Emlékeztek még Weisz Ágostonra, a fiatalemberre, aki küldetésének tartja valahol, hogy gyerekek tömegeit „rántsa be” a programozásba és a matekba? (Korábbi interjúink itt és itt olvashatóak). A Svájcban élő Ágoston „civilben” a Google Gemini egyik vezetőjeként a mesterséges intelligencia felhasználásával, az úgynevezett „nagy nyelvi modellekkel” foglalkozik, emellett az Alphacademy alapítója, ahol felfedeztető oktatással tanítanak gyerekeket programozni, és matekra.

2024 mindenképpen a MI áttörésének éve olyan értelemben, hogy ma már alsós kisdiáktól közepesen képzett átlagemberig elkezdte használni valamire. Ágostonnal most azt jártuk körbe, a tanítás-tanulás folyamatába hogyan illeszkedhet be a mesterséges intelligencia.

Az idei Alphacademy nyári táborokban már sokan érdeklődtek, mire lehetne használni a MI-t a saját oktatási programjainkban. Mivel minket is érdekelt, megnéztük. A saját munkámban nagyjából napi 10 órát foglalkozom ezekkel a nagy nyelvi modellekkel, és azt is próbálom megérteni, jelenleg hogy állnak hozzá a laikusok. Laikus alatt értem a diákot, a pedagógust, akár a szülőket, mindenkit, aki nem ezzel foglalkozik hivatásszerűen. Szeretnénk megérteni, mi van amögött, ha valaki nehézségekről, aggodalmakról beszél, mire alapozza a véleményét, és mit kezdene a témával, hogy tudunk ebben segíteni.

Mielőtt továbblépnénk, áruld el, mi az, hogy „nagy nyelvi modell”? Szerintem sokan már itt elakadnak, ahogy ott is nagy a zavar a fejekben, mi számít „mesterséges intelligenciának”.

Talán úgy magyaráznám, hogy egy olyan algoritmus, amely „megtippeli” statisztikai alapon, hogy mi lesz a következő szó, ha mi mondunk neki pár szót, és az a feladata, folytassa a mondatot. Betanításként kap egy halom szöveget, megszámolja, milyen másik szó szokott jönni bizonyos kifejezések alapján, és megtippeli ezek alapján, mi illik jól a szövegbe folytatásként. Jól fog hangzani, ha sok szövegen tanították be, de az már egy kicsit összetettebb feladat lesz megoldani, hogy a szövegek ne csak nyelvtanilag legyenek helyesek, hanem amit állítanak, az igaz is legyen. Ezek a modellek mindenesetre egyre jobbak, ebben se trükk, se bonyolult dolog nincsen.

Például, amikor egy levelező szoftver a hivatalos e-mailemben igyekszik helyettem befejezni a mondataimat?

Például. Ez nem túl bonyolult feladat, hiszen az ilyen levelek sok sablont használnak egyébként is. A nagy nyelvi modellekkel sokkal jobban teljesít az algoritmus, mint korábban. Korábban kicsik voltak, kevés szöveggel betanítva. Most sok milliárdszor akkorák, ezért sokkal drágábbak is, nehezebb és időigényesebb ezeket tanítani is, de összehasonlíthatatlanabbul jobbak és pontosabbak, mert sokkal több szöveget láttak már. Legyen az hétköznapi, vagy szépirodalmi szöveg, valójában bármilyen szöveg használható a modell tanítására a jobb eredmény érdekében.

Szépirodalmat is képes létrehozni?

Ha szépirodalmat várunk el, akkor szépirodalmi szöveggel kell betanítani a modellt. Ha matematikai és logikai összefüggéseket akarunk látni, akkor ilyen szövegeket kell mutatni. Lehet tanítani például egyfajta logikai levezetést igen-nem válaszokkal és a melléjük adott indokolással. Ha pl. megkérdezzük egy állításra, igaz-e, akkor meg is kell magyaráznia, miért „igen” vagy „nem” a válasza. Persze, ha rosszul tippelt, akkor azt igyekszik megmagyarázni, épp úgy, mint a feleletébe belegabalyodott diák.

