Tünde cikkét olvastam így két évvel később, és gyorsan rá is írtam, hogy hogy áll a klimaxszal, mert nálam nagyon aktuális. Figyelem, a cikk hosszú lesz, részletes, de ha magadra ismersz, lehet, jó orvoshoz mész végre.
A két lányom születése szakította csak meg a 17 éven át tartó fogamzásgátló tabletta szedését. 15 évesen írták fel, mert annyit hiányoztam a suliból az erős, fájdalmas vérzések miatt. Mondhatni azonnal helyre tette a dolgokat.
35 évesen gondoltunk egy merészet, és külföldre költöztünk, de én gyorsan még ki tudtam íratni egy 6 havi adagot a fogamzásgátlómból. Amikor ez fogyóban volt, felkerestem egy nőgyógyászt, aki a korábbi 3 fázisos tabletta helyett egy másikat, egy folyamatosan szedős cuccot írt ki, mondván öreg vagyok már (?) és dohányzom is. Na, ezzel a tablettával az óraműpontos ciklusaim úgy néztek ki, hogy csoda volt, ha nem vérzek. A gyakori vérzés miatt a tampontól már fájt a hüvelyem, áttértem betétre, attól meg kipállottam, és gombás lettem. Másfél év után dokit váltottam, aki fogta a fejét, hogy minek adtak nekem ilyet? Kaptam másikat.
2019. augusztus elején kezdtem el az új tablettát, meg is jött a vérzésem, még a színe is jó volt, az, meg, hogy csak öt napig tartott, maga volt a csoda. Az első tabletta bevétele utáni másnapon, nem részletezem, a mentő vitt el, mert csak azt tudtam mondani a férjemnek, hogy fáj, és filmszakadás. Egy vérrel teli cisztám volt, amivel fektettek, hátha felszívódik. Hálisten felszívódott.
Novemberben elmentem a háziorvosomhoz, mert hullott a hajam. Szép, dús, hullámos hajból olyan bársonypokróc lett. Fénytelen, kevesebb, egyszóval oda lett a koronám. Labor, kevés a vas. Elkezdtem vasat szedni.
Januárban ismét a vérzés utáni első tabletta másnapján egy bevásárlóközpontban voltunk, amikor is pisilnem kellett. DE AZONNAL! Sajnos nem értem el a mosdóig, és a világos farmerem utalt arra, hogy bizony bepisiltem. Sose ülök le idegen helyen, de akkor muszáj volt, mert csak csordogált, és egyszerűen nem működtek az izmaim. Mikor végre felálltam, nem tudtam begombolni a nadrágom, annyira felpüffedt a hasam. A kocsiba már nem tudtam ülni, mert annyira fájt a hasam, végül négykézláb, a csomagtartóban vitt be a férjem a kórházba, ahol kiderült, hogy ismét van egy cisztám, és valószínű, amikor a kocsiban üvöltöttem egyet, akkor durrant ki.
Erre is csak az volt a válasza az orvosoknak, hogy öreg vagyok, és ez normális.
2020.03.03. A pokol kapuja
Telefonon beszéltem a férjemmel, majd felültem a vonatra. Egyik pillanatról a másikra levert a hideg veríték, szédültem, ki akart szakadni a szívem a helyéről, és nem kaptam levegőt! Okosóra, nem orvostechnikai eszköz, de lazán dobott nekem egy 160-as pulzust, majd az ájulás előtt 58-at. Kórházban kötöttem ki, az SBO panelek szerint makkegészséges vagyok (keringés, fertőzések, agy, inzulin). Nos, mivel valamit írni kell a záróra, ráírták, hogy pánikroham.
Oké. Az mi, mit kell vele csinálni típusú napok következtek. Bejelentkeztem online pszichológushoz (Keleti András, nagyon tudom ajánlani!) Egy csomó meditációs cuccra regisztráltam, és bejelentettem a családnak, hogy mostantól nem vagyok tökéletes anya. A hűtőt mindenki ismeri, a mosógépet is, most magammal kell egy kicsit foglalkoznom.
