürdőszobába, nekem nem tűnik praktikusnak (még jobban) felforgatni mondjuk a gyerekszobát is, „csak” mert épp az következik a zónázós listán.
Ehelyett mindig ott zónázok, ahol aznap amúgy is takarítok. Mivel nekem elég, ha évente csak háromszor, magyarán négyhavonta van körbenagytakarítva a teljes lakás, s ezt a négy hónapot szűkkeblűen 16 hétnek számolom, minden helyiségben tizenhat részre osztottam az „extra” teendőket (amelyeket korábban a nagytakarítások alkalmával végeztem el), s ezek közül minden héten megcsinálok egyet. A fürdőszobában például a következő a tizenhatos listám:
1. tükrös szekrény (felső rész)
2. tükrös szekrény (fiókok)
3. tükrös szekrény (alsó szekrények)
4. tisztítószeres polc
5. fürdőjátékok + kosaruk
6. kád-csúszásgátló vízkőtelenítő áztatása, szennyestartó kitakarítása
7. mosógép vízkőtelenítése, kivezetőcső, öblítős rekesz tisztítása
8. lámpák letörlése (kint is), zsebes tároló
9. csempemosás
10. törölközős szekrény felső polc
11. törölközős szekrény alsó polc
12. drogériás szekrény 1. polc
13. drogériás szekrény 2. polc
14. drogériás szekrény 3. polc
15. drogériás szekrény 4. polc
16. szemetes kitakarítása
Amikor tehát mondjuk kedden a fürdőszobához érek, gyorsan megcsinálom a heti rendes takarítást, amihez aztán a fenti listából hozzácsapok egy darab teendőt: azt, ami a leginkább égetőnek tűnik, vagy amihez épp a leginkább kedvem van. A kiszemelt áldozatot szükség esetén kiselejtezem, ki/letakarítom, aztán utánam a felmosóvíz. (A listákat érdemes kis méretben, kinyomtatva elhelyezni az egyes szobákban, hogy takarításkor kéznél legyenek – ha elég neurotikusak vagyunk, készíthetünk melléjük ceruzát is, hogy a munka végeztével kipipálhassuk az elvégzett feladatokat.)
Most, hogy ezzel is kész vagyunk, egy pillanatra lépjünk vissza a fenti „órarendhez”. Két helyiség tűnik kegyvesztettnek zónázás szempontjából: a konyha és az előszoba. Ezeknek nincs kitüntetett napjuk (mint például a nappalinak), amikor eszembe jutna zónázni bennük, hiszen például a konyhában minden nap végigtörlöm a derékmagasságig érő vízszintes felületeket, és néhány naponta kisúrolom-fényesítem a mosogatómat. (Nem, nem naponta. Már nem…) Épp ezért a konyha és az előszoba zónázását külön felvettem az „órarendbe”: hétfőnként az egyikkel, péntekenként a másikkal haladok 1/16-nyit.
A végleges beosztás nálunk tehát így néz ki:
4. Hónapsoroló
Utolsó lépésként a napi/heti ritmusnál ritkábban, de rendszeresen intézendő feladatoknak állítsunk össze egy havi listát. Ide kerülhetnek a rendszeres orvosi vizsgálatok, a szőnyegtisztítás, az ablakmosás, a kutyakozmetika, akármi. Egy lehetséges verzió:
* de jó is lenne tényleg havonta
(Közbevetés 1. Ha futja rá a családi költségvetésből, válasszunk magunknak a házimunka terén is hangyát. Vagy inkább antihangyát? Magyarán, ha lehet, bízzuk fizetett munkaerőre, amit tényleg nagyon utálunk csinálni. Nálam ez az ablak- és ajtómosás, így aztán évente kétszer felhívom a csodálatos Marikát, és megkérem, hogy csutakolja végig az összes ablakunkat és ajtónkat, beleértve a beépített szekrények ajtajait is. Marika pedig jön, felragyogtatja az ablakainkat, és még házi sütit is hoz, őrület.)
(Közbevetés 2. Valószínű, hogy pár év múlva, amikor előreláthatólag már nem itthonról fogok dolgozni, a gyerekek pedig nagyobbak lesznek, nem fog kielégítően működni ez a rendszer. Akkor majd váltok – vagy a jelenlegit szabom át, vagy kipróbálok valami mást, például a Puccparádét. Utóbbiban nagyon vonzónak találom az összehangolt családi csapatmunkát, de a könyv militáns-leereszkedő stílusa első nekifutásra eléggé taszított. Mindegy, ez végül is nem esztétikaszeminárium, hanem házimunka. S hátha addig azt is megértem, vajon a „portalanító szaki” hogyan éri el, hogy az előírásszerűen sarkához ütögetett tollseprűből földre hulló por ott is maradjon a padlón, még két-három felkavaró lépés megtételét követően is…)
Mindenesetre az elkészült listáinkat nyomtassuk ki, és rögzítsük a lakás egy olyan központi helyén (hűtőajtó, üzenőfal), ahol jártunkban-keltünkben biztosan szemet szúrnak. Reggelente fussuk át a napi teendőket, aztán amikor a nap folyamán épp megfelelőnek tűnik az időzítés, fogjunk neki valamelyiknek. Először mindig a félkövérrel szedetteket, azaz a legfontosabbakat végezzük el, s ha marad még idő-energia, jöhetnek a többiek is. Amennyiben valamelyik feladatra nem jut idő, én időnként megcsinálom másnap, de általában simán csak kihagyom, és a következő héten veszem fel újra a fonalat − akkor viszont tényleg. Ennyi rugalmasság belefér. Ahogy a zónázásba is: épp azért számolom fösvény módon 4 hétnek az egy hónapot, hogy ha úgy adódik, egy-egy alkalommal nyugodt szívvel ki lehessen hagyni a zónázást anélkül, hogy az évi három körbetakarítással elúsznék. (S talán mondanom sem kell, hogy a fenti rendszerből nem azt a végkövetkeztetést érdemes levonni, hogy ha csütörtökön borítjuk ki a szájvizes üveget, akkor is csak a következő kedden fogjuk feltakarítani, amikor a heti rendben a fürdőszobához érünk.)
A testreszabott listánk működőképessége nyilván csak a gyakorlatban fog kiderülni, ahogy az is, hol kell még igazítanunk rajta az optimális működés érdekében. Előfordulhat, hogy egy új élethelyzethez alkalmazkodva akár az egész rendszert újra kell strukturálnunk. Addigra viszont egyrészt hatalmas rutinra teszünk szert a kosz-káosz-prevenció terén, másrészt épp eléggé rákapunk a nyugalmas hétvégékre és a nagytakarítás-mentes ünnepekre ahhoz, hogy késztetést érezhessünk egy 2.0-ás verzió kidolgozására…
Folyt. köv.
Anna
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
