Fotó: MTI/Mohai Balázs
Későn tudta meg, hogy egy napon született Hans Christian Andersennel, de attól kezdve állandóan hencegett vele – mondta másfél évvel ezelőtt a Könyvesblognak. Elment Süsü, a Mirr-Murr kandúr kalandjai, a Pom Pom vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász megálmodója, a 83 éves Csukás István.
Az X generáció szerencsés volt: ő is azok közé tartozott, akik teljes szívvel-lélekkel és valódi irodalommal újították meg a meséket, a gyerekirodalmat – immáron lekezelő felnőttbeszéd, szirupos tanulságok vagy akár elérhetetlen hősfigurák nélkül. Nem is lettek avíttasak a történetek: már lassan az unokáink is ugyanúgy nézik Mirr-murrt, mulatnak Festéktüsszentő Hapci Benőn, és nekik is ismerős lehet a szoba sarkában kíváncsian álló Kiscsacsi.
És hamar beletalált a “multimédiába” is: a történetekből lett tévés mese, animációs rajzfilm, de őnélküle nem let volna a legendás rikkantás sem: “itt van-megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga-méri!!!”, nem került volna színpadra az Ágacska, nem rohangált volna gyurmából a Sebaj Tóbiás.
Azok közé tartozott, akik nem nőttek fel sose annyira, hogy ne lássanak-halljanak-beszéljenek gyerekszemmel-gyerekszájjal, és akiknek minden teremtett figurája egyedi és megismételhetetlen volt.
És néha írt gyönyörű felnőttverseket is – épp ideje, hogy miután a gyerekek már elaludtak (talán épp Pom-pomra vagy a legkisebb ugrifülesre), szóval épp ideje hogy azokat is elolvassuk.
Vakmacska
Csukás Istvánról itt írtunk még:
Gyermekkorunk kedvenc rajzfilmjei
MIlyen gyerekkönyvek állnak a polcaitokon?