Aha... Néhány nap elteltével brutális szédülés tört rám. De kb. a zoknit nem tudtam felvenni, csak úgy, ha a lábam húztam fel. Hajmosás? Mint a gyerekeknél. Szem becsuk, és adj neki, mert nem tudtam hátradönteni a fejem. Ismételt „pánikrohamok", fejfájás (a korábbi fejfájás ahhoz képest szúnyogcsípés volt) Aztán nem voltam éhes, sem szomjas, majd hagyjál békén, bezárkóztam a szobába. A nyugalmi pulzusom 160-as volt!
Április
Hétfői napon ismét remegtem, hol sírtam, hol tomboltam, hol rettegtem, hogy komoly baj van. Ez így ment péntekig, míg Andrással konzultálva felkerestünk egy pszichiátriai ambulanciát, ahol nulla, azaz NULLA vizsgálattal írtak ki bogyót, a franc se tudja, mi volt, még a patikában bevettem, csak hasson már! Hazaértünk és lefeküdtem. Este, amikor felkeltem, elöntött a vér, a ciklus 14. napján (tabletta 14 .napján). Két hétig véreztem, és addigra kaptam is időpontot nőgyógyászhoz. Covid van, nem ám beesünk, hogy baj van, nem.
Hja, kérem, ez a stressz miatt van, de kaptam három fázisú tablettát, hátha a korábbi magyar ciklusom visszaáll. Akkor már agyaltunk a férjemmel, hogy ez lehet, hogy hormonális dolog lesz, de mindenki azzal mosta a fejem, hogy minden csak pszichoszomatikus dolog, kezeltessem a pánikbetegségemet.
Andrással konzultálva értettem meg, hogy a pánikroham nem tart napokig, a tudatom végig tiszta, sötét gondolataim se azért vannak, mert engem senki sem szeret, hanem azért mert sosincs vége!
Pünkösd
Ügyeletet hívtam, mert órák óta magas volt a pulzusom, és a vérnyomásom is 160/99 felett járt, és hát be voltam szarva egyedül otthon. Az ügyeletes orvos azt mondta, nyugodtan vegyek be a pszichiátriai ambulancián kapott gyógyszerből egyet, Bevettem. Kettő, azaz kettő nap múlva tudtam utána segítség nélkül mosdóba menni. Az egy méreg. Engem simán kiütött! De a férjem mondta, hogy amikor rám nézett, az erek dagadtak a fejemen és a nyakamon, mert a pulzusom továbbra is magas volt. Azon a ponton már neki is sok volt, hisz addigra három hónapja voltam a lakás/ágy fogságában, és kissé erőszakosabban, de azt mondta kifelé az ágyból, megyünk sétálni. Akkor, ott pont nem szerettem... Lassan andalogtunk, amikor észrevette, hogy megy ki a vér a számból, alig kapok levegőt, de kitartok, és baszki sétálok veled, hogy elhidd, nem megjátszom magam! Akkor jöttem rá, hogy a depressziót tesztelte rajtam, és félrement a netes diagnózis kutatása.
Jelentem másnap megjött a vérzésem, a remegés, magas pulzus már történelem volt, csak aludtam. De egész nap. A vérzés után egy hétig ISTENEM, egy teljes hétig! Újra éltem. Szédültem, de nem annyira, énekeltem, főztem, csupa olyan dolgot csináltam szenvedéllyel, ami amúgy púp az ember hátán, de megcsináljuk. Aztán megint vissza, nulla erő, pánikroham, szívdobogás estébé.
Május 25
Reggel felkeltem, felráztam a zuram, és mondtam, hogy gyereket akarok! Most! Én! Én, akinek van egy 17 és egy 15 éves lánya, és nem akarja újrakezdeni, hanem élvezni az életet. Már egy ideje azt álmodtam, hogy terhes vagyok, vagy szültem, ha az utcán babakocsit láttam, vagy bőgtem, vagy mint az idegesítő nénik gügyögtem a babókáknak.
Az én drága férjem felcsapta a menstruációs naptáromat, leszedett a telefonjára egy appot, felvezette a vérzéseimet, majd mondta, hogy megyünk nőgyógyászhoz, most! Se zuhany, se borotválás, most!
Bementünk, és a férjem rögtön rá is tért a lényegre.