A gyerekek mindenféle központi utasítás, előírás, feladat nélkül is használnak ChatGPT-t. Kérhetnek tőle adatgyűjtést, magyarázatot, akár feladatmegoldást, megírhatják vele (vagy megpróbálják legalábbis) a házit. A fiam is használta már, ahogy az automata fordítóprogramokat is. De hol az MI valódi szerepe a tanításban?

Először is: azon már túl vagyunk, amiről sokan még vitatkoznak, hogy van-e szerepe. Ott van az életünkben, ezen nincs mit vitázni. A fiadnak se kellett külön megmutatni és megtanítani. Más kérdés, hogy jelenleg mindenhol konzervatívok azok, akik az oktatást irányítják. Legszívesebben azt mondanák, senki se használja a modelleket, csak kérvénnyel, felnőtt felügyelettel, a szülő és/vagy a tanár engedélyével. Pedig akármi is lesz, FOGJÁK használni. Véleményem szerint nekünk inkább elébe kell mennünk a problémának. De most inkább a tiltás van előtérben, mert nem világos még, hogyan lehet ezt jól felhasználni. Kutatjuk a jó lehetőségeket, miközben a gyerekek már réges régen elindultak, hogy felfedezzék ezt a területet, akár szeretnénk, akár nem.

Szerintem egy hatalmas lehetőség előtt állunk, ami nem minden ember életében adódik. Én ahhoz hasonlítanám, amit az ipari forradalom, a számítógépek feltalálása vagy épp a tűz felfedezése jelentett: fordulópontot jelentettek az emberiség életében, és kérdéseket vetettek fel, hogyan használják és mit csináljanak vele. Általában a gépeknél, technológiai újdonságoknál mindig vannak olyanok, akik félnek tőle. Felsorolják, milyen kockázatokat jelent, milyen rossz változásokat hozhat. Rajta, irtsuk ki, és akkor megmenekülünk a változástól. Hozzáteszem, az, hogy tartanak tőle, érthető, és valamelyest jogos is.

Szerintem is van veszélye a nagy nyelvi modelleknek, ez nem tagadható, de hatalmas lehetőséget is jelent. Ha megismerjük és hatalmunkban tartjuk, akkor a jó dolgokat kihasználhatjuk, és sokkal több jót fog hozni, mint rosszat. A jóhoz viszont tanulni kell, ez egy befektetés, amely később megtermi gyümölcsét.

És bár nem jó, ha rögtön a veszélyekről beszélünk, de soroljunk fel párat. Csalhatnak vele a gyerekek? Igen, ezzel együtt azt mondom, meg kell tanítani a gyerekeinket ezek használatára. 

Ennél sokkal nagyobb veszélynek látom a függőség tudatos kialakítását már gyerekkortól. Azokat a tartalmakat, amelyek ma függővé teszik az embert (pl. Tiktok), emberek készítették, emberek próbálták megérteni, milyen tartalommal lehet függőséget elérni.  Ám ez semmi ahhoz képest, amire a mesterséges intelligencia lesz képes.

A modellek sokkal mélyebben képesek megérteni, miért, hogyan akar valaki valamilyen tartalmat fogyasztani, és ennek megfelelően sokkal célzottabban tudnak majd függőséget okozni.

Tudjuk, hogy ennek elsődleges oka a pénzszerzés.

És ami még ennél is rosszabb lehet: ha egy ilyen tartalom a gyerek bizalmába férkőzik, akár egy chatbot segítségével. Hamis személyazonossággal, vagy akár pusztán szórakoztatásból, aminek a vége egy vaskos számla, amit a szülőknek kell fizetni. Vagy számlát nem csinál ugyan vele, de a mesterséges intelligencia adatokat is kérhet a gyerektől, amivel visszaélhet a későbbiekben. Bizalmába férkőzni, majd ki tudja mire rávenni. Ezek az igazi veszélyek, nem a ChatGPT segítségével megírt házi feladat.

Eleget beszéltünk veszélyekről. Most nézzük, mire lehet jó az MI az oktatásban? Pótolja a tanárt egy avatár, és a mögé pakolt tartalom?

