Kedd este kezdődött minden. Lefeküdtünk aludni a férjemmel, majd amint kényelembe helyeztem magam, valami furcsát éreztem a derekam körül. Először nem foglalkoztam vele, aztán ahogy az idő elteltével sem múlt, szóltam a férjemnek, hogy valami van. Vártunk, aztán mikor érezhetően elkezdődtek az összehúzódások, otthon még beleültem egy kád forró vízbe. Néztük az időt, de nem éreztem, hogy még indulni kéne a kórházba. Így telt az idő hajnalig fix fájásokkal, amikor nem sűrűsödtek, se nem erősödtek.
Aztán szerda délelőtt felhívtam a fogadott orvosomat, aki mondta, hogy menjünk be a kórházba. Az orvosom megvizsgált, és mondta, hogy szülünk. Felvettek az osztályra, a nővérek nagyon kedvesen fogadtak, szerencsémre a családi szoba szabad volt, így a férjem végig bent lehetett, bent is tudott aludni. Elfoglaltuk a helyünket, nagyon szép, rendezett szoba várt minket.
Az osztályon megnézték monitorral, hogy állnak az összehúzódások, de nem érzékelt a gép semmit. Akkor a doki kézzel ellenőrizte a hasam, amikor jeleztem neki, hogy most fáj. Leállt az összehúzódás egy időre, addig beszélgettünk, kaptunk enni. Közben a fogadott orvosom hazament, mert lejárt a munkaideje, és mondta, hogy majd visszajön, amikor kell.
Közben szólt a fogadott szülésznőmnek is, hogy várhatóan szülök, aki fel is hívott kedvesen megkérdezte, hogy érzem magam. Teltek az órák közben az ügyeletes staff jött néha be, kérdezték van-e valami változás, mondtam, nem, így nem is vizsgáltak meg. Tetszett, hogy elhitték, amit mondok nem volt felesleges kör.
Este 9 felé kezdett újra indulni a „buli”. Később a férjemet kiküldtem az ápolókhoz, akik hiába voltak gyorsak, az én gyomrom hamarabb kiadta a felesleget magából. Mivel előtte nap már nem tudtam enni semmit, nem volt nagy dolog.
Akkor az ügyeletes orvos megvizsgált, és mondták, hogy szólnak az orvosomnak és szülésznőmnek. A szülésznő kicsit hamarabb ért oda, mivel akkor már nagyon véreztem, rögtön monitorra rakott, hogy minden rendben van-e. Ezután megérkezett a dokim is.
Van alternatív szoba is a kórházban káddal, bordásfallal, de mivel a fájásaim nagyon gyengék voltak, pedig már a gyerek nagyon ki akart jönni, azt mondták, nem tenne jót a meleg víz. Kaptam oxit, ami szerencsémre gyorsan, tényleg gyorsan rendezte (emlékeim szerint kb. 15 perc alatt) a fájásaimat.
Hajnali fél 3 körül kerültem be a szülőszobára, és 5 körül született meg a fiam. Gátvédelemmel, nyugalomban, békében, négyen vártuk, hogy megszülessen. Megszületett a fiam, rögtön a mellkasomra tették, kb. húsz percet volt ott, aztán rövid időre elvitték és hozták is vissza hozzánk, akkor az apukája kezében volt végig. Én csak vártam, hogy leteljen a kötelező kétórás megfigyelés közben néztem a „fiúkat”. Miután ez az idő letelt elmentünk a saját szobánkba.
Nagyon hálás vagyok a kórháznak és ott dolgozóknak egyaránt, örülök, hogy őket választottam, a következő szülésemet is velük tervezem. Állami kórház és mégis jó. (Szigetvári kórház.)
B.
Olvass még szüléstörténeteket!
Végigmosolyogtam a császármetszésemet
A kórház ajtaja előtt született meg a kisfiam
Könyökkel nyomta ki belőlem a doki a gyereket
