Ígértemnek megfelelően most a hazai SNI-s gyermekek helyzetéről szeretnék átfogóbb képet adni nektek, természetesen csupán az én látószögemből, a teljesség igénye nélkül.
Mint tudjátok, három gyermeket nevelünk. Nagylányom - aki 10. osztályos gimnazista - elsős kora óta BTM-es (beilleszkedési-, tanulási- magatartási nehezített) rövid- és hosszú távú memóriájával, illetve a társas kapcsolataiban van probléma, oxigénhiányos születése okán. Elsőtől hetedikig járt fejlesztő foglakozásokra, valamit folyamatosan (még ma is) segíteni kell neki a tanulásban. Középső gyermekünkkel szerencsére nincs semmi gond. Szabikát ismeritek már…
Tizenöt éve dolgozom pénzügyi és munkaügyi területen iskolában, bár nem vagyok pedagógus, nagyon sok mindent láttam már ezen idő alatt. Látom az iskolák anyagi lehetőségeit, valamint a központosítás hozadékait. Látom a családok és ezen belül a gyermekek helyzetét. Látom a gyermekvédelem és a jelzőrendszer hiányosságait. Ismerem a közoktatást érintő törvények minden porcikáját. Ezen okokból gondoltam, hogy megpróbálom összeszedni a gondolataimat és leírni nektek - szakmai és mint érintett szülő szempontjából is - ezt a szerintem nagyon is fontos és időszerű témát feszegetve.
Sajátos nevelési igény: SNI. Mit is takar ez a fogalom?
Száraz, törvényi definícióban: Sajátos nevelési igényű (SNI-s) az a gyermek, tanuló, aki testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzd. Az SNI-s gyermek számára olyan intézmény javasolt, ahol megkapja a számára szükséges támogatást, többletszolgáltatást, pl. meghatározott óraszámú gyógypedagógiai fejlesztést, asszisztenst, tantárgyi felmentéseket.
Az intézmény szempontjából:
Az SNI-s gyermek 2, illetve autizmus esetén 3 főnek számít a befogadó intézmény normatívájába. Azért van így, mert a szükséges pluszfoglalkozások (fejlesztés, gyógypedagógia, gyógytornász, logopédia… stb.) forrását illetve a pedagógusok többletmunkáját - az egyéni igények miatt - a törvény így biztosítja. De! Sajnos nem minden intézmény biztosítja a gyermekek számára a szükséges egyéni foglakozásokat, és ez óriási probléma! Mint az is, hogy amennyiben biztosítja, sem feltétlenül van annyi szakember, aki ezen gyermekek fejlesztését, egyéni foglalkoztatását tudja biztosítani. Sajnos ez esetben is igaz, hogy a szakemberek közül sokan külföldön vagy egyéni fejlesztő központokban vállalnak munkát, a lényegesen nagyobb fizetés vagy jobb munkakörülmények miatt.
Sok kisközségben, városokban, sőt a fővárosban is van olyan iskola/óvoda, ahol utazó szakemberekkel próbálják az ellátást biztosítani. Jó esetben… Rosszabb esetben nem is igen foglakozik az iskola az SNI-s, BTM-es tanulókkal vagy fel sincs készülve ilyen diákok fogadására. Ugyanakkor felveszi a tanulót, mert a működési engedélyében benne van az integrált oktatás/nevelés lehetősége… Ez esetben jogosan merül fel a kérdés: hová lesz a normatívába leigényelt 2 ill. 3-szoros fejkvóta?
Az iskolákban van gyermekvédelmi felelős, aki sok esetben egy ott dolgozó pedagógus. Képzés, mint ilyen, nincs. Maximum helyi gyermekjólét szolgálat által adott előadások/kurzusok illetve a gyakorlati tapasztalat van, amire támaszkodhat a kolléga. Feladata akad gazdagon, hiszen az osztályfőnökök javaslatára ő az, aki beutalja a nevelési tanácsadóba a tanulót, amennyiben felmerül bármilyen jel a tanulási nehezítettséggel kapcsolatosan. Illetve követi, hogy az adott tanulót mikor kell felülvizsgálatra küldeni. Munkakörébe tartozik még a családvédelem: ebbe beletartozik a családon belüli erőszaktól a hátrányos helyzetű, nehéz körülmények között élő gyermekek jelentése a családsegítő- és gyermekjóléti szolgálatnál. Gyakorlatilag ő a kapocs az iskola és a Család- és Gyermekvédelmi Szolgálat valamint a Nevelési Tanácsadó között. Akár azonnali intézkedés is… Szerencsére ez utóbbi viszonylag ritkán fordul elő.
Amint felmerül valami gond a gyermekkel kapcsolatosan, az intézmény kötelessége (mivel a gyermekvédelmi jelzőrendszer része) tájékoztatni a szülőt, és a beleegyezésével (!!!) nevelési tanácsadóba küldeni szakértői vizsgálatra. Ezekbe az intézményekbe - a túlterheltségük miatt - több hónapos távlatban tudnak időpontot biztosítani a szülőnek. Itt a gyermeket vizsgálja: fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus attól függően, milyen problémával küldi az intézmény.
