Drága gyermekem! Köszönöm neked azt a csodás 12 hetet, amit veled tölthettem. Még nem is tudtam, hogy velem vagy, de az első perctől másként éreztem magam. Erősebb lettem, és olyan optimizmus szállt meg, amit nem tudok megmagyarázni. Úgy hittem, mindent elérhetek.

Aztán augusztus 5-én reggel két és fél év elkeseredett várakozás után egy pozitív teszttel álltam a kezemben. Azt hittem, rosszul látok, majd elfogott a rettegés. Júniusban még úgy volt, hogy szeptemberben a miómákkal műtenek. Mi lesz, ha a nőgyógyász azt mondja, nem tarthatlak meg?

A doktor bácsi nagyon rendes volt. Másnap fogadott és megnyugtatott, hogy minden rendben. A műtét elmarad, mert te jó helyen vagy a pocakomban, és minden rendben lesz. Életem legboldogabb hét hete következett. Életemben először szépnek láttam magam, és a nehézségek, gondok ellenére szépnek láttam a világot is. Olyan erő és hit volt bennem, ami még sosem. Hittem, hogy ajándék vagy, és hittem abban, hogy a világ nem lehet olyan kegyetlen, hogy azért kaptalak, hogy később elveszítselek.

Minden héten ultrahangképeket kerestem a neten, és nézegettem, vajon most mekkora lehetsz. Simogattam a hasam, és bal oldalt a pocim alján éreztem a kis dudort, ahol voltál. Beszéltem hozzád és énekeltem neked, fohászkodtam, hogy minden rendben legyen. Semmi más kérésem nem volt az élettől, csak hogy egészséges legyél.

Aztán szeptember 23-án reggel földöntúli boldogságban voltam, mert a 12. heti ultrahangra mentünk. Alig vártam, hogy lássalak. Az orvos hosszasan nézegetett, én pedig boldogan néztem a képernyőn, ahogy dobog a pici szíved. Gyönyörűnek láttalak.

Aztán megszólalt az orvos:

„Nincs jó hírem. Ez a baba nagyon beteg.”

Majd áthívott még egy orvost, de innen már csak szavakat hallottam. Nyitott hasfal… meg a mellkas is… minden belső szerv kint van… az ott a máj… meg a szív egy része is… nem marad életben… meg lehet próbálni műteni, de nem fogja kibírni…

Nem bírtam elhinni, hogy ez velünk történik. Nem tudom, mi lett volna, ha apukád nincs velem. Döntenünk kellett. Az eszem tudja, hogy nem volt más választásunk, mint a terhesség megszakítása. Már a korábbi ultrahangméréseken is mindig egyre kisebb korúnak mértek. Nem tudtál megfelelően fejlődni. Vagy még a születésed előtt elhaltál volna, vagy utána néztem volna végig a haláltusádat.

A szívem mégis úgy érzi, cserben hagytalak, amikor lemondtam rólad. Veled együtt a lelkem egy darabját is kitépték. Nagyon hiányzol. Este, amikor felébredek, keresem a kis dudort a pocakomban. Zokogok, és már csak abban reménykedek, hogy megbocsátasz nekem, amiért gyenge voltam.

Arhe

A harmadik vetélés után meg akartam halni

Már nem akartam élni, imádkoztam, hogy haljak meg, sőt, a kést úgy vette ki a férjem a kezemből. Idegösszeomlásom volt, tíz napig pszichiátrián kezeltek.

Tovább>>>