Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.
A Péterfy Sándor Utcai Kórházban szültem 2017. júliusában. Magáról a kórházról, főleg ránézésre, nem sok jót tudnék mondani. Tipikus belvárosi, felújításra váró épületkomplexum, tele repedésekkel, hiányzó vakolattal, korszerűtlen várótermekkel és berendezési tárgyakkal. A takarítók ugyan lelkiismeretesek és szépen dolgoznak, de a kórházi közönségnek köszönhetően ez szinte nem is látszik.
A nyilvános mosdók állapota siralmas, rendszeresen, már a vizsgálatok során is találkoztam kéttenyérnyi vérnyomokkal, használt betétekkel és tamponokkal, amiket a mosdó közepén dobáltak széjjel, le nem húzott vécékkel, amikből kifolyt a tartalom, és beazonosíthatatlan foltokkal a falon és a vécén egyaránt, amiknek a mibenlétét azt hiszem, jobb is, hogy nem tudtam meg. Szerencsére a kórház állapotát mindenben kompenzálják, ahogy az csak lehetséges.
Háromféle szoba áll rendelkezésre. A négyszemélyes kórterem, illetve a kétféle alapítványi szoba, amiből mindkettő fizetős. A kétszemélyes alapítványi szobáért 5000 Ft/éjszaka, az egyszemélyes alapítványi szobáért 12 000 Ft/éjszaka árat kérnek. Én az egyszemélyesben voltam, és minden várakozásomat felülmúlta. Viszonylag kis helyiségről van szó, egy franciaággyal, szekrénnyel, kis hűtővel, pelenkázóval, két kis fotellal és egy kis asztallal, egy LCD tévével, légkondival(!), babaöböllel, egy kis mosdókagylóval az ágy mellett és saját fürdőszobával. A fürdőszoba olyan volt, mintha egy szállodában lettem volna, gyönyörű csempe és zuhanykabin vett körbe, tele kisegítő berendezésekkel, a frissen szült anyukáknak.
Az ágy nem volt a legkényelmesebb, nem is a legstabilabb (az első éjjel sikerült is beszakítani az ágy végét, amiről másnap, amikor összefoltozták, kiderült, hogy már vagy öt helyen próbálták összecsavarozni korábban, ezért tört szét olyan könnyen), és kicsit nehéz volt fel-és lekászálódni róla a szűkös hely miatt, ellenben az apuka és bent alhatott, felár nélkül. Naponta háromszor viziteltek, rákérdeztek minden kényes részletre, és, ha valami rendellenességet tapasztaltak (jelesül, hogy szülés után három nappal még mindig csak pisilni jártam a vécére), akkor azonnal intézkedtek.
A koszt meglepően jó, bőségesnek nem mondanám, de én például nem is voltam étvágyamnál, így is sokszor visszaadtam az érintetlen tányért. Naponta háromszor hozzák, reggel és este korpás zsömlét felvágottal, vajjal és zöldséggel, délben pedig levest és tartalmas főételt (amikor én voltam, akkor pl.: krumplifőzeléket sült csirkével). A büfé szintén elég jó kínálattal bír, nem is nagyon drága (belvároshoz képest főleg nem), de sajnos ehhez le kell botorkálni a földszintre, és ugyan van lift, de a negyedikről nem a legkényelmesebb lecsoszogni egy friss szüléssel az ember háta mögött. A szülészet szintjén mindössze egy csokiautomata és egy üdítőautomata van, viszont ezek eléréséhez is ki kell slattyogni egy jó 50 métert.
A szülészet rendkívül felkészült és korszerű, négy szülőszobájuk van, ebből az egyikből közvetlen átjárás nyílik a műtőbe, császármetszés esetén. A szobák színre festettek (fehér, kék, zöld és azt hiszem, hogy rózsaszín), mindegyikben aranyos képekkel és hangszórókkal próbálják feldobni a hangulatot. Kád nincs, viszont van labda és bordásfal, illetve a szülőszobák mellett, kizárólagosan a vajúdó anyukáknak egy vécé és zuhanyzó.
A szülészet előtt egy nagy automatából lehet vásárolni ruhát (természetes szülésre és császárra is), ha apa be óhajtana jönni, ugyanis erre is van lehetőség, mind a két esetben. A férjem végig mellettem volt, hoztak neki széket, beszélgetett a szülésznőmmel és az orvosommal is, nézhette a gépen a baba szívhangját, ott lehetett a kitolásnál is, ő vágta el a köldökzsinórt, sőt, amikor átvitték a másik helyiségbe a kisfiamat, hogy lemérjék és lemossák, akkor az ő kezében volt a mérés előtt és után is.
