A mi kis történetünk 2015.03.19-én kezdődött, reggel fél 7-kor. Felkeltem, ahogy szoktam, elmentem pisilni, és véres lett a vécépapír. Tudtam, hogy beindult a folyamat, csak azt nem, hogy jól-e, vagy ez azért nem annyira a jobbik oldala. Telefonáltam a dokimnak, mondta, hogy menjünk be a kórházba, még e rendszertelen fájásokkal is.
Fél 9-re be is értünk, feltettek ctg-re, felvették az adataimat. A ctg egy-két kósza fájást mutatott, de semmi jele nem volt a szülés megindulásának. Megvizsgált a szülésznő. Szerinte bő 2 ujjnyira voltam nyitva, a dokim szerint csak szűk 1 ujjnyi. Két választásom volt: ott maradok, és felvesznek az osztályra egynapos megfigyelésre, de ha nem indul be péntekig, akkor hazaengednek hétvégére. Második: hazamegyek, és ha rendszeres fájások lesznek, egyből indulok a kórházba, nem húzom az időt, mivel a negyedik terhességem, nagyon rohamosan indulhat meg minden. A tágulás és a kitolási szak között lehet egy óra, de akár tíz perc is. Haza jöttem. A dokim és a szülésznő is mondta: lehet, hogy este találkozunk.
Hazafelé hévvel, busszal jöttünk. Végig voltak görcsök, hol nagyobb szünetekkel, hol kisebbekkel.
Egész nap mértem a fájásokat. Volt, hogy 20 percenként jöttek, (20-28-12-18-17) és így tovább. Estefelé elkezdett rendszereződni. Kb. olyan 7 felé jött 10-8-7-6-5 percenként, így szépen, csökkenő sorrendben. Aztán kb. fél 8 felé jött 4 db 4 perces. Majd visszaesett 2 db 10 percesre. Negyed 9-kor arra riadtam az ágyból, hogy valami folyik belőlem. Felpattantam, és a magzatvíz elöntött. Majd mentem pisilni, és a nyákdugó is távozott. Ekkor már a fájások 3 percesek voltak.
9-re beértünk a kórházba. Ott újra ctg-adatok-vizsgálat. A ctg folyamatosan mutatta a fájásokat, amik egyre erősödtek. Vizsgálat: bő 2 ujjnyi. Mindeközben apa kint beöltözött, én kaptam egy beöntést. Előtte leborotvált a szülésznő (aki világ leglazább és legjobb embere volt számomra ott és akkor), megvolt a beöntés. Két nagy fájást kellett megvárni a vécén, majd lehetett zuhanyozni. Mindig kaptam betétet, amit betehettem a lábam közé. Kb 10felé kerültem a szülőszobára, vagyis ahol tovább vajúdhattam. Ott bekötötte a szülésznő az infúziót, és feltett újabb ctg-re.
Állhattam, feküdhettem, ülhettem. Én egyhelyben álltam, mivel a fájások követték egymást, és már nemigen volt szünet közöttük. A férjem kezébe és az infúzióállványba kapaszkodtam, és koncentráltam a fájásokra. Már amikor tudtam koncentrálni, mert néha elveszítettem az önkontrollt és szétcsúsztam. Csak sírni tudtam és remegni, hörögni. A levegővételekre próbáltam figyelni, de amikor már egybefolytak a fájások és csak erősödtek, nemigen tudtam a légzésemmel foglalkozni.
Jött a szülésznő, időnként megvizsgált, tágított. Néha a doki bácsim is megjelent, hallottam a hangját. Emlegetett valami labdát is, meg hogy „na, akkor rásegítünk egy kicsit”, majd ezek után 2 perces szünet volt egy fájás közt. Meg is jegyeztem, de a szülésznő mondta, hogy ennek csak örülünk, és most kapaszkodjak, amibe szeretnék, mert brutál lesz. Igaza volt. Én azt hittem, elájulok a fájdalomtól. A lábujjhegyemtől egészen a fejem tetejéig úgy fájt mindenem, mintha menten robbanna. Nem tudtam kiegyenesedni, mert úgy éreztem, hogy kettétörök. Na, 2-4 ilyen fájás után, ami megszakítás nélkül követte egymást, felfektetett a szülőágyra. Előtte kérdeztem meg tőle éjfél előtt 5 perccel,hogy szerinte mennyi van még hátra. A válasza: kb. egy óra, de attól függ, hogy én milyen iramban tudom átpréselni a babát a szülőcsatornán.
