A nemrég megjelent lombiknaplós cikkre szeretnék reagálni. Először is valóban körberöhögik az embert 22 évesen, akár állami rendelőbe, akár magánorvoshoz jár, hiszen még fiatal, mondják, ráér még. Velünk is hasonló dolog történt annyi különbséggel, hogy mi amikor az első vizsgálatokra jártunk, túl voltunk a harmincadik életévünkön. Nem szeretnék regényeket írni arról, hogy milyen rossz tapasztalataim voltak azzal kapcsolatban, hogyan beszélnek, bánnak az emberrel egy ilyen helyzetben.
Én sem vágytam arra, hogy korra reggelente éhgyomorral menjek be a meddőségi központba különböző vérvételekre, az AIDS-tesztről és az egyéb megalázó és fájdalmas nőgyógyászati kivizsgálásokról nem is beszélve (petefészek-átjárhatósági vizsgálat példának okáért). Akkor nem értem, miért kell egy nőt megalázni, leordítani a haját?
Én konkrétan majdnem depressziós lettem a meddőségi központban, a telefont sosem vették fel, mindig úgy kellett őket noszogatni, hogy végezzék már a dolgukat. Arról nem is beszélve, hogy időt és pénzt áldoz rá az ember.
Amikor elkezdtük a meddőségi kivizsgálásokat, külön elmentem fizetős vizsgálatokra is, hiszen az ördög sosem alszik, de kiderült, semmi bajom. Igaz, mi sem jöttünk rá, miért nem esem akkor teherbe, ha semmi bajom sincsen. Amikor végeztünk a meddőségi központban, hirtelen négy betegséget is kimutattak nálam, persze nagy kussolással, hogy ezt most hogyan-miképp sikerült megállapítani.
Szóval se okosabbak nem lettünk, se gyermekáldásban nem részesültünk.
A meddőségi központba az inszeminációig jártunk, a lombikra próbáltak rábeszélni, de miután láttam, illetve tapasztaltam, hogy szalaggyártás folyik, nem mentem bele.
Aztán jött az alternatív terápia, mint az apukuntúra és társai. Változtattam az étkezési szokásaimon, elhagytam a sót, a fűszereket, nem eszem csokit. Persze ez sem segített. Három különböző nőgyógyászom van, elismert emberek, mégsem tudnak segíteni. Feladtam. A három év alatt az emberben olyan változás megy végbe, amit ő sem gondolt volna.
Aztán volt egy kis pihi, majd a másik úton elindultam tovább az örökbefogadás útján. Most ott tartunk, hogy papírom van arról, hogy teljesen okés vagyok és a férjem is az, illetve van egy érvényes határozatunk örökbefogadásra.
Frte
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
