„Ez is a részem”
Sevcsik M. Anna a Babagenetika Egyesület indulásáról
Május nyolcadika szomorú évforduló Sevcsik M. Anna és családja életében. Négy éve ezen a napon engedték el azt a kislányt, akivel Anna várandós volt, de akiről a vizsgálatok sajnos kimutatták, hogy az élettel összeegyeztethetetlen betegsége van. Anna ma sem tud érzelmi felindultság nélkül beszélni a történtekről, szinte ugyanúgy a hatása alatt áll, pedig azóta sok minden történt.
Ahogy egy mostanában sűrűn játszott reklámfilmben hallható: már azelőtt is hatással vagyunk a világra, hogy megszületnénk. Ez Annáék elveszített kisbabájára – ha lehetséges – még inkább igaz: hatása, jelenléte azóta is, szüntelenül érezhető. Bár neki nem adatott meg az élet, de szüleinek veszteség miatti fájdalma, valamint a szomorú eseményben szerzett tapasztalataik révén mégis született valami: egy fontos, sőt hiánypótló kezdeményezés, a Babagenetika Egyesület. Nagyon eredményes, tartalmas évek vannak már az egyesület mögött, amelynek működtetéséhez nélkülözhetetlen a sok ember energiájával, nagy elhivatottsággal és küzdeni tudással megáldott édesanya, de ugyanúgy a támogató család és a rengeteg önkéntes munkája.
„Fogalmam sincs, honnan jött az ötlet”
– kezdi Anna, csak arra emlékszik, lassan engedett fel benne a szomorúság, a sokk, amit a hirtelen véget ért várandósság, a vizsgálat drámai eredménye és a másnap végrehajtott műtét után érzett. A „szupererő” csak a kórházig tartott. Felfogni sem lehet azt - bármilyen kedvesen mondják-, hogy a babádnak az élettel összeegyeztethetetlen betegsége van. Csak a fájdalom van, aztán egy még keservesebb döntés, és az orvosi eljárás, amin túl kell esni ilyenkor. Egyfajta transzban van az ember, történnek vele a dolgok. S az ezt követő időszakban, a gyász, a szomorúság heteiben mégis lassan kezdett megszületni valami más: egy gondolat Annában. Megosztani az átélteket, teret adni másoknak, sorstársaknak, s segíteni a hasonló helyzetben lévőknek. Ebből az elképzelésből alakult, formálódott a Babagenetika.
Anna érzéseinek feldolgozásához először kiírta magából a történetüket, amely kivételes és megtisztelő módon kikerülhetett Geréb Ágnes oldalára. Aztán alakított egy zárt Facebook csoportot, ahol szintén megosztotta, min mentek keresztül. Amikor terapeutájuk egy netes portálon közreadta az elengedett kislány történetét, hirtelen nagyon sokan jelentkeztek a csoportba. Sok érintett édesanya odasereglett, támogatást, biztatást adva ezzel Annának, egyúttal az is kiderült, mekkora igény van a sorstársakban arra, hogy közösséget alkossanak.
Az azonban már kezdetben világos volt – főleg Annáék sorsfordító, meghatározó saját tapasztalata miatt -, hogy az egyesület a közösségi összefogáson, érzelmi megerősítésen túl is sok mindent szeretne megvalósítani, az alapítók komoly célokat is zászlajukra tűztek. A Babagenetika tevékenységének középpontjában két alapvető motiváció áll:
Az egyik nagyon kézzelfogható. Alapját az adja, hogy Anna és férje maguk döntöttek a várandósság tizenharmadik hetében – saját információik nyomán, saját döntésükből indíttatva, vállalva annak költségét is – egy magzati szűrővizsgálat, az ún. kombinált teszt mellett. A relatív korai terhességi időpontban elvégzett vizsgálat révén jutottak az egyébként tragikus információhoz kisbabájukról. Ha azonban nem élnek a lehetőséggel, akkor vélhetően csak a várandósság felénél, a 20-22 hét körül derül ki a baba súlyos állapota, amikor a kismamára még nagyobb érzelmi megrázkódtatás vár: már nem lehet műtéti úton befejezni a terhességet, az édesanyának meg kell szülnie a magzatot.
Ha a szülők – súlyos betegség miatt – elveszítenek a várandósság során egy gyermeket, akkor erre nincsen „ideális időpont” természetesen, de talán mégis mindannyian egyetértünk abban, szerencsésebb előbb értesülni róla és akkor hozni saját döntést. A várandósság felénél kényszerűen elbúcsúzni egy várva várt gyermektől, akit édesanyjának meg is kell szülnie, talán még nagyobb fájdalommal jár, mintha ez korábbi időpontban történik. Anna tehát a Babagenetika Mozgalom legfőbb céljának azt tekinti, hogy legyen minden várandós nő számára alanyi jogon - tehát térítés nélkül – elérhető a magzati szűrés lehetősége. Azaz, aki szeretne élni vele, az juthasson információhoz a magzat egészségi állapotáról egy megbízható, korai terhességi időszakban végezhető teszt révén. Anyagi, szociális helyzet alapján, vagy tájékozottság híján ne essen el senki ennek lehetőségétől. Ezzel összefüggésben pedig cél természetesen a teljeskörű, és objektív tájékoztatás megvalósulása is, hiszen nem mindegy, ki milyen hangsúllyal, milyen háttértudással, milyen szempontok alapján értékeli az eredményt. (Főleg, hogy a másik oldalon a várandós nő épp sokkhatás alatt áll, traumatizálhatja, amit hall, így nehéz körültekintő és felelős döntést hozni).