Sajnos Magyarországon nem minden nevelési tanácsadó adhat ki SNI-s szakvéleményt, ugyanis a kiskörzetes nevelési tanácsadók csak BTM-ről (beilleszkedési, tanulási és magatartási nehezítettség) adhatnak szakértői véleményt. Amennyiben komolyabb problémára utaló jel merül fel, továbbküldik a megyei intézménybe a gyermeket, ahol komolyabb/összetettebb vizsgálatokat végeznek, itt kaphatja meg a szülő az SNI-s szakvéleményt.
Óriási probléma, hogy az intézmények nagy része nem felkészült BTM-es vagy SNI-s tanulók fogadására a fent említett okok bármelyikéből adódóan. Erre talán (ám ezt csupán az én gondolatmenetem…) az lehetne a megoldás, ha az integrált oktatási intézményekben kizárólag akkor lehetne felvenni BTM-es vagy SNI-s gyermekeket, ha megfelelő szakember biztosított, aki akár már a gyermek beiskolázásánál is jelen lenne. A pedagógus ilyen szempontból nem szakember! A sajátos neveli igényű gyermekek hozzáértő szakember segítségére szorulnak: gyógypedagógusra, pszichológusra, logopédusra, konduktorra, stb. Ennek hiányában az intézmény működési engedélyéből ki kéne emelni az integrált oktatás/nevelés lehetőségét! Kizárólag olyan óvodába/iskolába volna szabad felvenni ezeket a gyermekeket, ahol a számukra legmegfelelőbb ellátást biztosan megkapják.
Egy kis statisztika:
Elképesztő adat, hogy az elmúlt egy év alatt 4700 fővel nőtt az SNI-s gyermekek száma Magyarországon! Így a 2016/2017-es tanévet több mint 88 ezer ilyen gyermek kezdte meg! Ebből 70 százalék, aki integráltan kezdte meg a tanítási évet!
A szülő szemszögéből:
Az ideális eset természetesen, amennyiben a lehető legkorábban a szülő veszi észre, hogy gyermeke másként/lassabban/furcsán fejlődik kortársaihoz esetleg testvéreihez képest. Mint tudjuk ez nem mindig ilyen egyszerű, az okokra itt nem térnék ki.
Amennyiben otthon nem, a legjobb esetben már az óvodában tájékoztatják a szülőt, hogy gyermekük nem úgy fejlődik, nem úgy viselkedik, vagy nem úgy veszi az akadályokat, mint társai. Rosszabb esetben, az első osztályban „bukik” ki a probléma, itt már sokkal nehezebb kezelni a gyermek lemaradását, esetleges magatartási vagy pszichés problémáját, hiszen tudjuk, mekkora jelentősége van a korai fejlesztésnek vagy megfelelő szakorvosi segítségnek.
Továbbmegyek: az sem elvetendő szempont, hogy a szülő – aki nyilvánvalóan elfogult gyermekével kapcsolatban – későn kap megfelelő segítséget/tájékoztatást gyermeke képességeiről, rosszabb esetben állapotáról. Azt a tényt sem szabad kihagyni, hogy a szülők egy része nem hajlandó tudomást sem venni arról a tényről, hogy gyermekek segítségre szorul. Az óvodának/iskolának ilyenkor rendkívül nehéz a dolga, hiszen bármilyen empatikusan is áll a szülőhöz, nagyon nehéz meggyőzni és végigkísérni ezen az úton. Pedig az idő nagy úr!Az SNI-s gyermekeknél pedig ez a pedig halmozottan igaz. Hosszú hónapok sok esetben egy-másfél mire a konkrét diagnózist megkapjuk. Nekem a pszichiáter arra a kérdésemre, hogy: „Elkezdjük-e a fejlesztést a pontos diagnózis (májustól-következő év januárjáig) felállításáig?” Azt monda: „Édesanya! Azonnal kezdjék meg, ez nem kérdés, a kapu 7 évesen bezár. A korai fejlesztés eddig az életkorig nevezhető korainak!”
A vizsgálat több órás sorozatot jelent, ajánlott a hideg élelem és ital biztosítása úgy a gyermeknek, mint a szülőnek. Fárasztó és hosszadalmas, ezért joggal merül fel a kérdés: vajon mennyire ad megbízható eredményt? Ugyanis én egészséges felnőtt létemre elfáradtam a tengernyi feladat követésével, míg a gyermekemnek ezekre koncentrálni és megoldást kell keresni azonnal. Sokszor éreztem a tesztek és feladatok tömegében, hogy gyermekem sokkal többre képes, csupán kicsit több időt kéne hagyni neki, vagy csak pihentebb állapotában kéne a feladatokat feladni neki. Annyi kétség merült fel…
(folyt. köv.)
G.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
