Friss diabéteszes családnak lenni nem egyszerű. Szerencsére nem halálos betegség, megoldhatóak a helyzetek, de az életünk határozottan átalakult. Amíg kórházban voltunk, a legnehezebb helyzet az volt, hogy megbarátkozzunk a betegséggel. Ugyanakkor ott állt mellettünk sok, tapasztalt segítő kéz. Hazaérkezéskor már mindent nekünk kellett megoldani. Az egyhetes kórházi tartózkodás olyan volt, mint egy gyorstalpaló tanfolyam, amit egy kritikus lelkiállapot mellett, alváshiánnyal küszködve kellett elvégezni.
Azóta nap mint nap szembesülünk új problémákkal, helyzetekkel, amiket meg kell oldanunk. Nem könnyű egyik napról a másikra egyszerű szülőből beteg gyerek anyukájának lenni. Szembesülni azzal, hogy a bevásárlóközpontban leesik a cukra a gyereknek és cukrot kell mérnie, aztán saját készletből elővenni a kekszet, gyümölcsöt. Én nem szívesen éltem az életemet kirakatban, sose szerettem a problémáimat idegenekkel megosztani, de most ez alól nem bújhatok ki.
Egyelőre még nem tudom, hogy mit kellene kezdenem azzal a helyzettel, hogy az evésidő olyan szituációkban érhet utol, amit én kellemetlen helyzetnek ítélek, például egy kávézóban, amikor eljön az evésidő és a gyümölcsjoghurtot a kezébe kell nyomnom. Magyarázkodnom kéne a pincérnek vagy csak szimplán tűrjem el a rosszalló pillantásokat? Mert nem gondolom, hogy az a megoldás, hogy ezek után mindenről, akár egy kávézóról le kellene mondani. De sokkal nehezebb bármilyen kimozdulás, át kell gondolni, hogy mi az, amire szükségünk lehet a távollét alatt, és mikorra kell hazaérni, mert megszűnt az a lazaság, hogy majd vacsorázunk később.
Beteg gyerek anyukájának megszűnt az a luxus, hogy lazaság. Gyakorlatilag minden nap egy kihívás, egy percre nem lehet hátradőlni és azt gondolni, hogy most akkor minden rendben. Egyre többet gondolok azokra a családokra, ahol még nagyobb baj van és még nehezebb helyzetekkel kell megküzdeniük, de sokat gondolok az egészséges gyerekek családjaira is, és irigykedem, hogy ők nem élnek ekkora korlátok között. Nekem is van még egy gyerekem, de mivel ő is a család tagja, őt is befolyásolja az új helyzet. Ő is elkezdte ugyanazokat az ételeket enni, mint cukorbeteg testvére, ugyanazokban az időpontokban. Ami amúgy nem árt, mert a diabéteszes étrend egészséges. Ezt a diabéteszes gyerekem eleinte zokon vette, úgy érezte ez a betegsége az ő kiváltsága, ezt ne vegyék el tőle.
Felütötte a fejét nálunk a testvérharc. A kisebbik kizökkent a szerepéből, átadta a helyét a nagyobbiknak, akire több energiát kell fordítani. Nyilván a kisebbik sincs elhanyagolva, neki most külön járnak kiváltságok. Nincs is ezzel semmi baj, csak egy újabb helyzet, amit meg kellett oldani. Ennél sokkal nagyobb probléma az, hogy némely tanár nem érti, hogy miért kell órán ennie a gyereknek. Ha eszik a gyerekem órán, és emiatt lemarad, a tanár simán beírja az egyest. A sok egyes miatt abból a tantárgyból már bukásra áll. A konfliktusok elkerülése miatt inkább eltolja az étkezést tíz perccel, hogy ebből ne származzon baja, de az én igazságérzetemet ez az egész borzasztóan bántja. Szerencsére a többi tanár megértő és segítőkész, és nagyon hálás vagyok nekik.
Sokféle emberi tulajdonsággal találkoztam mostanában az új helyzetünkben, a legellenségesebbek a 2-es típusú idős, elhízott cukorbetegek, akik összetévesztik a saját (leginkább rossz táplálkozási szokásból kialakuló) betegségüket az 1-es típusú autoimmun gyermekkori betegséggel, és nagy tudással elmagyarázzák, hogy felesleges betartani a mi szabályainkat.
De azért, hogy valami pozitívumot is megemlítsek, a barátai segítőkészek, megvárják, ha éppen ennie kell vagy cukrot mérnie, érdeklődőek, együttérzőek. Megható helyzetek alakulnak ki. Barátaink a segítségünkre vannak, együtt tervezzük meg, hogy mit főzzünk együtt, időpontokban igazodnak hozzánk, ahogy mi is a kisgyerekek alvási idejéhez. Közösen átgondoljuk, mikor milyen programokkal tudjuk az életet színesebbé tenni az élet nehézségei mellett. Vagyis összefoglalva elmondhatom, hogy az életünk megváltozott, és érzelmi hullávasúton érzem magam, amit néha nagyon nehéz elfogadni, de már jó úton haladunk.
Lisa
A gyermekkori cukorbetegségről itt írtunk részletesen.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
