„Rendszeresen szoktam előadásokat tartani iskolákban és azon kívül is harmadikos-hatodikos gyerekeknek a mesterséges intelligenciáról. Ez a korosztály nagyon fogékony a természettudományokra, a matematikára, valamint az informatikára. Láthatóan élvezettel hallgatják ezeket az előadásokat, melyek során számukra is érthetővé és izgalmassá válik ez a komoly, tudományos világ, amihez az iskolában eddig nem fértek hozzá. Sokan szeretnének utána velünk tanulni” – a tavalyi beszélgetés után ismét leültünk Weisz Ágostonnal, az Alphacademy alapítójával, hogy hol tartanak idén, mit tapasztaltak a táboraikban, milyen sikertörténeteik voltak mostanában, és mi az, amire még most is keresik a megoldást.
„Még mindig a motivált gyerekeket keresem. Nem olimpiai bajnokokat nevelnénk, bár azt se bánjuk, ha akad köztük néhány” -kezdi a gondolatmenetet Ágoston, akivel egyetértünk, hogy
a magyar oktatás a legmagasabb szinten – a világbajnokok, legtehetségesebbek gondozásában, támogatásában – még mindig elég jól teljesít. Nem úgy a “szuperképességekkel” nem rendelkező tömegek segítésében.
Vannak fiatal olimpiai bajnokaink sportban, és világversenyeket is nyerő matekosaink, kémikusaink, elit egyetemekre bejutó tehetséges gimnazistáink. De mellettük ott van a nagy tömeg – azok a gyerekek, akik ma sokszor nemhogy megfelelő támogatást nem kapnak, de még a kedvüket is elveszik a kisebb-nagyobb korai kudarcok, a tanárukkal való konfliktusok, rosszul sikerült dolgozatok. A leszakadókról, esélytelennek bélyegzettekről nem is beszélve - miközben köztük is vannak, akik akarnának, és tudnának is fejlődni, ha valaki a hónuk alá nyúlna.
A gyerek, aki elhitte magának és másoknak, hogy mégse pocsék matekból
„Nem kell programozónak lenni mindenkinek. Ha elkezdesz gondolkodtató feladatokat megoldani, kinyílik a világ, színesebb, érdekesebb lesz, tele lesz izgalmas feladványokkal, élményekkel”- folytatja Ágoston, aki valóban matematika és programozás oktatást kínál, nem pedig „számtant”, gépies, gondolkodást nem igazán igénylő feladatmegoldást.
„Volt egy gyerek, aki eljött az egyik előadásomra. Ilyenkor meg szoktam kérdezni a hallgatóságomat, ki hogyan áll a matekkal a „rendes” suliban. Hát, én nem vagyok túl jó, mondja. És azt te honnan tudod? A tanárok mondták, és hármasokat kapok, annál jobb nem sikerül. Oké, de most nem az iskolában vagy, szeretnéd megpróbálni? Megpróbálta és rákapott. Egy idő után megcsinált egy tesztfeladat-sort, és az eredményeken én is meglepődtem. Mondtam neki: azt ugye tudod, hogy ez a feladatsor, amiben te kitűnően teljesítettél, az a nálad két évvel idősebbek gondolkodási szintje? Meglepődött ő is. Meg kellett hökkentenem ahhoz, hogy elhiggye, hogy képes rá – „bízz bennem, matematikus vagyok!”- mondtam, és mintha elindult volna valami az iskolájában is. Először csak azt mondta, hogy négyeseket kap, év végére már ötösöket. Ötös lett. Megcsinálta, miután elhitte magának. (meg nekünk, persze...)
Ezt megteheted egy negyedikes-hatodikos gyerekkel, de nagyobb korában már ennél több kell a visszakapaszkodáshoz, hiszen túl régóta van beskatulyázva a gyerek. Ha addigra automatizálódik az, hogy matekot hallva a gyerek automatikusan kikapcsolja az agyát, akkor már különösen nehéz változtatni.. Nem lehetetlen, de jóval nehezebb később kijavítani egy ilyen helyzetet.”
Vannak gyerekek, akiknek az Alphacademy egy eddig rendelkezésre nem álló utat kínál arra, hogy emelt szintű matematika tagozat nélkül is gyorsabban fejlődhessenek matekból, mint amit az iskola nyújtani tud. Nem „korrepetálás” ez, inkább afféle gyorsítósáv, a matematikai tagozatokon általában természetes módon kínált matematikai gondolkodás elsajátítása, ami így azoknak is rendelkezésre áll, akiknek környezetében nincsen emelt szintű matek oktatást kínáló középiskola, vagy valamiért nem kerültek be oda, nem tudtak a lehetőségről, vagy nem merték megpróbálni, de még nem tűnt el belőlük a gondolkodásra serkentő kíváncsiság.
Le az egóval!
Az Alphacademy egyik célja csak, hogy programozást, matekot, problémamegoldó gondolkodást tanítson. Ám legalább olyan fontos az is, hogy a gyerekek szociális képességei fejlődjenek:
tisztelet, elfogadás, figyelem, az elitizmus elfelejtése
„Nem valamiféle „legjobbak klubját” hozzuk létre, és nem is szeretnénk a „kivételezettek” tudatát erősíteni a gyerekekben, mint ahogy korábban mondtam, nem olimpiai bajnokokat nevelünk, bár nem zavar, ha van köztük néhány. De nem kell különleges képességekkel rendelkezni ahhoz, hogy például képes legyen hosszan figyelni arra, ami valóban érdekli és dolgozni azon, amire van motivációja. Sok tanár, oktató, táborszervező panaszkodik, hogy a gyerekek nem figyelnek, nem tudnak koncentrálni. DE, tudnak figyelni! Unalmas dologra persze nem, motiválatlanul se figyelnek, és persze nem is dolgoznak. De ha van kihívás és sikerélmény, akkor igenis képesek figyelni és dolgozni is. Kitartóan. Ez a generáció is, csakúgy, mint a korábbiak.”
