Anikó folytatja kálváriájának történetét.
Legutóbb az írásom végén tipródtam, hogyan tovább. Végül arra jutottunk, hogy elmegyünk egy másik immunológushoz is az Ivig kezelés kapcsán.
Elmagyarázta az immunológus doktor Úr, hogy nem igazán releváns ez a vizsgálat, amit elvégeztettünk. Nem vérből kellene nézni, hanem a méhből. Ugyanezt mondta a Kaáli Intézetes orvosunk is.
Megbeszéltük, hogy valószínűleg nincs is szükségünk az Ivig-es infúziós kezelésre, aminek mellékhatásai is lehetnek. Ajánlotta, hogy próbálkozzunk inkább a szteroidos kezeléssel és a megszokott véralvadásgátló injekcióval.
Telefonos konzultáción megbeszéltük a Kaális orvosunkkal, hogy következő lombik tavasz környékén várható. További vizsgálatot nem tudott már javasolni. Én kérdeztem rá, hogy egy méhtükrözés nem lenne-e szükséges. Abban maradtunk, hogy megpróbálhatom a saját helyi orvosomnál. Elmentem így a helyi nőgyógyászomhoz, aki nagyon segítőkész volt. Sikerült már januárra beidőzítenie a műtétet.
Valójában rettegtem az egész műtéttől, vagyis nem is a műtéttől, hanem ami utána van. Mivel volt már hystero laporoszkópia műtétem, így most legalább annyi jobb volt, hogytudtam mire számítsak. Emlékeimben még ott volt (pedig 2017-ben volt a korábbi műtétem), hogy első éjszaka mennyire rossz volt a csővel a hasamban aludni, éjszaka így hányni, és amikor kiveszik két nap után a csövet. Most 2022-ben annyiban jobb volt, hogy éjszaka nem hánytam, és egy nap után kiszedték a hasamból a csövet és a katétert is. Viszont annyiban rosszabb volt, hogy műtét után az intenzívre vittek megfigyelésre oxigénmaszkkal, mert ébredésnél nem kaptam jól levegőt. Körülbelül 2 órát voltam ott, és rettentő hideg volt. Szó szerint remegtem, mint a kocsonya. Először azt hittem, valamelyik gyógyszer mellékhatása, de aztán mondták, hogy csak hideg van ott.
Szegény férjemnek nem is szóltak, hogy intenzívre kerültem, így nem is tudta, miért nem keresem még. Az intenzív osztályon sikeresen meg is fáztam, így egész éjszaka tüsszentettem a csővel a hasamban. Hát nem volt kellemes érzés. Sajnáltam a szobatársam is emiatt, hogy nem tud tőlem aludni. Ő meg engem sajnált, hogy így megfáztam. A műtét közben szedtek ki miómát, és több helyen endometriózis is kialakult. Egyik se volt korábban nekem. Valószínűleg a sok hormonadagolástól (5 inszemináció, és 5 lombik). Elmondta az orvosom, hogy most akár természetes módon is sikerülhet a teherbeesés. 2017-ben is ugyanezt mondta, így nem igazán hittem el.
Mire elkezdtem meggyógyulni a megfázásból, férjem valahonnan hazahozta a covidot. Férjem elég hamar meggyógyult belőle, nálam tovább tartott. Előjött tőle ismét a szívritmuszavarom is, amit
írtam korábban is (de olvastam sok helyen, hogy sokan így jártak). Miután meggyógyultunk a covidból, elkezdtük az IR diétát. Nem teljesen szigorúan, de igyekeztünk rá odafigyelni.
Elmentünk endokrinológushoz is, mivel eddig nem voltunk, és a Kaáliban a cukor/inzulinterhelésre azt mondták, hogy pont belefér még. Mivel sajnos már 3 évesek az eredmények, így megbeszéltük
a doktornővel, hogy csináljunk frisset.
Mivel nekem a ciklusom nem pontos, ezért vettünk ovulációs tesztet, hogy tudjuk, mikor kell menni a ciklus végi hormonvérvételre. Teszteltem a 16. naptól, mivel a ciklusom is hosszabb szokott lenni. Viszont pozitív tesztet nem láttam. Volt olyan, amikor két csík volt rajta, de nem volt egyforma. Nagyjából így bejelentkeztünk a magánlaborba, és majd mond rá valamit az endokrinológus.
Megbeszéltük, hogy ebben a hónapban még kiélvezzük azt, hogy nem lombikozunk. Voltunk borkóstolón, ami jó volt aznap, de a másnap kevésbé. Nem szoktam sokat inni már, de most egy picit elengedtük magunkat. Elmentünk wellnessezni kettesben, ez is jó kikapcsolódás volt. Lombik alatt strandra se járok, nehogy akkor kapjak el bármilyen fertőzést. Elmentünk moziba is, rokonoztunk több alkalommal, barátokkal találkoztunk.
A wellness utáni másnap (ciklus 30. napján) gondoltam, csinálok egy 25-ös tesztet az esélytelenek nyugalmával, de mi van, ha mégis alapon. Konkrétan elhinni nem tudtam, de két csíkot mutatott a
teszt. Odahívtam férjemet is, ő is meglepődött eléggé. Pedig ő hitt a csodában, hogy természetes módon is sikerülhet nekünk. Mivel mindig is szükség volt nálam progeszteronpótlásra, ezért mivel volt is otthon rengeteg, ezért el is kezdtem szedni. Másnap kicsit vérezni kezdtem. Rettegtem, hogy megint vetélés lesz belőle. Próbáltam hitegetni magam, hogy nagyon sok minden miatt lehet vérzés. Kétnaponta teszteltem, és erős volt a 25-ös teszt is. A vérzés is enyhült. Persze ilyenkor meg az jutott eszembe, hogy az üres petezsáknál is erős volt a tesztem. Ilyenkor igyekeztem mindig elhessegetni a rossz gondolatokat. Persze rettegve mentem mindig mosdóba.
Nőgyógyászomhoz a 6. héten mentem, mivel lombikoknál mindig így nézték ultrahanggal. Előzmények miatt is fontos volt korábban menni, mint a megszokott másoknál.
Folytatás következik…._
S.M.Anikó
Anikó korábbi írásait megtalálod itt !
