Rossz anyának érzem magam… Kezdem az elején. Fiatalon szültem a semmire szinte. A lakhatásunk megoldható volt, a párom dolgozott, gond nem volt. De akárhogy vesszük, csak a semmire szültem.
Most eljutottunk addig, hogy van csodás négy gyerkőcünk. Mind a ketten dolgozunk. Kocsi van, albérlet van. Viszont még mindig rossz anyának érzem magam.
Egyszerűen csodálatos gyerekeink vannak. Áldott jó gyerekek, gyönyörűek, mindenben segítenek. Szinte a legjobb barátaim. De annyit dolgozunk értük, hogy szinte alig töltök velük egy kis időt... Főzök, mosok, takarítok, dolgozok. Ez meg is látszik a gyerekeken is. Egy kis rosszalkodás elkezdődött. Durci, hiszti. A legkisebb gyerkőc „katasztrófa. Kevés az az idő neki amit „rászánok”. Próbálok jó anya lenni, már ha ilyen létezik, de egyszerűen nem megy.
Mikor hulla fáradt vagyok és dőlök be az ágyba, a legkisebbik gyerekünk pedig sírva jön utánam... egy világ omlik össze bennem. Állj fel. Mosolyogj rá, szorítsd magadhoz és szeresd. De egyszerűen az esetek többségében nem megy, olyan fáradt vagyok.
Szólok neki, jöjjön hozzám. Erre hisztizni kezd. Sokszor már rászólok, fejezze be. És megsértődve elmegy. Igaza van. Át tudom élni/érezni, amit ő érez. Egyszerűen rossz anya vagyok.
Sokszor ilyenkor aludni se tudok, csak gondolkodom, mit és hogy kellene, és csak sírok, sírok. A nagyobbakról már nem is beszélve. Van, hogy elfelejtem megölelni, megcsókolni őket indulásom előtt(munka). Ösztönből kellene jöjjön, de sietek, csak sietek, és egyszerűen nem érem magam utol.
Imádom őket, a mindeneim. De fáradt vagyok... Sokszor nem tudom, mit kezdjek magammal. A hisztijükhöz egyszerűen nincs türelmem... Tudom, én vagyok az oka. De abban a pillanatban nem tudom felmérni. Rosszabb vagyok, mint a gyerekeim. Csak példát vehetnék róluk, hogy milyen kitartóak, ügyesek.
Van valaki ilyen cipőben? Vagy csak én érzem ilyen elcseszettnek magam?
A.
Olvass még anyasággal kapcsolatos posztokat!
Bármit csinálsz, szaranya vagy
Anya vagyok, világgá mennék
Ha sír a baba, rossz anya vagyok