Soha. De felszabadíthatja a tanárt a mesterséges intelligencia egy halom nem túl szórakoztató feladattól, és ehelyett a gyerekek érzelmi támogatására, mentorálására, motiválására összpontosíthat olyan emberi módszerek segítségével, amit robot sose fog tudni pótolni. Érzelmi kötődésről két emberi lény közt beszélünk, gépekhez és algoritmusokhoz nem tudunk ilyen módon viszonyulni.

Nem is szólva arról, hogy a személyre szabott eszköztár kialakításában az MI páratlan. Korábbi kutatások már felfedték, hogy a személyre szabott oktatásnak egyszerűen nincs versenytársa. Elképesztő eredményeket lehet elérni ezzel. Persze a hétköznapokban nincs erre lehetőség, nincs ennyi tanár, segítő, szakértő. Egyedül a diák nehezen boldogul, és nem kap elegendő figyelmet, segítséget. A tanár pedig nehezen követi egyenként és napról napra a diákok teljesítményét. Arra sincs általában lehetősége, hogy úgy rakja össze az anyagot, hogy az ne legyen száraz, és mindenki személyre szabott feladatsort kapjon.

Benjamin Bloom viselkedési pszichológus kutatása arról szólt, hogy mennyivel teljesítenek jobban a személyre szabott oktatást kapott diákok, a hagyományos osztályteremben tanuló társaiknál. Ezt nevezik 2 szigma problémának, amely az MI segítségével például megoldható. A nagy nyelvi modellek rövid időn belül képesek lesznek olyan személyre szabott oktatási programot létrehozni, amely egyrészt sikerélményt (kompetenciaélményt) nyújt a gyereknek, másrészt értékes forrásul is szolgálnak önbizalmuk erősítéséhez, amely a további tanulásukban is támogatja őket. Teszik ezt úgy, hogy a gyereket rávezetik a megoldásra, anélkül, hogy a megoldást sulykolnák, vagy helyette oldanák meg a feladatot, Az Alphacademy-ben is végzünk ilyen kísérletet, mérhető, hogy az ilyen módon tanuló diákok kreatívabb problémamegoldásra lesznek képesek. Szó sincs magolásról, egy-egy betanult módszer gépies használatáról, aminek siralmas eredményét akkor látjuk, amikor a korábban bemagolttól csak kicsit eltérő feladat előtt értetlenül áll a diák.

A pedagógus akkor hol lesz ebben a folyamatban?

Nem fog megszűnni, de jelentősen átalakul a szerepe, és remélhetőleg a túlterhelése is csökkenni fog. Matekdolgozatot javítani, vagy esetleg feladatsort összeállítani a pedagógus beállításai alapján egy jó MI már képes lesz. Képes lesz továbbá pontozni, értékelni, sőt, olyan elemzésre is képes lesz, ami alapján a tanár jobban rálát, hogy hol tart az osztály, hol vannak az elakadások, hol szükséges gyakorlás, vagy valami ismétlése, hogyan lehet felzárkóztatni a lemaradókat.

Valahogy úgy épül be majd az oktatásba az MI, mint most a számológép vagy a Kahoot?

Afféle módon. Meg kell értened, hogy működnek a matematikai műveletek, de nem szükséges fejben összeadnod három-négyjegyű számokat. Ma már annyira része az életünknek ez a technológia, hogy az oktatásban is helyet kell kapnia. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan használhatják jól.

Honnan tájékozódhat egy szülő, aki valószínűleg szintén nincs eléggé képben?

Ezzel most megfogtál kicsit. Rengeteg információt lehet már találni a neten, de a forrásainkat alaposan meg kell válogatni, mivel nagyon sok „tájékoztatás” légből kapott ostobaság, amit olyasvalaki mond vagy ír, aki maga sem érti ezt az egészet. Mulatságosan hangzik, de úgy is jobban megértesz dolgokat, ha egyszerűen kommunikálsz a chatbotokkal, MI eszközökkel.

Az illusztrációt stílusosan az AI készítette számunkra :)

Vakmacska