Két és fél hete meghalt a Keresztapám. És képtelen vagyok meggyászolni. Annyi telik tőlem, hogy 0-24-ben resting bitch face-szel létezem, és napi 2-3 semmiből előtűnő pár perces zokogással töröm át a nem-felfogás hártyáját. Azt hittem, hogy Keszthelyen, amikor kénytelen leszek megállni, nem lesz mit takarítani, pakolni, telefonokat intézni, bevásárolni, főzni, kényszeresen valamit csinálni, majd muszáj lesz a szervezetemnek utat engednie a gyásznak, de ez nem így történt. Kifejezetten jól éreztem magam, és ez kicsit ijesztő.

Harmadik trimeszter, 31. hét...

Kezdődik. Könnyebb úgy megfordulni éjjel az ágyban, hogy felülök. Ha leejtek valamit, ügyelnem kell a megfelelő terpeszben való leguggolásra, hogy ne nyomjam meg a pocakomat. Ha bal oldalt alszom, felmegy a vérnyomásom, ha jobb oldalt, kifolyik a gyomorsavam, félig ülve fáj a keresztcsontom, hanyatt pedig ugyebár nem kéne feküdni - na nem mintha a melegtől a melleim közt csorgó izzadságtól, és a fővő agyvizétől hánykolódó másfél évestől túl sokat tudnék aludni.

És hát a kívánósság. Azt mondják, hogy minden kívánás valamilyen hiányállapotra utal, a sör (alkoholmentespersze) és a csoki még bekategorizálható, és nem  megy ritkaságszámba, de valaki megmagyarázhatná, hogy miért lábad könnybe a szemem és kezd el ömleni a nyálam, ha csak rágondolok a dohos pinceszagra?! Egyszer hallottam egy történetet, ahol egy végefelé járó kismama annyira megkívánta a forró aszfaltot (épp aszfaltoztak a közelükben), hogy be kellett zárni a lakásba, nehogy belevesse magát. Néha feldereng előttem a saját képem, ahogy egy belvárosi bérház pincéjében úgy tapadok szájjal a falra, mint bizonyos halfajták szoktak az akváriuméra, és egyelőre ezt inkább viccesnek találom, mint valós vágyálomnak. Úgyhogy engem talán még nem kell elzárni.

Közben borzasztóan mulatságosnak találom, hogy egy kis kick-box bajnok növekszik bennem. A sporton kívül még nagy potenciált látok Benne a meglepetésszerzés terén is, hiszen olyan hirtelen tud rákényszeríteni a mosdó-kanyarokra, hogy indulás előtt mindig kénytelen vagyok átgondolni, hogy az utunkon hol találok elérhető távolságban nyílvános wc-t. Ráadásul a testemben való elhelyezkedését is sűrűn szereti váltogatni: a hétvégén épp hűtöttem a veresegyházi strandon, amikor konkrétan keresztbe fordult, és nyújtózkodott. Én pedig tágra nyílt szemekkel, mozdulatlanul vártam, hogy na akkor most mi lesz. Valahova fordult, de mivel azóta is mindenhol, mindenféle mozgást végez, így továbbra sem tudom, hogy milyen irányú a fekvése (a bábám javaslatára nem is izgulok rajta).

Kicsit kezd feszélyezni ez a névválasztás dolog. Az egyik internetes portálon fellelhető listát kimásoltam, és kitörölgettem minden számomra nem kompatibilis nevet, majd felszólítottam az Embert, hogy válasszon közülük. Ez már hetekkel ezelőtt történt, de nem tűnik úgy, hogy nagyon felizgatná a téma (mióta elvetettem a Bencét és a Lilit, azóta duzzog). Úgyhogy most az jutott eszembe, hogy több variációt leírunk, és például ha fekete hajjal születő fiú lesz, akkor Botondnak hívjuk, ha szőke kislány, akkor Fanninak (mondjuk ezt a két nevet pont utálja, de ezek jutottak eszembe). Vagy csak simán leírjuk a mindkettőnknek tetszőket, és megszületése után eldöntjük. Azt hiszem, ez lesz a legegyszerűbb. Ha más nem, lesz Borbála vagy Balázs, így adhatunk még egy pofont a "nem örökítünk nevet a családból" elvünknek (Borka első neve Anna, ami Anyukám neve is).

Épp borzalmas nagy keresgélésben vagyok, mert a Szüleimhez költözéskor nem tudom, hogy hova pakoltam az "Otthonszüléshez beszerzendő dolgok listáját", pedig ezen a héten terveztem a beszerzőhadjáratot, most meg a vattán és a muskotályzsálya olajon kívül semmi sem jut az eszembe...

Apropó, költözés: Rákospalota, Rákospalota, Te csodás! Amúgy nem szeretem a város ezen részét, de most nagyon jólesik kicsit visszajönni a gyökerekhez (mármint gyökerek alatt nem a szüleimre gondolok - hehe). Ráadásul a veresi busz 5 percre innen áll meg, és fél óra alatt ott van.

Apropó, Veres! Vannak nyílászáróink, falaink, ajtóink, és hamarosan Apu megcsinálja a kábelezést, mi addig falat kaparászunk. A külső szigetelésre már van mesterünk, és anyagbeszerzési helyünk, a belső burkolatokat is úgy tűnik, hogy kiválasztottuk, már csak kéne valaki, hogy letegye. A málnánk viszont leérett, így megint kénytelen vagyok bogyókat venni. De egyre inkább szerelmes vagyok a helybe, igazi kis madárfüttyös övezet.

Hozzávetőlegesen két hónapunk (és három esküvőmeghívásunk) van a szülésig. Esténként - amikor egyszerre minden az agyamba tódul alvás helyett - izgalommal vegyült várakozással próbálom elképzelni, hogy vajon milyen lesz majd.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?