Az Alphacademy-vel jelenleg több, mint 500 gyerek tanul. Jelenleg több, mint 40 oktatót foglalkoztatnak. És bár nem a versenyeken való szereplés a fő cél, az EJOI, CEOI, IOI olimpiai csapatok mindegyik nyerő csapatának legalább a fele Alphacademy-s diák.
Videojátékok versus másfajta képernyőhasználat
"Beszélgetünk sokszor a gyerekekkel és a szülőkkel is. Ezernél több gyereket kérdeztünk meg, hogy hogy állnak az informatikával. Beszélünk arról is, mi a különbség a videojátékozás és a mi a szintén „képernyős” foglalkozásaink közt? Ha valaki azt mondja, játszik, akkor megkérdezem, mit játszik, mennyit játszik, mit tapasztal a játék után. Ma már eléggé ismert a tény, hogy sok videojáték okozhat függőséget – hiszen így fejlesztik ezeket – és már néhány hónap után rombolja a koncentrációképességet, a kitartás és a kreativitás képességét is. Ezzel nem azt mondom, hogy ne játsszon egy gyerek soha, de legyen korlát, és ne legyen mindegy, mit csinál a képernyő előtt. Vagy: Bármi is az, tegyük fel a kérdést: fejlődik-e tőle a gyermek? Jót tesz?"- Erre kínál az Alphacademy alternatívát a programozás oktatással. Lehet a gyerek képernyő előtt úgy, hogy közben gondolkozik, fejlődik, és idővel rájön, hogy ez is nagyon szórakoztató.
Amikor Ágoston és csapata előadást tart egy iskolában, akkor többféle téma előkerül. Hogyan tudjuk megtanítani a számítógépet, hogy képes legyen megkülönböztetni egy kutyát egy macskától ? Hogyan készíthetünk, olyan sakkprogramot, ami bármilyen emberi sakkozót megver? Hogy tanítjuk az önvezető autót? - Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ vagy magyarázatot, interaktív, gondolkodtató módon. Bármelyik iskolába szívesen elviszik a programot, ahová meghívják őket.
Nem a gazdagok sportja
„Ismerek olyan programozási „oktatóműhelyt”, ahol lényegében lemásolják a feladatot, de otthon, a foglalkozásról hazatérve a gyerek önállóan már nem képes reprodukálni a gondolatmenetet. A hasonló típusú feladványok is kifognak rajta, de nem is nagyon foglalkozik önállóan a témával, csak ott, a tanfolyam egy-másfél órájában. Persze a mi oktatásunk is fizetős, hiszen nyilvánvalóan szeretnénk a fiatal, a nemzetközi színtéren is bizonyított oktatóinkat (nagy részük nemzetközi programozás és/vagy matek olimpikon) tisztességes fizetséggel honorálni, hiszen gyereket tanítani nagyon fontos dolog, és meg kell becsülni azt, aki ezt jól csinálja. Ezzel együtt még mindig tartjuk azt az egyedülálló rendszert, hogy ha valaki nem tudja kifizetni a megajánlott árat, akkor bármilyen más árat javasolhat, és mi azt gondolkodás és kérdések nélkül elfogadjuk. A pénz soha ne legyen akadálya annak, hogy a gyerek tanulhasson" – osztja meg ismét sajátos filozófiáját Ágoston.
A lányok még mindig nem annyira jönnek
„A győri táborunk óriási siker volt. Másfélszer annyian jöttek, mint a megelőző évben, nagyon gyorsan elkapkodták a helyeket. A tavalyi interjúban viszont arról is beszélgettünk, te is milyen fontosnak tartanád a lányok bevonását matekba, programozásba. Akkor én is mondtam, hogy teszünk lépéseket, hogy több lányt tudjunk elérni ezzel a programmal. Egyelőre viszont csak arról tudok beszámolni, hogy némileg ugyan javult a helyzet, de a nagy áttörés még elmaradt, továbbra is keressük a kulcsot ahhoz, hogy tudnánk jobban megszólítani a lányokat. Ahogy még több gyereket, szülőt, családot megismerünk, talán erre is találunk megoldást” – zárja a gondolatmenetet Ágoston, és én azóta is azon töprengek, mi ez a nagy ellenállás a lányoknál a témával kapcsolatban. Ahol én (Vakmacs) dolgozom, ott van női mérnök, programozó és tesztelő is. Aki tud megfejtést, kommentben a cikk alatt várjuk.
Aki szeretne jelentkezni programozás, vagy matematika oktatásra, az alphacademy.hu oldalon teheti meg, a “bezzeganya” kóddal kínálnak egy 10 százalékos kedvezményt a megajánlott árból. Vagy - ahogy már írtuk - az intézmény sajátos filozófiája alapján “alkudni” is ér, ha valamiért nehezebb az anyagi helyzetünk, de nem szeretnénk, hogy ez a gyerek tanulását akadályozza.
Vakmacska
