20. hét

Nehezített szonográfiás viszonyok
 

Ismételni kellett a genetikai ultrahangot, így újabb utam volt Budapestre fel. Még szerencse, hogy ügyesen csináltam a  projektben egy jó nap előre dolgozást, így nyugodtan tudtam felutazni, és elvégeztetni a vizsgálatot. Senki nem jött velem, most egyedül mentem. 

10.30-ra volt időpontom, ami már 7.30-as vonatindulást jelentett, hogy ha késik is odaérjek. Jól tettem, késett amúgy. Kelhettem 6.20-kor. Szokásomtól eltérően órát húztam, sosem szoktam ilyen „korán” kelni. 

Gondoltam, hamar végzek, kislányunk azonban másképp gondolta. Vannak ilyen sétálós napok, mondta ott a többi munkatárs, van, amikor hatalmas pocaksereg mászkál fel és alá. Na, ma én voltam, aki így járt. 

Elsőre úgy nézett ki, most végre időben jöttem, végül is már a 20. hétben vagyok, aztán volt kis bizonytalanság. Séta, evés ivás, nézzünk rá félóra múlva. Másodjára még katasztrofálisabb eredmény volt, nem látszott sehogyse jól. 

Nehéz engem vizsgálni. Nem a kilóktól függ, meg is kérdezte a szonográfus, hogy mit sportoltam. Na, mondom, azt nem túl sokat, de legalábbis nem igazán hagyományos sport a siklóernyőzés vagy a vitorlázórepülés. Lényeg, nem csak engem nehéz vizsgálni, volt már olyan 48 kg-os páciense szintén, akinek a haránt hasizom durván elnyelte az ultrahangot. Én is ilyen vagyok. Mármint nem kilóban, hanem haránthasizomban. 

Másodjára csak egy-két dolgot sikerült lemérni, keze, szíve, szája még mindig hátra volt. 

Harmadjára jó másfél óra múlva mentem megint, de ekkor már majd szétpukkadtam a sok folyadéktól, a mászkálástól, meg attól is, hogy a  gyerek valószínűleg elmozdult, mert megint ki akart szakadni a hasfalam. 

A szonográfus hölgy kicsit érdekes volt, mármint nyelvezetileg, gyerünk bébi, mozgás, nagyon fasza! Viszont maximálisan értette a dolgát, szuperül megvizsgált, mindent elmondott. A gyerek szépen fejlődik. Mindene megvan, aminek meg kell lennie, minden érték szép.

Covid-félelmek…
 

Mivel már holnap utazunk haza, ki kellett tölteni a hazaúthoz egy ún. „Passenger locator form”-ot. Ez kötelező, 100 fontra büntethetnek, ha nem tesszük meg. Én közben aggódom, nehogy ma kint is elrendeljenek másnapi lezárást Magyarországról érkezőkre nézve is. 

Közben jött az iskolától is eligazítás, mit hogyan csinálhatnak a gyerekek. Marad a július elején már megszokott rendszer, ebédelni benn az osztályban fognak, egyelőre hideg ebéd (szendvics). Vizeskulacson kívül (köszönöm a segítséget, mazsola84) semmit nem vihetnek az iskolába. Iskolatáskát SEM. 7-én kezdődik az iskola, hétfő, kedd reggel 9-re kell menni, aztán pénteken kell megint. Utána már normál rendben. Fixen kijelölve az osztályoknak, melyik kapun kell bemenni. Tesiórás napokon tesiruhában kell menni az iskolába, nem egyenruhában. Nem kell maszkot hordaniuk egyébként. Szülő az iskola területére nem léphet. Tanárok és a  gyerekek egy „buborékban” vannak, nem keveredhetnek. Egy osztály két tanár. És csak ott. 

Ami engem kissé elszomorít (miközben maximálisan támogatom a jelenlegi vírusos helyzetben), hogy a csoportmunka kvázi lehetetlen lesz úgy, ahogy régen, nem ülhetnek egymással szemben a gyerekek. Csak amolyan jó poroszos módon, kvázi libasorban, egymás után, bár azt írják, azért ez a  kisebbeknél nehezen alkalmazható. Nem lesz a  szokásos „Sharing is caring” módszer sem, hanem kvázi mindenkinek dedikált íróeszköz, toll, papír, füzet, stb. De nem viheti otthonról. Ha valaki kicsit is beteg, az otthon kell maradjon (szuper), de a megjelenés kötelező az órákon, így ha három napot hiányzik hat hét alatt, akkor biza már jöhet a levél, hogy többet kellene mennie..

Lányunk egyelőre nem mehet oviba. Két hét karantén neki. Mármint ovitól „eltiltás”. Szeptember közepétől pedig minden nap ki kell tölteni egy nyomtatványt reggel indulás előtt, hogy hogyan érezte előző este magát, mértünk-e lázat, mivel utazunk az oviba, voltunk-e olyan helyen, ahol nem tartottuk be a távolságot másokkal. Voltunk-e külföldön az elmúlt 14 napban, vagy látogatott-e bennünket valaki onnét. Mivel sajnos ez utóbbira igen a válaszunk, automatikusan vörösben vagyunk, emiatt nem mehet a gyerek két hétig. Szép két hét lesz, fogalmam sincs, segítség nélkül hogyan oldjuk meg, hiszen munkahelyen is most megyünk élesbe. 

