25. hét
Nagyon furcsa nem csak tömörítve sorba venni az eseményeket, de igyekszem a számomra fontosabbakat megosztani veletek, hiszen változatos hét volt ez a huszonötös.
Először is volt kisbaba-látogatás az egyik sógorom születésnapi köszöntésével egybekötve. Itt megtudtuk azt, amit az eszével mindenki tud, de megtapasztalni már jóval nehezebb. Azazhogy minden gyerek más, és amit megszoksz az egyiknél, felejtheted el a másiknál. Arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy a fiúk nálunk mennyire lesznek alvósok és evősök, mert a kislányunknál ezek gyenge pontok. Reméljük a legjobbakat. Azt megint jó volt látni, hogy a baba nagyon érdekelte a lányunkat, aranyosan közeledett felé, és folyton simogatni akarta. Hát majd akkor jussanak eszembe ezek a mondatok, amikor toporzékol az ikrek miatt…
Aztán volt egy nap, amikor csődöt mondott a múltkori posztban említett türelem, és felváltva sivítoztunk a gyerekkel. Nehezen indulunk el mostanság, olyan, mint egy lusta tinédzser, és persze én sem vagyok jelenleg egy gyalogkakukk, de a nagy meleg miatt szeretnék hamarabb indulni akár piacra, akár csak a játszótérre. Azon morfondíroztam, hogy ez az időszak tényleg olyan lehet, mint a tinikor, mert néha már nagyon nagylányos dolgai vannak, máskor meg ott lóg a cumi a szájában.
„Kinn is vagyok, benn is vagyok…”
Szegények, nekik sem lehet egyszerű.
Nehezen bírom a nyári meleget
A nyári meleget mindeddig jól viseltem, sőt, de a héten ezt a tulajdonságomat is elvesztettem. Emlékszem, három éve még lazán elmentem a forróságban nyolc hónaposan is ide-oda, most megőrülök, ha a nap kicsit is rám süt. Így egy vicces napirendet tartunk: délelőtt mehet a császka, akkor egyébként sem veszem észre a pocakom, mintha semmi nem lenne ott, aztán amikor a gyerek alszik, jórészt én is vízszintben. Majd délután addig benn játszunk, amíg a férjem haza nem ér. Utána vagy kimegyek velük kicsit a közös, társasházi kertbe, ahol van egy ugráló kiskorúak tombolására, vagy ketten csinálnak valamilyen gyerek-lefárasztó programot. Délutánra sajnos, még ha nem nagyon álldogálok vagy mászkálok, akkor is érzem a hasam, és többször kis időre le kell dőlnöm, hogy megpihenjen.
Ez akkor is így van, ha pl. egy órát töltök a konyhában - főleg hétvégén. Ezért ügyesen kell szervezni a főzést is, vagy kis félórás ebédeket összedobni, vagy előre többet főzni. Bár bevallom, én ezen szoktam időt spórolni, ha úgy jön ki a lépés, inkább rendelek az egyik legnagyobb ételkiszállótól egy nagy adagot, az elég kettőnknek. A házimunka sem volt soha az erősségem, de most már igyekszem a kislányunkat játékosan bevonni, amibe lehet, és Halász Jutkára jobban megy a portörlés is. Ettől függetlenül a hócipőm van tele a takarítással még úgy is, hogy a férjem a nagy és nehezebb részét hétvégente megcsinálja. Egy gyerek és egy folyamatosan mindent leejtő és potyogtatós terhes mellett azonban a heti egy mindenből nem lenne elég, úgyhogy szorgalmasan próbálok ebben is teljesíteni. Egy régi kedves barátnőm jut eszembe ilyenkor, ahol a három gyerek egy nagyobb, alaposabb takarítás láttán megkérdezte, hogy ki jön hozzájuk vendégségbe…
A meleg előhozta az éjszakai lábgörcsöt és nehézláb-érzést is - ez terhességtől függetlenül nálam mindig is volt, hiába mozogtam rendszeresen. A gyerek pedig nem tud rendesen aludni - vagy melege van, vagy valami változás megy végbe benne, mindenesetre már többedik éjszaka legalább háromszor kiált nekem, hogy menjek át hozzá. Hamar visszaalszik, kis simogatás kell csak vagy vizecske, de sajnos a férjem nem jó neki. Elszoktam már ettől, a fene egye meg, és a visszaszokásra még nem szerettem volna gondolni. Reméljük azonban, hogy ez is csak egy átmeneti állapot, mint minden a kisgyerekeknél.