A kistarcsai Flór Ferenc Kórház tesztje
A csecsemősök bunkók, unottak és lekezelőek voltak. Egy, azaz egy darab kedves csecsemős nővérrel találkoztam. A szülésznők voltak a csillagok a sötét éjszakában, ők MIND egy kincs volt.
Tovább>>>
Az én szülésem indított volt, de azt egyáltalán nem állítom, hogy siettették volna, sőt. A szülésznőm nem győzte hangsúlyozni már a szülés előtt is, hogy szeretik hagyni, hogy a dolgok a saját medrükben folyjanak, természetesen nem hagyják az anyukát 72 órán át vajúdni, de ameddig lehet, addig nem avatkoznak bele. Ez igaz volt az én esetemben is, hiszen indítani is nagyon finoman és óvatosan indítottak. Az indítás első lépése a ballonfelhelyezés, amire pár órával később rátöltenek, majd ctg, aztán oxitocin. Kaptam is oxitocint, de csak szépen, fokozatosan emelve az adagokat. És bár a Péterfyben nagyon ügyelnek a gátvédelemre, esetemben ez nem sikerült.
Az én fogadott orvosom és szülésznőm is elképesztően profi volt, de a 9 hónap tapasztalata alapján, ezzel nincsenek egyedül a Péterfyben. Akárkihez fordultam a szülészeten, mindenki segített, ahol tudott, egyedül a szülésznők feje volt nagyon flegma és néha utálatos, de legalább ő is értette a dolgát. Eltekintve egyetlenegy csecsemős nővértől, aki mindent szájhúzással nyugtázott, még a csecsemősök is segítőkészek és kedvesek voltak. Annyira, hogy első este bejött fürdetés után az említett szájhúzós csecsemős és megmutatta hogyan kell pelenkázni, hogyan kell a köldökcsonkot ápolni és adott pár tanácsot.
A szülésznőmmel szinte heti kapcsolatban voltam, ő már jóval a szülés előtt elmondott mindent részletesen, de szülés közben is tájékoztatott az összes állomásról (éppen megemeli az oxitocint, jön a doktor úr és burkot repeszt stb.), de, ha valakinek nincsen fogadottja, akkor minden hónap első keddjén 18:00 órától van tájékoztató, amire lehet menni apástul. Ezeken a tájékoztatókon körbevisznek mindenhol, megmutatják a szülészetet, szobákat, hol kell bejelentkezni, hol van az ügyeletes, kit hol kell keresni, szóval tényleg alaposan elmondanak mindent.
A látogatási rend viszonylag szigorú, de apa (alapítványi szoba esetén) bármikor jöhet-mehet. A kórtermekben ennél szigorúbbak, kiterelnek mindenkit a látogatási idő végén, ami egyébként nem a legrugalmasabb 10:00-12:00 és 16:00-18:00 között.
A babára első alkalommal adnak pelenkát, ruhát és takarót pedig mindig, de a többit mindig vinni kell, sőt, fürdetésnél be kell tenni a kis kosárkába a tiszta pelenkát és úgy kell bevinni a babát a csecsemősökhöz.
Hivatalosan a szülés után 96 órát kell bent tölteni, de a baba és anyuka állapotától függően el lehet jönni hamarabb is. A varratszedést igyekeznek még akkorra beütemezni, amikor anyuka még a kórházban van, ilyenkor a babát be lehet vinni a csecsemősökhöz (ezt egyébként a bentlét alatt is bármikor meg lehet tenni, még az is választható, hogy első éjszaka a babával akar-e lenni az anyuka, vagy inkább szusszanna az éjszakai szoptatások között).
A bent töltött napok alatt a babát és anyát többen is meglátogatják, ilyen a szoptatási tanácsadó, a gyógytornász, a babát megnézi egy gyerekorvos, egy védőnő és megvizsgálják a hallását is.
Kórházteszt pontozás:
Szülészet állapota: 8
Kórtermek állapota: (nem jártam a több személyes kórtermekben, így csak az alapítványi szobáról tudok nyilatkozni) 9
Szülőszoba korszerűsége: 9
Felszereltség: 9
Mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: 2
Orvosok segítőkészsége: 10
Szülésznők segítőkészsége: 9
Csecsemős nővérek segítőkészsége: 9
Kommunikáció, tájékoztatás: 10
Tisztaság: 8
Ellátás minősége: 9
Személyes élmények: 8
Gamila
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
