Minisorozatunkban olyan szülők tapasztalatait osztjuk meg, akiknek gyermeke idén kezdte az első osztályt. A sorozat első részében sztroberi mesélt tapasztalatairól, az előzőben Samsara számolt be az egyházi iskolában töltött első hónapokról, a sorozat harmadik részében pedig szegfű osztja meg az iskolakezdéssel, iskolával kapcsolatos meglátásait.

Körzetes/állami/egyházi/magán iskola? A felvételhez kellett valami extra?

A kisfiammal egy fővárosi, állami fenntartású iskolába szerettünk volna bekerülni körzeten kívüliként. Az intézmény szeptember elején közzétette a szülőként megtekinthető nyílt órák és az óvodásoknak tartott foglalkozások időpontjait. Az ezekre jelentkező emailemre az igazgató válaszolt, és felkínálta a személyes beszélgetés lehetőségét, amelyre már másnap időpontot egyeztettünk – na, nem én voltam ilyen fürge, a vezető ennyire proaktív. A telefonbeszélgetés során mintegy mellékesként elhangzott, hogy a személyes találkozóra vigyek magammal motivációs levelet, melyben bemutatom a porontyom és egész családunkat, valamit megindoklom, miért is akarom hozzájuk járatni. Nem vagyok egy csúnyán beszélős ember (a munkahelyemen), de a telefon letételekor azért sikerült egy nebazz-t elmorzsolnom a munkatársamnak, aki szintén felvette a hal a szatyorban arckifejezést. Így hát a felvételhez összességében ki kellett izzadni egy motivációs levelet, elbeszélgetni a dirivel, háromszor a gyerekkel és egyszer a gyerek nélkül megjelenni az iskolában.

Mikor volt először szülői, elmondták-e szeptember előtt, hogy mit kell venni, volt-e tűpontos tanszerlista, vagy csak nagyjából?

Nyár elején került sor az első szülői értekezletre. Ezen az igazgató kb. egy órás életvezetési tanácsadást tartott [inkább nem részletezem, ha rá gondolok, még most is tátott szájjal csodálkozom, annyira szürreális emlék (de legalább humoros volt néha)], majd fél órában a leendő tanítók is szólhattak hozzánk. Kaptunk tanszerlistát, és néhány dolgot elmondtak az iskolai élet rendjéről. Szeptember első hetében tartottak még egy szülőit, azon szerencsére már csak a tanítók vettek részt, részletesen bemutatva az iskolai életet, a választható délutáni programokat, a tanév menetét.

A kötelező könyveket használják vagy volt szükség plusz könyvre?

A kötelező könyveket használják a gyerekek. Matematikából beszerzett az iskola még egy könyvet, de ezt nem nekünk kellett finanszírozni. A tanítónő külön feladatokat is ad a gyerekeknek, legtöbbször úgy, hogy beszedi a füzeteket, és mindenkinek beleírja azokat (magyar esetén előírja a gyakorlandó betűket/szavakat, matematikából megoldandó műveleteket szokott feladni). Ha esetleg olvassa ezeket a sorokat és magára ismer: minden elismerésem, hogy ennyi időt és energiát szán a gyerekekre!

Volt ismerkedős délután iskolakezdés előtt?

Sajnos nem volt. Az első szülőin felmerült, hogy lesz, de végül nem került rá sor.

Hogyan köszöntötte a suli az elsősöket?

Az évnyitón külön helyük volt a legkisebbeknek az első sorban. A tanítónőktől könyvjelzőt kaptak a gyerekek, és az önkormányzat is készített egy csomagot (tornazsák, kulacs, frizbi, láthatósági mellény, füzetek, egy doboz kréta és ceruzák voltak benne a köszöntő levél mellett). Az első napon osztották ki a tankönyveket is.

A szülők bemehetnek az épületbe? Hogyan adják át a gyerekeket iskola után?

Az első héten felmehettünk az osztályterembe reggel és délután is. Azóta csak a portáig lehet kísérni a gyerekeket. A napközi végén, négy óra körül az egész osztály lemegy az iskola bejáratához (az osztályok meghatározott sorrendjében, a pontos időpontot a szülőin ismertették), akiért ekkorra nem érkezik meg senki, az visszamegy az ügyeletes terembe. Ettől eltérő időpontban érkezvén a portás mellett strázsáló diáknak kell elmondani, kiért jöttünk, aki a gyerek nevét tartalmazó papírossal elspurizik az osztályteremhez, és leadja a drótot. Ezután a diák egyedül jön a portához.

Mennyire fokozatosan kezdték terhelni őket? Van és ha igen, mennyi a házi? Hétvégére adnak leckét?

