Úgy gondolom, nem egyedi történet az enyém. Csak nem hallani hasonlókat, azért osztom meg veletek, talán más is jár hasonló cipőben. Szexualitással kapcsolatos probléma, szemérmesek az emberek, főleg, ha szokatlan a felállás.
A párommal gimnázium óta ismerjük egymást. Hamar összejöttünk, a testiség is kezdettől fogva jelen volt, bár szigorúan csak a petting szintjéig. Aztán többször szétváltak útjaink (én szakítottam, majd kértem magam vissza), mígnem az egyetem végén ismét egymásra találtunk, immár végleg. A külön töltött időben én „kalandoztam”, neki nem volt más lánnyal kapcsolata, bár volt, akinek ő tetszett és próbálkozott is az akkor szingli párommal. De ő rám várt, azt mondta, hogy anno rögtön tudta, hogy én vagyok számára az igazi. Sokáig együtt éltünk, majd összeházasodtunk. Szépen éltünk, volt munka, amit szerettünk, kicsi, de saját lakás, boldogok voltunk, a szex is remek volt. Sok gyermeket szeretett volna, míg én kettőt terveztem, ráhagytuk, majd alakul.
Több vetélés után az első kihordott terhességet végiggörcsölgettem, sok panaszom volt, féltünk az újabb vetéléstől, emiatt szex nem volt a terhesség alatt. Na, de utána sem kezdeményezett többet. Ha én közeledtem, elfogadta, ennyi. Én nem hagytam el magam, csinos voltam, vagyok most is, ez nem lehetett akadály. Kérdeztem szépen, aztán persze kiakadtam, sírdogáltam sokat, de nem tudott/akart magyarázatot adni. Nem tudja, miért van így, tudja, hogy nem jó így nekem, de egyszerűen így van és kész, nincs késztetése – ennyi választ kaptam.
Amikor eljött az ideje a következő gyermekvállalásnak, megint sokat és jókat szeretkeztünk, nem tűnt erőltetettnek. Megfogant a gyermek, és bár a terhesség panaszmentes volt, nem tudtam rávenni az együttlétre. Azt mondta, hogy egyszerűen csak tart attól, hogy valami baj lesz. És persze szülés után is csak az én kezdeményezésemre bújtunk együtt ágyba. Rábeszélt a harmadik gyermekre (azért nem kellett nagyon rábeszélni, de egyértelműen ő szerette volna, én megelégedtem volna kettővel is), a történet ugyanaz. Aktív, jó minőségű és mennyiségű szex a fogantatásig, aztán a problémamentes terhesség alatt semmi, azóta sem. A magyarázat ugyanaz, nem tudja, miért van ez.
Edina nincs. Nem lép félre. Tényleg nem. (Mondjuk mindig is furcsa volt számomra kicsit, hogy nem néz meg más nőket az utcán, képeken.) Vallási meggyőződés sincs a háttérben. Szeret. Látszik a tekintetéből, a mozdulataiból, mindenből. Szeretem, kívánom. De már nem merek kezdeményezni, mert úgy érzem, csak ráerőltetek valamit, és így már nekem sem jó. Hát nincs szex. Vagyis autokrin módon van, ezt mondtam is neki, eleresztette a füle mellett. Nem tudom, hogyan tovább e téren, hogy ez mi módon befolyásolja a hosszú távú kapcsolatunkat, de úgy gondolom, nem nagyon. Nincs valami az életemben, ami hiányzik, de van miért boldognak lennem, az is vagyok.
Üzenem Ritának: szex nélkül lehet élni, érdemes is, bár kétségkívül jobb lenne, ha lenne.
kisbéka
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
