Kicsit kiszakadva a terhesség-szülés témáiból, talán segítségül hasonló sorstársainknak, én is szeretném megosztani a körülbelül másfél éves kálváriánkat a szorulással.
Gyermekünk 20-21 hónapos korában kezdődött az egész. Tombolt a nyár, minden napunk délelőtt – délután/kora este a játszótérről szólt. A délelőttöt hol velem, hol mamával töltötte, a délutánt néha csak apával, de jellemzően közösen, hármasban voltunk. Szerencsére kialakult egy jó kis közösség, messzire sem kellett menni, így a program – már túlontúl unalmasan is – szinte ugyanaz volt minden nap, hétköznap és hétvégén is.
Természetesnek vettük, hogy minden nap van produktum. Kisgyermekes szülőknél előforduló beszédtéma ugyan az állag, szín és gyakoriság, na, meg természetesen a vicces történetek sem maradtak el, de igazából nem töltött be központi szerepet az életünkben a kaki. A kisfiú először csak néha-néha, aztán egyre gyakrabban, majd minden alkalommal jelezte, ha kakilni kellett, és „nagyfiúsan” elbújt a bokorba, elintézni a dolgát a pelusba. Büszkeségünk csak dagadt, mikor meztelen volt, de nem pisilt-kakilt sehova, hanem külön szólt, hogy kéri a pelenkát a folyó-szilárd dolgaihoz.
Először nem is tűnt fel, hogy baj lenne. Ki-kimaradt egy-egy nap bokrozás/otthon függöny mögé, asztal alá bújás. Előfordul. Aztán már két-kétnapos szünetek jöttek, ilyenkor a harmadik nap már nyűggel és hisztivel telt, mire otthon (és csak otthon), elbújva elintézte a dolgot.
Természetesen megszólalt a vészcsengő. Internet, fórumok. Sorstársak keresése, vélemények, jótanácsok, bármi, ami segít. (Itt a BA-n is jelent meg poszt… de a boldog befejezés elmaradt, hiszen az nem derül ki, hogy mit mondott a csodatévő jóbarát…)
Kezdtük a szokásossal: rost. Igen, de a gyermek étrendje: üres tészta, üres rizs, pizza, virsli, levesek és társai. Megtömni nem lehet. Megzsarolni szintúgy. Csokit, cukrot, édeset rühelli, játékot meg csak nem veszek neki minden alkalommal, motivációs céllal. Marad a gyümölcs-, zöldséglé. Facsarom reggel a litereket, a gyerek fogyasztja is. Néha sikerül becsempészni a szinte porszerűre őrölt zabot, de jellemzően fennakadnak a szemcsék a kulacs szelepén. Mozgás. Napi 4-5 órát van szabadban, és rohangál. Ennél többet hogy?
Háziorvos javaslatára mi (is) megvesszük a népszerű hashajtó hatású laktulóz szirupot. Szuper, pár napig minden nap van kaki, aztán megint kimaradnak a napok, egyre több. A harmadik-ötödik napon hatalmas mennyiségű, bűzös terméktől szabadul a gyermek. Az idegeink nyúlnak, hiszen a második naptól egyre több az öklendezős, agyeldobós roham, amikor kezelhetetlen. Marad a glicerines kúp. (Ami többedik alkalommal már nem hat…)
Újabb kör háziorvos, végül magán gasztroenterológushoz megyünk (az államiban több hét-hónap a várólista). Fizikai vizsgálatok jönnek. Nincs baja a gyereknek, ez pszichés gond lesz. Anya magát hibáztatja. Nem kellett volna dolgozni mennem arra a pár órára sem? Változatosabb programok kellettek volna? Otthon valamit elrontottam? Jött más hibáztatása is: a szomszéd gyerek csinált vele valamit? Mama, apa? Nincs válasz, csak kínlódás, feszülés. A napok a kakira kihegyezve telnek. Ezzel ébredünk, fekszünk, hogy lesz-e, ha igen, hány óra alatt produktum. Könyörgünk, fenyegetjük, szomorúak vagyunk, racionálisak, kedvesek, zsaroljuk, de semmi. Beszélgetünk, elmondja, hogy igen visszatartja, mert fáj.
További szerek jönnek: lenmag, glaubersós víz, mikrorostos gél, élőflórás ital, speciális lekvár (egy falatot nem evett belőle, hiszen édes), glicerines kúp, pezsgő kúp. Orvosi jótanácsokat is igyekszünk betartani, mint legyen kaki-rutin, ültessük bilire minden nap, véletlenül se feszüljünk, ne mutassuk ki. Internetről letöltöm a kakikönyvet és a további hasonló irodalmat.
