A méhlepény miatt vissza kellett mennem a 17. héten ultrahangra, ahol 90 százalékos bizonyosággal fiút mondtak, amit el sem akartunk hinni. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy csak lányaim lesznek. A méhlepényen van még mindig valami, de még mindig jó az ellátottság.
A 20. hetin maradt fiú, 100 százalékos eséllyel. Ekkor mondtuk el a családnak, hogy bizony jön a kis herceg. Nagy volt az öröm, az anyósomnak már három lányunokája van, és ő reménykedett legjobban. A Férj pedig mindenkinek dicsekedett, hogy ő bizony tudja mindkét félét. Meg is kapta a férfiaktól, hogy lyukba lyukat fúrni a nagy dolog (ezt a sógorom mondta két kislánnyal), az unokahúgom férje pedig azt mondta, hogy márpedig egy férfi egyfélét tud (két kisfia van).
A 26. héten voltunk babamozin, nem volt túl aktív, de ismételten kaptam képet a nemiszervről, hogy ez bizony fiú. Ekkora már ritkán hánytam, és el is kezdtem hízni.
A 31. heti ultrahang előtti napon nagyon rosszul voltam, fájt mindenem, görcsöltem, szúrt a derekam. Ezt el is mondtam, dokinak, aki visszaküldött egy hüvelyi ultrahangra, hogy megnézze, mi a szitu. Rövidült méhnyak, V jel látható. Nyílik a belső méhszáj és fejvégűből faros lett. Hát megint befektettek három napra koraszülés gyanúja miatt. Kaptam tüdőérlelőt, magnéziumot, antibiotikumot, és szigorúan csak feküdjek.
Most már lehetett látogatni, kicsit jobb volt így, illetve most nagyon kedvesek voltak a nővérkék. Minden nap volt kétszer NST, amit senki nem értett, mert ilyen „kis” terhesség mellett ennek nem sok értelme volt, de hát ha a doki azt mondja, akkor a doki azt mondja. Egyik nap kb. meg sem mozdult az én aktív fiam, ami megijesztett, de néztek szívhangot és minden oké, azt mondták, csak ő is pihen. Persze hozzá kell tennem, hogy ugyanúgy görcsöltem és keményedtem, hiába a sok magnézium. Egyszer kaptam egy jó nagy lecseszést, amiért én az udvaron fogadok látogatót, mert tilos lépcsőznöm, és feküdnöm kellene. Mondtam, hogy hát valamennyit csak kell mozognom, mire azt volt a válasz, hogy persze, az ágyban jobbra és balra.
Aztán eljött a nagy nap, amikor eldőlt, hogy hazamehetek-e vagy sem. Mennem kellett ultrahangra, ami azt mutatta, hogy a méhnyak nem rövidült tovább, de a méhszáj tovább nyílt. Jó hír, újra koponyavégű lett. Végül úgy engedtek haza, hogy szigorúan csak fekszem otthon, mire akaratlanul is röhögtem egyet. Majdnem másfél éves gyerek mellett...köszike. Két hét múlva kontroll.
Otthon persze semmit nem tudtam pihenni, próbált a család segíteni valamennyit, de mindenki dolgozik, mindenkinek van saját élete, saját gondokkal. De én nem aggódtam, tudtam, hogy ő csak ilyen ijesztgetős fajta kisfiú, nem lesz baj. A kontroll ultrahangon rövidült a méhnyak, de nem nyílt a méhszáj tovább, szóval még két hét szigorú fekvés 3x2 magnéziummal.
A napló írásakor 36 hetes vagyok, voltam ultrahangon, ahol már nem néztek cervixet, hál istennek. 3 kg a babóca, már ha jönne, sem lenne baj. A külső méhszáj nyitva, puha a méhnyak, nagyon lent van a feje. Nem hiszik, hogy kihúzom a 40. hétig, de még a jövő hetet tölthetné bent. Nekem már fáj mindenem, sok a jóslófájás. Várjuk őt nagyon.
És mizu a szüléssel? Hüvelyi vagy császár?
Hát kaptam a gátamra egy kenceficét, ami tényleg sokat segített, egyáltalán nem fáj már. Több doktorral is tudtam beszélni erről, és azt mondták, hogy kicsi a valószínűsége, hogy újra megtörténik ilyen mértékű szakadás. Illetve ha 4 kg felé halad a súlya, akkor biztos császár, kicsi vagyok, amúgy is téraránytalanság lenne szerintük, és a gátamnak az tuti odakoppintana egy nagyot. Persze elmondták, hogy ígérni ők sem tudnak semmit, de a császárnak is rengeteg komplikációja lehet.
A férjem császár felé hajlik, fél, hogy megismétlődik vagy még nagyobb baj történik. Én rettegek a császártól. Nem kaptam császárra időpontot, de én kérhetem az előző szülésem miatt.
Apuka egyébként 4,5 kilóval született. Ha a fiunk ilyen tempóban növekszik, mint eddig, akkor hetente 35 dkg, vagyis 4 hét alatt 1,4 kg... vagyis 4,4 kg lenne, +/- 10% lenne a 40. héten. Aucs.
Mia
