Kedves Férjem!
Minap olvastam egy nagyon megható posztot, a feleség írta a férjének. Meg is jelöltelek a poszt alatt, de szeretném elmondani a saját szavaimmal is neked, hogy köszönöm és nagyon szeretlek!
Köszönöm, hogy velem vagy immár 12 éve, és tudom, ez így lesz örökké.
Köszönöm, hogy a nehéz időkben is kitartottál.
Habár sosem értetted meg, mi az a depresszió, de támogattál és fogtad a kezem.
Amióta megszületett a kislányunk, csak még jobban szeretlek, és hálás vagyok, amiért ilyen férfit szánt nekem a sors!
Sok mindenen átmentünk már együtt, pedig nem vagyunk még olyan idősek, mégis olyan életünk van, ami eseményekkel teli. Sajnos nem csupa jó dolog, de mindig azt mondjuk, ezek csak erősítik a kapcsolatunkat. És ez így is van!
Már nem azzal a kislányos szerelemmel szeretlek, ez annál sokkal több és mélyebb!
Köszönöm azt a tekintetet, amit soha nem felejtek el, mikor megláttál menyasszonyként! Azt láttam a szemedben, hogy én vagyok a világon a legszebb.
Köszönöm, hogy amikor kiderült, talán nem lesz könnyű teherbe esnem, csak megöleltél, és azt mondtad, „sírj csak”.
Köszönöm neked, hogy ott voltál velem a szülőszobán és fogtad a kezem. Soha nem felejtem el azt a tekintetet sem. Azt, hogy mennyire tehetetlennek érezted magad, hogy nem tudsz segíteni a fájdalmamon.
Nem is tudod, mennyire tudtál!
Köszönöm a gyermekágyas időszakban velünk töltött napokat. Hogy akkor is szépnek láttál.
Köszönöm, hogy elviseled, ha rossz napom van, és a semmi miatt is felhúzom az orrom.
Köszönöm, hogy megérted, ha nincs vacsora, ha hazaérsz, mert csak a gyereknek főztem.
Köszönöm, hogy nem zavar, ha rumli van itthon, pedig itthon vagyunk egész nap.
Köszönöm, hogy munkából hazaérve még elmegyünk együtt ide-oda, pedig biztosan fáradt vagy.
Köszönöm, hogy mindig sietsz haza hozzánk.
Köszönöm, hogy olyan házasságom lehet, mint a szüleimnek.
Köszönöm, hogy a gyermekem apja vagy, jó apja vagy!
Köszönöm, hogy úgy gondolod, jó anya vagyok, a legjobb!
Persze nem vagy tökéletes, senkinek sem az, de mégis mi így együtt hárman egymásnak mégis azok vagyunk!
„You are fucking perfect to me.”
E.
Megszületett a baba, oda a párkapcsolat. Vagy mégsem?
Én írtam az „Elkerülhetetlen a párkapcsolat válsága a baba születése után?” című bejegyzést. Azóta eltelt három hónap, gondoltam, elmesélem, hogy mennyire elfajultak a dolgok, hogy elváltunk... Vagy sem! Majdnem bedőltetek, szóval nem, nem váltunk el, sőt, újra jól érezzük magunkat.
Tovább>>>