Szóval felfektetett az ágyra. Ekkor már olyan fájásaim voltak, hogy az ágyat meg tudtam volna emelni, ha az kell ahhoz, hogy vége legyen. Megvizsgáltak: 3 ujjnyi. 4 ujjnyi. Na, oké, annyit nyomhatsz minden fájásnál, ami jólesik. Meg is tettem, de borzasztó volt. Nyomtam rendesen, mert annyi esett jól. Éreztem, hogy Dotti feje bent van a hüvelyemben (amit jól éreztem), ekkor megjelent a dokim, hogy kérem szépen milyen hangokat hallok én itt.
Majd annyi ideje nem volt, hogy beöltözzön, csak felpattant az ágyam mellé, és elkezdte olyan erővel nyomni a hasam, hogy a szemem majd’ kiugrott. Lent a védőnő szó szerint forgatta Dottit. Nem olyan irányban indult el, mint ahogyan kellett volna. Kközben hallottam az utasításokat, mit csináljak. Én már csak gondolatból nyomtam, azt sem tudom, hogy milyen erővel. Éreztem, hogy jön kifelé, de azt is éreztem, hogy elakadt.
Egy utolsó utasítás a dokimtól is és a szülésznőmtől is
„Mély levegő, és ezzel az utolsó nyomással megszülünk.”
Úgy is volt, hallottam, hogy a szülésznő mondja:
„Ez az, most fog befordulni, ne hagyja abba a nyomást!”
És kint volt Dottim. Nem vágott a dokim, olajozott, zselézett a szülésznőm végig. Dottit elvitték, mert engem gyorsan kellett ellátni, meg ő sem volt kellemes állapotban. Viszont 9/10-es lett az Apgar értéke.
Ami ezek után történt, senkinek nem kívánom. Vagy fél órán keresztül próbálták a méhlepényemet leválasztani, ami nem járt sikerrel. A dokim ezek után felnyúlt, először kézzel kiszedett egy nagy darabot, majd utána mindenféle finom szerszámmal kikaparta a maradékot. Mindezt kb. bő háromnegyed órán keresztül csinálta. Eközben megkaptam Dottit. Ő kárpótolta a fájdalmamat. Végig olyan érzéseim voltak, mint akinek a beleit ki akarják szakítani és a száján kitolni. A dokim mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy ezt kell csinálnia, de muszáj. Szívósan tapadó lepény miatt leválasztás volt és jódvizes méhűri öblítés. Belső varratok vannak, a lepény kiszaggatott pár dolgot..(Zsaninál is volt tisztítás,de az kb. 5-10 perces volt.)
Most is fáj, de nem folyamatosan. Nagyon gyenge vagyok, antibiotikumot kellett már a kórházban szednem. A méhösszehúzódások kemények, kb. mint amikor vajúdtam a közepe felé. Fájdalomcsillapítással tűrhető. Végül is gyorsan zajlott, de kemény volt. Szépíthetném, hogy rendben volt minden, pikk-pakk, 3 óra alatt lezajlott, de nem. Nehéz szülés volt. Igaz, a párom azt mondta, hogy három nagyot nyomtam, és kint volt Doroti. Én többre emlékszem. Viszont minden fájdalmat megér ez a drága kincs, aki itt szuszog a kiságyban mellettem. Kislányom 2015.03.20-án 00.19-kor megérkezett közénk. 4000 gramm és 58 cm.
K.
OLVASS MÉG SZÜLÉSTÖRTÉNETEKET!
Apukám szedte ki belőlem a méhlepényt
Fiam halála után egészséges kislányt szültem
A férjem készített ki, nem a szülés
