A „rendesen rosszalkodó” gyereken túl léteznek olyanok is, akik nem pusztán csínytevésből izegnek-mozognak, csivitelnek, beszélgetnek folyamatosan. Ezek mögött a nem szándékos viselkedések mögött valódi problémák és nehézségek állnak, amivel rengeteg gyerek küzd. A háttérokok feltárásában segíthetnek a szakértői vizsgálatok, amik azonban sok esetben kiváltanak a szülőkből egy ellenállást, „az én gyerekemmel semmi baj nincs”, típusú attitűdöt.
A szülők általában több okból kifolyólag utasítják vissza a kivizsgálást: egyrészt tarthatnak attól, hogy az ilyenfajta vizsgálati eredmények stigmatizálhatják a gyereket, az elkészült diagnózis negatív hatással lesz az iskolai mindennapjaira, illetve hogy a diagnózist követően majd másképp bánnak vele, ami miatt a gyerekek csúfolják, kiközösítik. Emellett az is felmerülhet a szülőkben, hogy a szakértői vélemény kvázi róluk is ítéletet mond, azzal az áthallással, hogy ők nem képesek megfelelően gondoskodni gyerekük fejlődéséről, ezért került ilyen helyzetbe.
Ennek ellenére nagyon fontos a szakértői vizsgálat, amennyiben felmerülnek a szükségességére utaló jelek a gyereknél. A vizsgálat ugyanis pont az ő érdekeit szolgálja, így derülhet ki, hogy mik az ő különleges igényei, amelyekre célzottan javasolhatóak a megfelelő fejlesztési módszerek, oktatási formák, szülőknek szóló „használati utasítások”.
Magyarországon három kategóriába sorolják azokat a speciális bánásmódot igényelő gyerekeket. Létezik a sajátos nevelési igényű (SNI), a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN), illetve a kiemelten tehetséges gyerekek kategóriája.
Ahhoz, hogy a különleges bánásmódot igényelő gyerekek megkaphassák a szükséges ellátást, egy szakértői bizottságnak kell megállapítania, hogy melyik kategóriába sorolhatóak. Az ilyen jellegű vizsgálatok helyszíne a pedagógiai szakszolgálat szokott lenni.
Az esetek legnagyobb százalékában a szakértői véleményt az óvoda vagy az iskola indítványozza, de a szülőnek alá kell írnia és engedélyeznie kell a vizsgálatot.
Ha a szülő abszolút nem működik együtt, de a kivizsgálás indokolt, akkor az intézmény a gyermekjóléti szolgálathoz, illetve a gyámhatósághoz fordul, hogy hatósági eszközökkel bírják rá a szülőt a vizsgálattal kapcsolatos együttműködésre. A gyakorlatban ez mégsem mindig valósul meg, mert a szülők egy része ebben a helyzetben inkább másik intézménybe viszi a gyerekét.
Függetlenül az intézménytől, a szülő maga is kezdeményezheti a vizsgálatokat, egy kérőlap kitöltésével, amit ebben az esetben neki magának kell elküldenie a szakszolgálatnak. Ezt követően fogja a szakértői bizottság felvenni a szülővel a kapcsolatot, hogy elvégezzék a felméréseket.
A vizsgálatot követően az eredmény általában 21 napon belül érkezik meg a szülőkhöz, további 15 napon belül lehet felülvizsgálatot kérni.
Az ilyen típusú vizsgálatok kiegészítő felmérései már orvosi diagnózisok. Viselkedési problémák és zavarok, vagy betegségek azonosítására szolgálnak, mint az ADHD, az autizmus vagy a spektrumzavar. Az orvosi vizsgálatok úgynevezett BNO-kódok alapján rendszerezhetőek.
Ezzel szemben az SNI-státusz megállapítása csupán pedagógiai és pszichológiai szempontból történik, és kifejezett célja, hogy a gyerek oktatási-nevelési szükségleteit mérjék fel vele.
Az SNI-státusz megállapítása sok esetben összefonódik az orvosi diagnózissal, például ADHD vagy autizmus esetén. Az utóbbi megléte viszont nem feltétlenül jelent automatikusan SNI-státuszt is.
Az orvosi diagnózis önmagában pedig nem jogosítja fel különleges oktatási ellátásra vagy támogatásra a gyereket, ezt csak az SNI-státusz tudja megoldani. A vizsgálatok alapján ezek a bizonyos jogosultságok pedig a meghatározott óraszámban történő államilag támogatott komplex gyógypedagógiai fejlesztés, ennek szakmai és személyi feltételei, valamint kiegészítő szolgáltatások a pedagógiai szakszolgálatban a segítő szakemberek és az intézmény együttműködésével, illetve könnyítés a tanulásszervezésben.
Akác
