2019 év végén ismerkedtem meg a mostani párommal.  Akkor voltam 21 éves, épp válófélben egy hároméves gyerekkel a nyakamon, kilátástalanul, és csak arra vártam, hogy végre boldog lehessek és ne legyen egyedül.

A párommal nagyon hamar egymásra hangolódtunk. 2020 márciusában össze is költöztünk. Költözés után öt nappal kiderült, hogy hát bizony terhes vagyok. Számomra nem volt kérdés. Megtartjuk.
Telt-múlt az idő. A vírus miatt nem igazán tudtunk vizsgálatokra menni. Összesen öt vizsgálaton voltunk. November közepén megszületett a fiunk, röpke négy és félóra alatt. És csak ezután jött a feketeleves. 

A terhességem alatt egyre kevesebb volt a szexuális életünk. Én is híztam, a párom is hízott. Én 18 kilót, ő 10 kilót szedett fel magára. Ez pont elég volt, hogy ellustuljon. Volt, hogy egy egész hónapon keresztül nem volt semmi. Ez szülés után sem változott. Az igénye megvolt az orgazmusra, amit én jó feleség lévén teljesítettem is, de túlzásba vitte. Volt este, amikor öt órán keresztül mind csináltam és csináltam.

A terhesség sem könnyítette meg a dolgomat, de ez aztán még nehezebbé tette az életem. A hab a tortán, hogy nem az én látványomnak volt köszönhető az, hogy eljutott a csúcsra, hanem azoknak a nőknek, akiket épp aközben nézett, miközben én „dolgoztam”. Persze a tudtommal. De nyitott ember vagyok. Nekem ez belefér.

Szóval lassan három hónapja szültem, és „igazi” szeretkezésünk azóta kettő volt. Az egyik ebből két percet tartott mert két perc után a szerszáma megadta magát. Nem tudom, mit gondoljak. Azt mondja nagyon szeret engem és a gyerekeket is. Félre biztosan nem jár, mert a nap 24 órájában velünk van.

Mindent megteszek, amit lehet, de a fiunk hasfájós és szorulásos baba, egyfolytában ölben van, de az a baj, hogy csak az enyémben. Van, hogy napokig nem veszi az ölébe az apja, az én kezem pedig szakad már le a lassan 7 kiló súly alatt. Tudom. Kérhetnék tőle segítséget. Próbáltam már nem is egyszer. De mindig felháborodva jön, hogy így nem lesz mit megenni, és kénytelen lesz külföldre kimenni és otthagyni minket, s akkor hogy oldom meg egyedül a dolgokat, ha így sem tudom.

Jelzem, mindent megoldok egyedül. Babával a kezemben teregetek, leszedem a ruhákat, összefogom, babával együtt megyek pisilni, főzök, takarítok, sétálok és foglalkozom a nagyobbik fiammal is. Van, hogy egy kicsit egyedül legyen, mi órákra elvonulunk a ház másik felébe, és egyáltalán nem zavarjuk.

Egyedül érzem magam. Kezdek nagyon fáradt lenni. És az az érzésem, hogy mivel látja, hogy boldogulok egyedül, így nem is áll szándékában segíteni. Az előző férjemtől is ezért váltam el. Nem akarom még egyszer végigcsinálni, már nem is bírnám ki. Szeretnék mindent rendbe hozni. A kedvére tenni, de van, hogy elfogy a türelmem és elmegy a kedvem mindentől. Nem akarok szenvedni. Nem akarom tönkretenni magam. Az ő dolga is a gyereknevelés.

És nehogy azt higgyétek, hogy nem próbáltam beszélni vele. Dehogynem. Milliószor. De soha sincs semmilyen eredménye. Egyszóval van egy pornómozi függő párom, akitől van gyerekem, aki nem szeretkezik velem, mert lusta, és mert az munka, aki majd ha nem lesz lusta, lefogy, szeretne más lányokkal is együtt lenni, de véleménye szerint én vagyok az első, a többiek másodikak lennének. 

Van valakinek tapasztalata ilyesmiben? És hármasban? Annyi gondolat kavarodik a fejemben. Mi van, ha beleszeret más lányba? Mi van, ha elhagy? Mi van, ha teherbe esik egy lány? Mi van, ha én már nem is fogok kelleni? Csak akkor, ha épp nem lesz más? Nem akarok szenvedni. Azt már nem élném túl. Nagyon fáj így is. 

G.

Olvass még...

Szex nélkül élünk a terhességeim óta

A gyerekszülés óta alig szexel velem a párom

A szexuális életet frissíti a nyitott kapcsolat