Az én történetem tavaly januárban kezdődött. Ekkor derült ki, hogy kisbabát várunk. Nagy volt az öröm, főleg a párom részéről. Én az öröm helyett eleinte inkább ijedtséget éreztem. Párom már régóta szeretett volna babát én akkor voltam 28 éves, azt tudtam, hogy aktuális lenne, viszont nem tudtam magam elképzelni anyaként.
Az első orvosi vizsgálatra a hatodik héten mentünk, ekkor következett egyheti szorongás és félelem, mert még nem volt magzati szívhang, ám a következő alkalomtól kezdve minden rendben volt. Jöttek sorban a szokásos vizsgálatok és izgalmak, amíg az eredmények megérkeztek. Szerencsésnek érzem magam, mert a várandósságom zavartalan volt. Egyedül a vércukorszintem ugrott néha-néha magasra, de erre oda tudtam figyelni, nem okozott problémát. Vashiányra kaptam gyógyszert, ám ez sem volt egy borzasztó rossz érték. Egészen augusztusig tudtam járni dolgozni is (tanítok, így szabadság is volt a végén).
Szeptember 20. volt a várva várt dátum. A nyári szünetben még egy csendes családi körben tartott kis esküvő is belefért.
Szeptember 6-án az orvos még azt mondta, kell két hét, majd rá két napra spontán beindult a szülés. Itthon feküdtem egész nap, este apukája megölelt minket, és a baba óriásit rúgott belénk... Aztán nemsoká elkezdett folydogálni a magzatvíz. Mondtam a páromnak, hogy szerintem indulni kell. Ő épp a telefonját nyomogatta, így nagy nyugodtan visszakérdezett, hogy
„Hova?”
Aztán mentünk.
Indulás a kórházba. Mivel az én szüleim távol laknak tőlünk, ezért anyósom volt kedves, és eljött velünk, hogy azért legyen ott még valaki...
A vajúdás igazából hajnalban kezdődött, este csak megvizsgáltak és bent tartottak, még nem voltak fájások. A fájdalmak később kezdődtek. Először húszpercenként majd hatpercenként, aztán hárompercenként. Elég sokan megfordultak körülöttem a szülőszobán, orvosok, nővérkék, de még a takarítónő is. Nekem nem volt fogadott orvosom, ezt igazából megbántam így utólag, mivel külföldön szültem (Rozsnyón), és nyelvi nehézségeim támadtak. Végül behívtak nekem egy orvost, akivel beszéltük a közös nyelvet. A kórházban ez volt a legnagyobb csalódásom, ezen kívül készségesek és türelmesek voltak velem.
Reggel 8.50-re megszületett az én kicsi kincsem. Az orvos azt mondta, közepes nehézségű szülés volt. A felgyógyulás is gyorsan ment. Remélem, ha még egyszer lesz kisbabám, vele is ilyen szépen viselem majd.
Még egy hetet töltöttünk sárgaság miatt a kórházban, aztán eljött anyukám néhány napra segíteni, a párom pedig azóta is, amikor csak tud, velünk van, és akár a házimunkából is kiveszi a részét, ha nekünk kicsit nehezebb napjaink vannak.
A kisfiam nyolc hónapos, és még szépen szopizik. 3360 gramm volt a születési súlya, ma pedig már majdnem 11 kg.
Márta
FOGADOTT ORVOSRÓL ITT IS ÍRTUNK MÁR:
Rémálom lett a szülés, mert nem volt fogadott orvosom
Első kérdés: ki az orvosom? Mondtam, nekem nincs fogadott orvosom. Mellékvágányra tettek.
A fogadott orvosom nem jött be a szülésre
Sok fájással később megjelent a szülésznővel egy fehér köpenyes, idegen orvos. Nagyon aranyosan mosolygott, kezet nyújtott, bemutatkozott, és közölte, hogy az orvosom „rá hagyományozott”. Megdöbbentem. Nem erről volt szó! Megkérdeztem, hogy az orvosom egyáltalán nem jön-e be, mire azt a választ kaptam, hogy hát ő úgy tudja, hogy nem
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