A második tanítási napon már adtak fel leckét a gyerekeknek. Ezt elég korainak tartom, azt hittem, legalább egy hétig elég lesz az, amit órán megoldanak. Amikor napköziben van a fiam, az ott biztosított idő általában elég arra, hogy meg is oldja a házit. A szülőin felhívták a figyelmünket, hogy kezdetben még a kevés feladott feladat miatt lesz érdemi ellenőrzés is, később már csak azt nézik, csinált-e valamit. Emiatt otthon általában átnézem a könyveket, és igyekszem rábírni, hogy amit kell, javítson (elég erős az ellenállás, most éppen nagyon unalmas, hogy mindig leckét kell írni). Illetve próbálunk minden nap olvasni legalább pár szót. Ha máshogy nem, az általam olvasott meséből próbálok kimazsolázni néhány olyan szót, aminek az összes betűjét ismeri már. Az első hét kivételével hétvégére is kapnak mindig feladatot.

Úgy gondolom, borzasztó gyorsan haladnak a magyar tananyaggal (bár lehet, a matematika is gyors annak, aki óvodában nem tudott még összeadni és kivonni tízes számkörben). Naponta tanulnak új betűt, amit egyrészt aznap leírnak, másrészt az olvasását is gyakorolják. Persze nem emlékszem, hogy az előző évszázadban, amikor én voltam első osztályos, milyen hamar tettük magunkévá az ABC-t, elképzelhető, hogy akkor sem volt lassabb a tempó.

Hány órájuk van egy nap?

Hétfőtől csütörtökig 5 órájuk van, pénteken csak 4 (ezekből minden nap az egyik testnevelés)

Milyen formában kapnak a szülők információt a gyerekek iskolai teljesítményéről (tájékoztató füzet/ellenőrző/százalék/jegyek, jegynek megfelelő szöveges értékelés/bővebb írásbeli, szóbeli tájékoztatás)?

Az érdemjegyeket (százalék és szöveges értékelés) a Krétába vezetik be. Sajnálatos módon sem az órai munkát, sem a házi feladatokat nem dokumentálják. Állítólag ezzel önállóságra szoktatják a diákokat, amivel nem értek egyet. Legalábbis én nem azt ellenőrizném, hogy sikerült-e az aznapra feladott összes feladat számát házikózni, hanem hiányzás esetén nézném meg, mit kell pótolni. Így marad a többi szülőtől való segítség kérés, ami a mi osztályunkban szerencsére elég jól működik.

Az osztályteremben van négy színes korong, a gyerekeket szimbolizáló csipeszeket az alapján léptetik a világosabbról a sötétebb korongokra és vissza, hogy hogy viselkedtek aznap. Péntekenként pedig az üzenőfüzetben lévő táblázatban satírozzák a nebulók, azon a héten milyen színnel zártak.

A havi fogadóórán valószínűleg részletesen érdeklődhetnék a gyermek előmeneteléről, de eddig nem éltem a lehetőséggel (mert olyan szuper okosügyes és még szép is).

Kötelező a napközi?

A napközi nem kötelező. Év elején le kellett adni, melyik nap mikorra megyünk a gyerekért, de ettől el lehet térni.

Mennyi jelenlétét várnak el a szülőktől?

Az évnyitón mi részt vettünk, de nem minden elsős szülője élt ezzel a lehetőséggel. Azóta lett volna egy hétvégi, kerületi szervezésű sportválasztó nap, amin nem vettünk részt (nem volt kötelező, és mivel pár nappal előtte szóltak, nem tudtuk már úgy szervezi az életünk, hogy elmenjünk rá). A helyi templom is szervez a gyerekeknek hétvégére programot, ezeken nem szoktunk reszt venni.

Milyen az információáramlás az iskola és a szülők között? Milyen csatornákat lehet használni, mennyire időben érkeznek a tájékoztatások stb.?

Az iskola egészét és az osztályt érintő eseményekről is a Krétán keresztül kapunk tájékoztatást. Az üzenőfüzetbe (legalábbis a mi esetünkben) eddig csak én írtam kérdéseket, közlendőket, kikérőt (a tanító is a Krétát használja, csak a fiamat érintő esemény, amiről tájékoztatnia kellett volna, eddig nem volt.). Van egy szülői Google levelező lista és egy Facebook csoport is, de ezeket csak a szülők használják, a tanítónők nem. A FB-ra általában az órai munkát és a házi feladatokat töltik fel, illetve szólnak, hogy másnap fehér ingben kellene menni - amit persze egyes anyukák nem olvasnak. És aztán másnap, midőn a gyermek a hófehér tornapólójában jön haza, ezek az anyukák felveszik a hal a szatyorban arckifejezést, és levonják a konklúziót, hogy egyrészt minekazilyennekgyerek, másrészt megfogadják, hogy eztán minden nap többször ránéznek a FB-ra. Éjjel is. De végül győz a büszkeség, mert a kölyöknek volt annyi esze, hogy találjon egy fehér felsőt, amit magára kaphat.

