Nagyobbik fiam (jelenleg négyéves) elmúlt már kétéves, amikor azon a nyáron észrevettük, hogy néha-néha lábujjhegyezik. Sokszor rászóltunk, hogy tegye le, figyeljen oda erre, de nem fordítottunk nagy jelentőséget a dolognak – majd kinövi alapon.
Aztán tavaly, amikor elkezdett oviba járni, és még mindig lábujjhegyezett, gondoltuk, talán mégis meg kellene nézetni valakivel. Így a gyerekorvostól kértem beutalót az ortopédiára (Heim Pál), ahova el is mentünk valamikor október végén. Megnézték a lábát, annyit mondtak, hogy talán kicsit meg van rövidülve az Achilles-ín, és hogy valóban kötött/feszes a lábizomzata.
Kérdésemre, hogy ez vajon mitől lehet, hogyan alakult ki, nem kaptam egyértelmű választ, találgatásokra persze nem voltam kíváncsi. De azért elküldtek minket a neurológiára is, hogy megvizsgálják, és kizárják az idegrendszeri fejletlenség jeleit.
Rögtön utána telefonáltam is, de csak január közepére kaptunk időpontot. A doktornő mindent rendben talált, a kért laborvizsgálat eredménye is abszolút rendben volt.
Ezzel a papírral visszamentünk az ortopédiára (szerencsére ugyanarra a napra tudtam időpontot kérni), ahol igazán érdemleges dolgot nem tudtak mondani. A kórházi gyógytornát javasolták, és kiírtak neki egy éjszakai lábsínt (combtól a talpáig, ami derékszögben tartja a lábfejét).
Mondanom sem kell, hogy körülbelül háromszor volt éjszaka a lábán, mert egyszerűen abban nem tudott rendesen aludni, és minden próbálkozásunk ellenére is csak hiszti volt belőle, így nem is erőltettem tovább.
Mivel nem tudtam megoldani a mindennapos kórházi ingázást (ugye akkor már oviba járt a nagyobb, és van egy kisebb fiam is, aki jelenleg kétéves), hogy eljussunk a gyógytornára, így a kerületünkben keresgéltem megoldást, amit meg is találtam. Oda március óta, a mai napig járunk egyéni gyógytornára hetente egy alkalommal, de sajnos semmi változást nem vettünk észre a lábán. Itt azt mondták a sínt felejtsem el, mert náluk van súlyosabb problémával küzdő gyerek is, mégsem kell sínbe tenni a lábát.
Egy ideig csináltuk itthon a TSMT tornát is, de az végül valahogy elmaradt... Ezen a tornán főként olyan gyakorlatokat, játékos feladatokat csinálnak, amit sarokjárásban (pingvinezve) kell(ene) megtenni, illetve az óra része a lábának masszírozása is. Ez utóbbit persze nem szereti, és nem is nagyon hagyja sajnos. Mondták, hogy a legjobb lenne, ha itthon is tudnánk masszírozni a lábát, akár minden nap, a mutatott technikával, de ha ott nem viseli el, akkor nyilván tőlem sem fogja (próbáltam, tényleg.).
Nagyjából most így egy év távlatából, és a kifizetett (egyáltalán nem olcsó) tornabérlet sokasága után úgy érzem, hogy ez sem jelent megoldást a lábujjhegyezésre. Próbáltam mindenfelé utána olvasni ebben a témában, de igazából semmivel nem jutottam előrébb, és nem tudom, hogyan tovább.
Járt valaki hasonló cipőben? Van tapasztalatotok ebben?
Niki
Mozgásfejlődésről itt írtunk:
Azt mondták, nincs baj a gyerekkel...
A szomszéd gyerkőc mindig gyorsabb?
Csimpi-csámpi kiskacsa az ortopédián
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