Nincs már elbújás, kapaszkodik anyába-apába, órákon át, és kínlódik. Sír a gyerek, sírnak a szülők is, mire nagy nehezen megszüli a többnapos bekövült anyagot.
Se vécébe, se pelenkába nem akart kakilni a kisfiam
Egy ponton túl az otthoni, heves tiltakozás átfordult valami sokkal kellemetlenebb viselkedésbe. Szomorúan vettük tudomásul, hogy a pelenka elhagyásától fényévekre állunk, mivel egyre ritkábban kezdett el a pelusba kakilni. Nem hogy azon kívül, abba SE!
Tovább>>>
Elkezdődik a bölcsőde, jelezzük, hogy problémánk van. Maximálisan együttműködnek a gondozók. Kis pozitívum: ott szinte mindent megeszik a gyerek. A beszoktatás három napig tartott, a negyedik napon már küld el dolgozni. Jól érzi magát. Eszik változatosan, alszik rendesen. Pár héten belül az egyik gondozónéni lesz a pótnagyi, az ő ölében hajlandó elengedni magát, és kikínlódni a három-ötnapos adagot.
De a szokásos rutinunk nem változik. Első nap boldog, vidám gyermek, második nap már kicsit feszültebb, harmadik-ötödik nap már szenvedés mind neki, mind a környezetének.
Nyolc hónapja küzdünk már ezzel, amikor pofátlanul, munkámból eredő új ismeretséget kihasználva, időpont nélkül bejutunk egy gyermek gasztroenterológus – nem magán – rendelésére. Újabb vizsgálatokat nem tart indokoltnak, felírja azt a kristályos szert, mely a széklet folyadéktartalmának és térfogatának növelésével a bélműködést hozzá- és rászokás nélkül serkenti.
Első héten megtöri a rutint. Kétnaponta jön a kaki, nincs kínlódás, nincs szenvedés. Kisfiú újból el-elbújik. Szinte büszke rá, hogy tud kakilni. Doktornéni javaslata (habár hozzáteszi, hogy ez minden mostani trenddel ellentétes, de tapasztalata alapján mégis hatásos) – ami korábbi gondolatom is volt – jutalmazzunk. Szerencsére már van mivel, nem is édesség, nem is játék.
Újabb nyár kezdődik. Kristályok-kaki-jutalom hármasunk működik. Anya csökkenteni próbálja az adagot, de következő alkalommal újabb háromnapos szünet, kell a laktulóz szirup kiegészítésül ismét. Lassan elfogy a csomag, szerencsére a háziorvos jogosult felírni. (Máig nem tudom, hogy korábban miért nem ajánlotta?). Stabilak a napjaink, de nem tudunk előrelépni. Nem szenved már, de magától nem „vonul el”, nekem kell kiudvarolnom a produkciót.
Tél elején betöltötte a három évet. Most már napközben hónapok óta szobatiszta. Kakihoz pedig kéri a pelenkát, és továbbra is kicsit feszülten indul a második kakimentes napunk. A pszichés gát láthatóan nem oldódott meg, nincs ötletem, hogy mi segíthet. Sokat beszélgettünk az apjával, igyekszünk magunkat vizsgálni, változtatni valós (vagy vélt) hiányosságainkon, konfliktus kezelésen (hiszen a dac is beköszönt), de döcögős továbbra is a kaki útja.
A vécében hosszú hónapok óta ott állt a fellépős szűkítő (trónszék), de soha nem érdekelte. Egyik este felkérdezkedik, pisil, és kijön a kaki is. Nem merünk látványosan örömködni, talán csak „véletlen” volt. Következő este ő rakja fel a trónszéket, kakil, szól, popótörlés, és együtt húzzuk le a barnamedvét. Természetesen jön a jutalom is (duplán!). Harmadik nap ugyanez, aztán minden nap. Csökkentem a kristály mennyiségét, szerencsére nem töri meg a napirendet, az esti trónszékes program nem marad el!
Életünkben újabb változást hozott a költözés. Féltem (nem kicsit), hogy gondunk lesz, de az első este óta rakja fel az új vécére is a trónszéket. Kristályt most már hetek óta nem kap. Persze most is előfordul, hogy a fiatalember túl elfoglalt kakilni, de az esti rutint hol korábban, hol később sikerül tartani. (Néha persze kell egy kis szülői noszogatás.) Szeptembertől kezdődik az óvoda, de végre merek abban bízni, hogy a kakival nem lesz problémánk.
Mellyssa
Csak a bugyiba hajlandó kakilni a gyerek
Sajnos a székletürítéssel gondok vannak. Van olyan, hogy két-három napig nem kakál, van, hogy naponta kapunk egy keveset, de minden esetben csak a bugyiba.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