- Doktor Úr! A feleségem beteg! Nincs semmilyen dráma! Szólt a teste ma reggel, és vegye komolyan!
Azonnal eldobatta velem a tablettát.
Ok:
Tabletta mellett két ciszta.
Az első pánikroham napján jött meg reggel.
Vagy ovuláció előtt akartam eret vágni, vagy PMS-közben, de az két hétig tartott.
estébé...
Június
20 napra jött meg a vérzésem, ami lehet, korai, de legalább nem 3-5 hónap volt, mint másoknál.
Figyelem, elkezdtem jobban lenni.
Na, nem tartott sokáig, mert alhasi diszkomfort érzéseim voltak. Fájt pisilni, ülni, de hát ez legyen a legkevesebb. Aha. Amint megszűnt, újra eret akartam vágni.
De mégis aktívabb voltam, így, hogy beigazolódott, hormondili van, egy kis szívdobogásba nem fogok belehalni. De azért csak visszahúzott lelkileg, hogy basszus, megint???
Október
Van ovulációm! Vettem tesztet, azt pisilgetem, és a 14. napon kell szednem progeszteron hormont, ami be is vált, amikor szedtem.
November
Megjött a mensim, és azzal együtt a tarkófájdalom, szédülés és a bőgés, dühöngés, és a mehetnék! MENNEM KELL! Nem tudok 5 percet se ülni, folyton takarítok, ha a kölkeim elővesznek egy poharat robbanok, ha a zuram kávét hoz, lecseszem, hogy minek? Így is elég magas a pulzusom!
Az a drága jó ember mennyit nyel, el se hiszem. Hát még a gyerekek...
Most a ciklus 3. napjától még most is ovulálok. Ezt igazolja a teszt is és az alhasi fájdalom is. Hja, meg még a 180 kilós szomszédra is rámásznék. De úgy egész nap. Éjszaka arra ébredek, hogy orgazmusom van. Halál ciki, hogy a férjem is észreveszi. Persze hozzám ne érjen, azt passzolom. Három nap múlva leszek 14 napos, kezdem a progeszteron hormont, hát kíváncsi leszek, mit művel velem…
Sajnos 6 hónapig nem foglalkozik velem endokrinológus, a dokim a bogyóra fogja, a klimax meg se fordul senkinek a fejében, mert még csak 38 vagyok. De nem ritka ez az én koromban, pláne, hogy petefészek-kimerültségnek hívjuk, de hát kaptunk eleget Csernobilból, meg zabáljuk a szintetikus ösztrogént, és a fogamzásgátlót is.
Tanulság:
Attól, hogy szarul érzed magad, nem biztos, hogy a pszichiáter az első út. Úgy írják ki a bogyókat még a háziorvosok is, mint a cukorkát! Bele se merek gondolni, hány nő vetett véget az életének azért, mert hiába meditált, szedte az antidepresszánst, nem segített, és feladta! Döbbenet! Nőként gondoljatok arra is, hogy bizony minket kifejezetten a hormonok irányítanak, ami valakinek ciki, én leszarom, ki mit gondol. Ez nem ciki. Ha úgy érzed, az, baromi nehéz lesz átvészelni, és a férjed, párod, gyerekeid sem fogják megérteni, mi zajlik benned. Ne bántsd magad feleslegesen!
Most már, ha kell, kiállnék a Lánchíd tetejére is anyaszült meztelenül egy „klimaxolok, és?” molinóval, mert végre értem, mi történik, csak ki kell bírni nekem is, és a környezetemnek is.
Ma már a világ nyitott, rengeteget lehet olvasni arról, hogy a fogamzásgátló szétbarmolja azt az érzékeny rendszert, van számtalan alternatíva. Mi most óvszert használunk, a férjem azt mondta, csak így tudja megvédeni az egészségem, semmi más nem jöhet szóba.
Szóval hajrá, hölgyeim, ne szégyelljétek, beszéljetek róla.
Puszi nektek,
Olga
Változókorral kapcsolatos cikkeinket itt találod:
Segítség! Klimaxolok 40 évesen!
Változókor: miért nem beszélünk róla?
A klimax tünetei: mi a megoldás?