Mennyi ünnepség van a suliban? Szerepelnek-e a gyerekek iskolai ünnepségen, és ha igen, már az elsősök is része ennek?

Az október 23-i ünnepségen a nagyobb gyerekek szerepeltek, ez iskolai szintű volt. A fiamék Márton-napra készültek műsorral, amit az osztályteremben adták elő, az igazgatót is meghívva. Karácsonyi műsor szintén lesz, szerintem ez is osztályszinten megtartva.

Elsőben vannak már szakkörök, sportfoglalkozások?

Szinte minden napra lehetne találni délutáni elfoglaltságot. Ezek döntő részben a tanulóórában vannak, ezért mi úgy döntöttünk, a fiam nem vesz rajtuk részt. Sportprogramot, nyelvórát és sakkot lehetne választani (amennyiben a sakk is sportnak minősül, úgy elnézést az elhivatott sakkozóktól a külön említésért).

Hogyan építik az osztályközösséget a pedagógusok?

Csalni fogok, mert már olvastam sztroberi írását (így már tudom, hogy mi esik az osztályközösség építésébe). Van egy kabala, amit minden hétvégén hazavisz valaki. A padsorok versenyeznek egymással, például abban, melyik padsor csendesedik el a leggyorsabban. Illetve gyakran van ültetés.

Van osztálypénz/vannak-e felmerülő költségek és ha igen, mi? A szülőknek „fenntartói feladatokban” (festés, takarítás, berendezés stb.) részt kell vállalni?

Nincs osztálypénz (amit eléggé csodálok, de a két szülői egyikén sem került szóba, én pedig elfelejtettem megkérdezni), és eddig nem voltak felmerülő költségek sem. Az iskolának van alapítványa, ezen keresztül lehet támogatni. A fenntartói feladatokban nem kell részt vállalni.

Mivel motiválják a gyerekeket, van-e büntetés, ha igen, milyen?

Magatartás esetén a már említett korongos rendszert használják, a házi feladat helyes megoldásának értékelése gyanánt pedig egy rajzolt ceruzát kapnak a gyerekek a napközis tanítónőtől (amit otthon beragasztunk az üzenőfüzet végére). Ha ügyesek, akkor matricát is kapnak, amit szintén az üzenőbe ragasztanak be. A hibátlan megoldásért csillag jár, illetve a feladatok mellé gyakran ír megjegyzést a tanító (ügyes, szép munka, de volt már szebben dolgozz felszólítás is). Időként kapnak piros pontot, de nem úgy tűnik, mintha előre lefektetett szabályrendszere lenne a csillagoknak és piros pontoknak. Van olyan óra, amin pecsét jár a szép munkáért. Fekete pontot vagy egyéb „büntetést” vagy nem osztanak, vagy csak a fiam nem kap(ott eddig).

Összességében mennyire vagytok elégedettek az iskolával és miért?

Összességében elégedett vagyok az intézménnyel. A mellékhelyiségeket a közelmúltban újították fel, ezért cserébe ki tudok egyezni azzal, hogy ha ide jártam volna 30+ éve, akkor ugyanezekben a padokban ülhettem volna. Az iskolának egy tornaterme van és egy óriási, több szintes udvara. A heti öt tornaórából ezért négyet az udvaron töltenek a gyerekek, így délelőtt is kimennek egy órára, és ebéd után is kinn vannak a délutáni tanulóóra előtt. Ennek nagyon örülök, mert mi viszonylag sokat utazunk, hazaérve már nem tudnám lemozgatni a gyereket. Szimpatikusak a tanítók, felnézek rájuk, hogy a huszonpár füzetbe beírják a feladatokat, illetve a jutalomceruzák készítésével töltik az idejüket. Negatívumként tudnám említeni, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekkel nem tud mit kezdeni az iskola. De azt hiszem, ez nem az adott intézmény hibája, sokkal inkább az oktatási rendszer tragédiája.

Azt gondolom, hogy a zökkenőmentes iskolakezdés és a pozitív tapasztalat nemcsak az iskolának köszönhető, hanem az óvodának is, ahova a fiam járt. Az óvónők folytattak tematikus beszélgetéseket a gyerekekkel, fejlesztették a finommotorikájukat különböző feladatokkal, tízes számkörben már a kivonást gyakorolták, és még tornaórát is tartottak az első osztályban előkerülő gyakorlatokkal. Ha ezekkel a dolgokkal az iskolában találkozik először, nem tudom, ennyire könnyedén veszi-e az akadályokat. Főleg a tempót figyelembe véve, amivel haladnak. Mivel van még két leendő nebuló otthon, akik ráadásul másik óvodába járnak, idővel lesz összehasonlítási alapom – kivéve, ha igyekszem otthon felkészíteni őket úgy, ahogy a naggyal az óvónők tették.

szegfű