A múltkori történetet ott hagytam abba, hogy készültünk a genetikai vizsgálatra.

Korábbi tapasztalataim szerencsére nincsenek a témakörben, most viszont sajnos jut belőle bőven. Kezdődött azzal, hogy a saját nőgyógyászomnak köszönhetően közvetlenül az általa javasolt orvossal egyeztettünk időpontot, kikerülve a kórházi bürokráciát, előjegyzési mizériát. Ennek köszönhetően két nappal(!) később, időpontra érkeztem, és a megbeszéltek szerint próbáltam telefonon felhívni az orvost, de mivel csak egy központi számot tudtam, ott simán letagadták, azt mondták, nem tudják adni, vidéken van... Harmadszori nekifutásra a vonal túlvégén sikerült megérteni, hogy márpedig nekem egy személyesen egyeztetett időpontom van, konkrétan azzal az orvossal, és ő kérte, hogy jelentkezzek nála, ha megérkeztem. Erre a válasz kissé sértődötten (hiszen ellentmondtam és igazam volt) közölték, hogy akkor a portással kerestessem meg, hogy hol van. A portán rendesek voltak, a néni figyelte, mikor érkezik be az ajtón, hiszen mi azt sem tudtuk, hogy néz ki, akit várunk.

Akkor az orvossal érdemben nem sokat tudtunk beszélni, mert épp műtőbe rohant, de a két beutalómmal (az egyik az ő nevére szólt) együtt felküldött a genetikai rendelőbe, és mire odaértem, már tudtak rólam, és arról, hogy milyen vizsgálatot kért. Kaptam tőle közvetlen mobilszámot, és kérte, ha délután már nem érem el, akkor másnap reggel hívjam, olvassam be az eredményt, az alapján fogjuk megbeszélni a következő lépést.

Másnap reggel szóról szóra beolvastam az ultrahangleletet. (A vérvétel eredményére két hetet kell várni!) Érdekes, hogy itt külön nézték a nyaki redőt. Más távolságot nézett, így maga a nyaki redő 3,6mm, de a hygroma továbbra is ott van, és bár most konkrét vastagságot nem mért, nagyon is jól láthatóan ott van. Ezen kívül itt a tüdőben nem látta a folyadékot, viszont az agynál aszimmetriát állapított meg.

Az orvosom a lelet alapján keddre hívott be chorion biopsziára.

A biopszia gyorsan megvolt, nagyon kellemetlen, kissé fájdalmas is, de ki lehet bírni, sokkal nehezebb viszont, hogy utána még napokig érezhető volt a tű helye, egészen kis megerőltetés hatására is. Három nap fekvést és egy heti pihenést írt elő az orvos, beleértve azt is, hogy a kétévest nem emelgethettem..

Következett egy hét várakozás, ennyi idő alatt tudják kitenyészteni az eredményt.

Nem könnyű a várakozás... Közben a hasam növekszik, mivel második terhesség, bizony könnyen nyúlnak az izmok, egyértelműen látszik, hogy nem csak bevacsoráztam. A rosszullétek nem szűntek meg a 12. hét végével, bár enyhültek, de ugyanúgy vannak nehéz időszakok. Hirtelen éhség tör rám naponta többször, ilyenkor ha nem eszem azonnal valamit, akkor az ájulás környékez.

Az a legrosszabb, hogy bár szívesen ülnék egy púderillatú felhőn lábat lógatva, babaszobát tervezve, jószerivel a hasamhoz sem merek hozzáérni, mert félek a kötődéstől. A racionális énem nem engedi, hogy beleéljem magam, csak várok, várok, és próbálok nem egyfolytában a várható eredményen gondolkodni. Az első rossz lelet utáni héten nagyon sokat sírtam... Azt éreztem, hogy mindez az én vállamat nyomja, hiszen még olyan kicsi és olyan megfoghatatlan egy ilyen korai terhesség, hogy ezt egy anya is csak közvetve tudja felfogni. De én már láttam. Öt ultrahangon voltam eddig, és én mindig láttam. Azt hogy egyre nagyobb, hogy mocorog, élénk, és igen, az utóbbi három alkalommal a rémisztő méretű hygromát is láttam...

Természetesen genetikai eredmény és a várható problémák hiányában nem hozunk végzetes döntést. Addig azonban a legcsekélyebb mértékben sem mondanám áldott állapotnak a jelen helyzetet, ennél a bizonytalanságnál a biztos rossz is jobb lenne.

Update: a biopsziánál levett mintában kevés volt a sejt (általában 12. hét előtt végzik el a vizsgálatot, nekem 13+4nél vették le), így nem értékelhető. Az egyetlen, amit megállapítottak, hogy valószínűleg lány... Újabb két hét várakozás, a 16. betöltött hét után magzatvíz vizsgálat. Közben telik az idő...

Cseresznye

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?