A Babagenetika Mozgalom tevékenységének fókuszában emellett a kommunikáció áll. Annát jó és rossz tapasztalatai vezetik abban, hogy ezen a nehéz terepen is megvalósítsa, valóra váltsa meggyőződését: létezik pontos, korrekt, ítélkezésmentes kommunikáció. Odafigyel minden egyes szóra, ami az egyesület működése során születik, de példát mutat abban is, hogyan lehet úgy szólni a másikhoz, hogy annak érzéseit, döntését tiszteletben tartsuk. Még akkor is, ha az illető más úton jár, mint amit ő helyesnek gondol. Ahogy maga is kapott biztatásnak szánt, de bántó („Ott a másik négy gyereked”), vagy kemény szavakat („A könnyebb utat választották”), de azt is tudja, milyen az, amikor a fontos és jó mondatok megtartanak. Amikor minden szónak súlya van. És amikor a jelenlét is elég. Az, hogy odafordulsz a másik emberhez, aki érzi, hogy törődsz vele, anélkül, hogy meg akarnád mondani, mit tegyen vagy mit ne. Hiába hasonlóak az átéltek, az érzések, mégis minden történet más. Mindenkit a saját útján kell kísérni. Ehhez rengeteg szeretet, türelem és empátia kell, mindannyiunknak van még tanulnivalónk.
Az, hogy a Babagenetika Mozgalom mennyire egyedülálló kezdeményezés, és hogy Anna milyen fontos témára tapintott rá a gyász időszakában, visszajelzi az azóta eltelt négy – nem véletlenül használom ezt a szót: termékeny – év. Az érintett édesanyák, szülők után csatlakoztak ugyanis az egyesülethez szakértők, szakemberek, más civil szervezetek, készült hozzá egy weboldal, majd hivatalos formát kapott a szerveződés. Az ma már világosan látszik, hogy a Babagenetika tevékenysége túlnőtte az eredeti elképzelést, sokoldalú lett, hiszen a magzati szűrések kérdésköréhez csatlakozik szinte minden, ami (egy következő) várandóssággal kapcsolatos, de kötődik hozzá a születés utáni élet, mint ahogy része a rászorulóknak történő segítségnyújtás (ez a Tündérpakk tevékenységén keresztül valósul meg), s az is, hogy a női egészség témájában más civil szervezetekkel fogjon össze (a Női Liga tagjaként). A Babagenetika már számtalan sikeres projektet, programot és megvalósult ötletet tud maga mögött, Anna elhivatottságát több díjjal jelezték vissza. Bármeddig lehetne sorolni az elmúlt évek eredményeit, de ő ennél fontosabbnak tartja megemlíteni azt, milyen értékes embereket ismert meg a Babagenetika által, s minden egyes nap mekkora megbecsülést, tiszteletet, szeretetet kap itt. S azt, hány önkéntes és segítő csatlakozott az elmúlt években a mozgalomhoz, hiszen ma már közös munkájuk teszi lehetővé a működést. S ez mindig hozzásegíti a folytatáshoz.
Beszélgetésünk végén, amikor - még az évforduló apropóján - arról a négy évvel ezelőtti szomorú napról kérdezem őt, Anna bevallja:
„- Utána sokszor gondoltam azt, bárcsak azt a kislányt ringathatnám, de aztán elszégyelltem magam. Hiszen ha ő megszületik, akkor nincs Mór, akit a karomban tartok”.
A kislány tehát, akitől négy éve elköszöntek, egyrészt előkészítette a helyet a testvérének (ez Anna testvérének biztatása volt a gyász időszakában és milyen igaza lett!), másrészt életre hívott egy fontos kezdeményezést, amiért Anna ma már nagyon hálás. Hálás azért, ha egy édesanya az elsők között mondja el neki, babát vár, mert ez nagy bizalomról árulkodik. Hálás – ahogy ez szintén megtörtént -, ha egy végigkísért várandósság után a szülőszobáról hívja fel őt az újdonsült anyuka. Mert ilyen óriási örömben osztozni is ajándék. De azért is hálás, ha egy veszteséget átélt társa később, amikor találkoznak, odamegy hozzá és megöleli. Mert végig támogatta őt az úton. Hálás tehát az elengedett kislányának a Babagenetikáért. Egyúttal felelős is érte. Éppen úgy, mint egy gyermekért.
Schuster Barbara
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