Én pedig közben azon aggódom, hogy hogyan is fogok szülni. Attól tartok, leginkább egyedül. Segítségre nem számíthatunk, meg lehet, be sem engedik majd a férjem. 

Utolsó napok Magyarországon
 

Fiamat néha igencsak nehéz kirángatni a kis bunkeréből, ha éppen játszik. De muszáj. Így mivel most hétfőn „bank holiday” volt, azaz szabadnap, eldöntöttük, tartunk egy anya-fia napot, és felugrunk Pestre. Kicsit külön a többiektől, jót fog tenni neki. 

Volt egy félórás programom (suli), de utána a teljes nap csak körülötte forgott. Már múltkor is mondta a kisföldalattira, hogy bántja a fülét az a hang, ezért próbáltam a napot úgy szervezni, hogy ne kelljen azt használni. Megint imádta a  rengeteg autót, de a  villamosokat is ámulattal leste. Sajnos sikerült egy régi, tipikus „sárga szöcske” villamost kifogni, amivel megint úgy jártunk, mint a kisföldalattival. Fül befog, anya nem szeretem. Visszafelé már inkább vártunk a  következő, kissé modernebb villamosra. Ezúton is köszönöm Murmurka, nonstop és jópár fórumozó ötletét, szuper ötlet volt a Gellért-hegyi csúszdapark és a ligeti Nagy Játszótér.

Apropó játszótér. Fél a magasságtól. Míg Mana simán mászik létrára is, a fiam dettó olyan, mint én. Retteg, ha a létrán magasabbra megy. Érdekes dolog ez a tériszony, nekem repüléskor nem, csak létrán meg erkélyen jön elő. Így sajnos kimaradt a sebességmérős csúszda, és minden olyan, ahol jó pár méteres magasságba kellett volna felkapaszkodnia. Pedig annyira fantasztikusak ezek a  kötélhágcsós mászók. 

Tényleg rengetegféle elfoglaltság van. Szerencsére a  vizes rész nagyon bejött, a  sok zsilip meg az archimédeszi csiga, és különösen tetszett, hogy magyarul is belevonódott a  játékba. Kinn nagyon könnyen teremt kapcsolatot más gyerekekkel, de itthon most láttam először, hogy ismeretlen gyerekekkel is mennyire belemerül a játékba. A pancsolós rész volt a kedvenc. 

Az állatkert kimaradt most, nem akart bemenni, de mintegy 3-4 órát kint voltunk, és imádta. 

Ez egy szuper nap volt, összegezte, majd a vonat felé induláskor már majdnem kidőlt a  fáradtságtól. Végül nem aludt, csak már este hazaérkezés után.

Itthonról is jöttek a képek férjemtől, ő Manát vitte ki jó pár körre. Na,, neki nem kell kétszer mondani, hogy indulás, reggel is már vérig volt sértve, hogy csak Kevint vittem magammal. 

Időközben elkezdtem pakolni is, oké, kávégép immár megszerelve jön vissza, van egy hatalmas doboz ruha mindannyiunknak, lazúrfesték a házikó festéséhez megvéve, becsomagolva, egy kis élelmiszer, ez, az, amaz. El sem hiszem, hogy már megyünk is vissza, ha a légitársaság is így akarja még holnap is. Közben férj is összepakolt, 38 kilónyi hanglemez. Hát jó, majd keress neki helyet, benn a lakásban már nem fér. Még jó, hogy csomagszállító hozza. 

Terhes anyuka nem vigyáz magára
 

Nem tudom, a pindur milyen lesz, de az biztos, megint sikerült egy sérülést összeszednem, miközben az előző sérülést sem hevertem ki. Két hete is elmúlt már, hogy belerúgtam az ágyba, fáj és sajog még mindig, ha pedig cipőt húzok, könnyen dagad. Orvoshoz nem mentem vele, mert tökre paráztam, mi is van most velünk félig kinn az EU-ből, de mégis európai egészségbiztosítási kártyásokkal. Hova is menjek, mit szólnak. Lehet törés, zúzódás, bár sokat úgy se tudnak vele tenni.

Ha ez nem lett volna elég, sikerült megcsúsznom a  homokos rész mellett a  játszón. A plezúr persze lejött a térdemről. Kicsit jobban oda kell figyelnem, mert ez már nagyon nem járja.

Ha ez nem lenne elég,  a terheshormonok is bolondjukat járatják velem, sikerült kétszer kiborulnom, nem kicsit , ámde nagyon. Férj most kevésbé tolerálta a drámázást, avagy 

„Nyugodjon mindenki le, szépen…”

Én viszont  egyre inkább anyatigris vagyok, ha a gyerekeimről van szó. És azt hiszem, ez így van jól.

Tildy

A napló előző részeit itt találod:

18. hét: A földön fetrengve bírtam ki az első heteket
Szabadidőmben a földön fetrengtem, mert kizárólag a kemény padló volt a legkényelmesebb. Rengetegszer eszembe jutott, hogy csak ezen legyek túl.
Tovább>>>

19. hét: "Ha terhesen megütöd magad, meglátszik majd a gyereken!"
A hasamon van egy hatalmas anyajegy születésem óta, anyukám pedig csak hajtja, hogy ez amiatt van, mert mikor terhes volt velem, a hasára esett a meggy.
Tovább>>>