A kislányom születése egy szokásos szülésként indul. A cukor miatt betöltött 40. héten kellett volna befeküdnöm (vasárnap), a kórházba, ahol másnap megindították volna a szülést. A covidhelyzet miatt pár nappal korábban be kellett mennem tesztet csináltatni a befekvéshez. Másnap délután kezdődtek a bonyodalmak, amikor megjött az eredmény: pozitív. Szerencsére semmi komoly tünetem nem volt és később sem lett, de arra így is éppen elég volt, hogy mindent felborítson.
Tudtam, hogy így is szülhetek a kerületi kórházban, de azért felhívtam a szülészetet. Beszéltem egy szülésznővel, aki a kórházban dolgozik, hogy mi a teendő, ha pozitív a teszt. Ekkor még azt mondták, hogy inkább csak hétfőn feküdjek be és aznap indítják, illetve ugyanúgy lehet apás szülés. Külön szülőszobában leszek, aztán egy egyágyas szobában az osztályon. Aztán később visszahívtak, és az ügyeletes orvos mondta, hogy maradjunk a vasárnapi befekvésnél, de nem lehet apás szülés mert közeli kontakt, de felajánlották, hogy bárki más bejöhet, aki nem koronavírusos… Nyilván rengeteg olyan személy van, akit szívesen látnék a szülésnél.
A stresszes szervezkedés végén úgy feküdtem le aludni, hogy másnap reggel megyünk be a kórházba, és onnantól már csak a kicsivel kell törődnöm. Ezt ő másképp gondolta. Hajnali 1-kor felkeltem pisilni, aztán nyugodtan visszafeküdtem aludni, de csak forgolódtam. Aztán valamivel később éreztem, hogy görcsöl a hasam. Azt tudni kell, hogy már kb. a 32. héttől voltak jóslófájásaim, hol gyengébbek, hol erősebbek, de ez fájdalmasabb volt annál. Aztán pár perc múlva újra éreztem. A harmadik után felkeltem, hogy nézzem az időt és ébresztettem a férjemet, hogy valószínűleg menni kell. Ez volt 2:10-kor. Ekkor már 3 perces fájásaim voltak.
Hívtunk valakit, hogy figyeljen a nagyobbik fiunkra. Viszont még mielőtt megérkezett volna, elfolyt a magzatvíz. Itt már tudtam, hogy autóval biztos nem fogunk beérni, azonnal hívtuk a mentőket. Amíg a kocsi úton volt, telefonon megkértek minket, hogy készítsünk elő lepedőket, törölközőket, biztos, ami biztos. Ez után a férjemet kérték, hogy nézze meg, mit lát. Egy gyors vizsgálat után közölte, hogy hajat és egy fejet. Ez lehetett 2:40 körül. Itt már elkezdtem érezni az első tolófájásokat is, úgyhogy lefeküdtem a földre. A diszpécser gyorsan összefoglalta, hogy mi fog történni, elmagyarázta a gátvédelmet a férjemnek, majd a második nyomásra már ki is bújt a kislányom. Kis vékony hangon rögtön felsírt. Betakargattuk gyorsan és a mellemre tettem, közben a telefonban a diszpécser kérdezte, hogy sír-e, milyen színe van, mozgatja-e a végtagjait. Szerencsére minden rendben volt.
Néhány percre rá megérkezett a szakszerű segítség, sajnos a covid miatt be kellett öltözniük, így egy kicsit tovább tartott. Elláttak engem is és a kislányomat is. Közben a kisfiamhoz hívott ismerős is megérkezett, és eléggé meg volt döbbenve, amikor a férjem közölte vele, hogy közben már megszületett. Egy bő félóra múlva, amikor a mentősök már mindent rendben találtak és a babához is megérkezett a külön mentő, bevittek minket a kórházba. A végére a kisfiam is felébredt, így el tudtam tőle köszönni, de azért örültem, hogy a szülést magát végigaludta.
Nem a tervezett kórházba vittek, hanem a SOTE 2-re, ahol van covidos szülészet A szülés során megsérült a gátam, de csak pár öltés kellett. Délelőtt 10 körül felhozták a kislányomat is. Mivel felkerült a covidos osztályra, nem kerülhetett már vissza a csecsemőosztályra. Minden nap feljöttek a csecsemőosztályról érdeklődni, és reggel vagy este telefonáltak is, hogy minden rendben van-e. Ahhoz képest, hogy nagyon le voltak terhelve mind a csecsemősök, mind a nővérek, mindenki nagyon segítőkész és kedves volt. Mivel minden rendben volt a babával és velem is, hamar haza is térhettünk a család többi tagjához. Ekkor még nem sejtettük, hogy mivel jár egy nem tervezetten otthon született gyermek anyakönyvezése, aki ráadásul nem a kerületileg illetékes kórházban volt ellátva, de ez már egy másik történet.
Alapvetően pozitív élmény volt a szülés, hiszen egy mindenféle beavatkozásoktól mentes szülésben volt részem, de azért remélem legközelebb sikerül beérni a kórházba.
Cs.
Olvass még szüléstörténeteket!
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
