17 évesen estem teherbe. Pár hónap volt hátra, hogy 18 legyek, így nem volt gond a gyámügy, ilyesmi kapcsán. A terhességem mondhatni minden pillanatát élveztem, kivéve mikor cukor miatt három napot bent kellett lenni, mivel kicsivel megugrott a vércukor értékem. Három időpontom volt szülési dátumra: az első 2019.01.15, a második 01.10, a harmadik 01.04. De végül 2019.01.03-án lett meg a kislányom.

Nagynéném tartott egy kis szilveszteri bulit, de persze nem ittam egy csepp alkoholt sem egész terheségem alatt. Éjfél után volt tűzijáték is, az megvártam, de a tűzijáték közben fájásaim lettek. Nem voltak nagyok, ezért senkinek nem mondtunk semmit, hazamentünk pihenni. A fájások el is múltak.

Elseje eseménytelen volt, másodikán megint éreztem fájásokat, sétálgattam. Anyukám olyan délután 5 körül mondta, hogy be kéne menni, szerinte szülök. Be is mentünk, felvettek. Nem történt semmi, az emberre rá sem néztek. Bedobtak a folyosó végén egy hideg szobába, de az olyan volt, mintha raktár lett volna.

Este voltak fájásaim, de nem voltak erősek, így nem lett aznap baba, de aludni nem tudtam, mert azért kellemetlen volt. Reggel nagyon sokan álltak kint a folyosón, a szülőszoba ajtaja előtt. Nagy hó esett, rengetegen szültek aznap, volt vagy harminc nő – sőt, volt olyan, aki a mentőben szült meg a kórház előtt.

Január 3-án sokat lépcsőztem, sétáltam, fájások voltak, csak kicsik. Délután öt óra volt, behívtak, felfektettek egy ágyra, megvizsgáltak: szűk kétujjnyi. Burkot repesztettek, kaptam két üveg indítót, iszonyatosan fájt, sikoltottam, azt üvöltöttem, meghalok, senki, de senki nem jött be. Mire beengedték a férjem, nagyon elfáradtam. Bealudtam a fájások között, nem tudtam, menyi az idő. Át kellett sétálnom egy másik szobába, mert volt egy másik ágy, olyan, ahol nem kell tartanom a lábam. Kaptam érzéstelenítőt, hogy legyen erőm nyomni, tudjak pihenni. Kaptam egy tanuló szülésznőt, ő rendes volt, meg volt egy doki is, az is nagyon rendes volt.

22.40 perckor megszületett a kislányom 3260 grammal, 51 centivel. Mikor megszületett, akkor látták, hogy nem egy, hanem kettő csomó is van a köldökzsinóron. Nem volt könnyű a szülés, fogóval született meg. Mivel tolási nehézségeim voltak, hiába nyomtam, mire nyomtam volna a másodikat, a baba addigra visszacsúszott. A tanuló szülésznő javasolta az orvosnak, hogy legyen császármetszés, amibe beleegyeztem. Akkor megszólalt a doki, hogy hozzák a fogót. A nagymamám anyukámat is azzal szülte, és a nagymama megsérült, két hónapig nem tudott felkelni, egyből ez jutott eszembe.

Kaptam érzéstelenítőt, de mikor felnyúlt a fogóval, úgy sikoltottam, hogy szedje már ki belőlem. Ki is szedte, betette a karomba a picurka hercegnőmet, nem éreztem akkor semmi fájdalmat, pedig repedtem, vágtak is. Elvitték a lányomat fürdetni meg rendbe tenni. Apa végig velünk volt.

Már kiment az érzéstelenítő, mikor jött a méhlepény. A szülésznő bennem hagyott egy darabka valamit, a doki vette ki. Mikor kezdett varrni, kérdezte, hogy fáj-e, szóljak, akkor mondtam, nem, de mindent éreztem, de egyáltalán nem fájt.

Közben a doki mondta, hogy lehet, hogy a lányom karja lebénult, mivel a keze a feje mellett volt, és úgy húzta ki, hogy lehet, elszakadt egy szalag a kezében. A lányom karja nem mozdult, lógott. Fel sem fogtam, mi történik.

Nagyon sokat sírtam, de így két év után egy rossz álomnak tűnik az egész. A lányom meggyógyult, nagyon szép, egészséges kislány. 

Bianka 

Olvass még szüléstörténeteket!

19 évesen szültem és nem bántam meg

Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam

Későn indították be a szülést