Holmik
Egyik este két régi barátnőmmel találkoztam. Ilyenkor valamennyire vissza is repülök az időben, és pár praktikus dolgot is megbeszéltünk. Egyiküktől kapunk egy ugyanolyan kiságyat, mint amilyen van már, így két egyformában alszanak majd a kisdedek. A barátokkal eddig nagy szerencsénk van, a lányunknak alig kellett ruhát vásárolni, folyamatosan jön az ellátmány, és sok drágább holmit kaptunk meg olcsóbban kis használat után. A fiúknál már más lesz a helyzet, de sok mindent fel tudok használni szerencsére, és az ikres csoportban is hozzájuthatunk majd olcsón ruhákhoz. Nem szoktam azon görcsölni, hogy nem vadonatúj ruhában mászkál a gyerek, egy-két holmit úgyis veszünk majd frissen, ropogósan a fiúknak is.
Kismamák és munka: receptre kéne felírni
A hét változatosságának javát azonban a munka adta. Úgy hozta a sors, hogy a lányunk egyéves kora után eddig minden félévben volt valami kis munkám, ami főképp szellemileg tett jót, és alig kellett hozzá kimozdulni a lakásból. Ezen a tavaszon két kisebb konferencia megszervezésében vettem részt, hétvégén volt a második. Szuper volt olyan szempontból, hogy szinte mindent meg tudtam oldani gépen és telefonon, felnőtt és idegen emberekkel lehetett felnőtt mondatokat váltanom. Péntektől aztán a babérokat is learathattam, nagyon klassz volt kicsit sminkelni, szépen felöltözni, módjával, de nyüzsögni, és örülni annak, hogy más módon voltam hasznos pár hétre. Minden kismamának receptre írnám fel a hasonló projektmunkákat, mert pont elvégezhető a gyerek mellett és kikapcsolja az ember agyát a napi rutinból.
Sajnos azonban azt is tudom, hogy korlátozottak a feltételek, illetve a hazai munkaadók sem olyan jó fejek, hogy minél több helyen elérhetőek legyenek az ilyen lehetőségek. Pedig az ember tényleg másképpen tud utána a gyerekhez nyúlni, örülni és átadni magát neki újra. Azt hiszem, ezért is jelentkeztem erre a naplóírásra. Egyrészt mindig is kellett, hogy több dolgot csináljak egyszerre, másrészt talán elkezdi magát kívülről is nézni az ember, és ez nagyon jó, legalábbis számomra. A legnagyobb paradoxon, hogy a saját magamról való írás eltereli a figyelmet magamról. Nem süppedek bele a nagyon terhes vagyok, meleg van és lóg rajtam a gyerek körforgásba.
A lamentálást viszont abbahagyom, még mielőtt igazán unalmassá kezd válni, és nem részletezem nektek, milyen finomat ettem egy klassz étteremben csak azért, mert én szerveztem oda a csoportot. Este pedig úrinő módjára taxit rendeltettem az étteremmel, a férjem pedig az erkélyről integetett, hogy de jó; megérkeztem. Elhatároztam, hogy a posztokban illendően fogok írni, de azért őszintén bevallom, ez rohadt jól esett.
A babák sokat mocorognak, néha külön-külön, néha egyszerre is érzem őket, és minden rezdülést, kis összehúzódást, szalagnyúlást intenzívebben élek meg, mint három éve. A pocakom is elkezdett viszketni- a mellékelt képen látható, miért - úgyhogy kenem bőszen, hátha kibírja majd a gyűrődést.
Betti
Ennek a terhesnaplónak az előzményeit itt találod:
Két vetélés után, túlkorosan ikreket várok
Az egyik ikerbabám szívénél találtak valamit...
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
