Szentesen születtem. Elvált szülők egyke gyermekeként, egy faluban cseperedtem fel édesapám mellett. Apukám elhagyott engem hosszú betegeskedés után, így Budapestre költöztem édesanyámhoz. Gyerekkoromról nem sokat tudok mondani, de a lényeg, hogy nagyon sokat voltam egyedül, ezáltal nagyon keveset beszéltem, nehezen barátkoztam. Barátnők, ismerősök jöttek- mentek az életemben, de mindig arra a megállapításra jutottam, hogy NEM VAGYOK ELÉG FONTOS! Mindig mindenki kihasználta a jó szívemet, és mindig átvertek, becsaptak. Még az égiek is elég rendesen elbántak velem, mert már csak anyai nagymamám él még, aki ha minden jól megy, augusztusban betölti a kilencvenedik életévét.
Na, most ez a sok-sok csalódás oda vezetett, hogy megkeményítettem a szívemet, és távol tartottam magamtól mindenkit. Persze ez kihatással volt a pasizásokra is. Egyszerűen nem találtam a helyem, nem találtam a párom, és ki kell mondjam, azt sem tudom, mi az, hogy szerelem. A leghosszabb kapcsolatom tíz év volt, de nem terveztünk babát, mert mindvégig kardélen táncolt a kapcsolatunk.
A gyermekvállalással amúgy is hadilábon álltam. Mindig több volt bennem a félsz, mint a vágy. Talán, mert sohasem volt mellettem megfelelő partner.
Amikor betöltöttem a negyvenet, már le is húztam a rolót, és eldöntöttem, hogy most már ezt a részt ki is hagyom az életemből. Hisz alapelvem, hogy mindennek megvan a maga ideje. Szerintem ezt a gyerekdolgot húsz és harminc év között egészséges letudni.
Aztán egyszer csak betoppant az életembe egy nálam kilenc évvel fiatalabb srác. Nagyon nehezen akartam elhinni és elfogadni, hogy pont egy ilyen „vénlány” kell neki. Tájékoztattam, hogy az egészségemre és a koromra tekintettel nem védekezek, legyen óvatos, meg hát szerintem már nem is eshetek teherbe, mert évek óta nem esett meg. Hát... Tévedtem.
Erről nem is szeretnék sokat írni, mert fájó, sötét pontja az életemnek. A lényeg, hogy cserben hagyott, és mivel tök egyedül vagyok, kórházban kötöttem ki. Gondolom, nem kell ecsetelnem, mit él át ilyenkor lelkileg egy nő. De az biztos, hogy ez volt az első, és egyben az utolsó lehetőségem is. Nem volt erőm már barátkozni, új kapcsolatot létrehozni, ápolni.
Aztán megint tévedtem.
Épp le akartam törölni magam az utolsó társkeresőről is, mert már hányingerem volt az ismerkedéstől és a randiktól. Rám írt egy srác, és gondoltam, adok neki egy esélyt még utolsóként. Na, ő most a párom, akivel megbeszéltük, hogy nem lesz gyerek, mert öreg is vagyok, meg neki van már úgyis kettő az előző kapcsolatból.
Két hónapja lett egy pozitív tesztem. Az első reakció? Hm. Rettentő mérges voltam, sírtam, kétségbe estem. Két héten keresztül zakatolt az agyam, hogy mitévő legyek, majd megőrültem saját magamtól. A párom akarja, mert életpárti, de rám bízta a döntést. Aztán beszéltem a nőgyógyásszal, aki megnyugtatott, hogy nem vagyok még öreg, csak jobban oda kell majd figyelni.
Októberben betöltöm a 42-t. És úgy néz ki, szilveszterkor anya leszek! Én! Tudjátok, soha többé nem leszek egyedül, és végre megtudom, mi az igazi szeretet..
Amarilla
Más is vállalt gyermeket 40 fölött. Érdekel?
Túl egy váláson, 46 évesen várom a negyedik babámat
Szilveszterkor teszteltem pozitívat 44 évesen
Negyven fölött teherbe esni mindennapos dolog
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
