Múltkor az új házról írtam, most a Kicsiről is ejtek pár szót - hiszen az ő fejlődése talán még a házénál is látványosabb volt az elmúlt hónapokban.
Egyre inkább olyan érzésem van, hogy nem egy 17 hónapossal, hanem egy minifelnőttel élek együtt. Nagyon más, mint a tesói voltak ilyen idős korukban, sokkal fejlettebb, önállóbb náluk. Kezdjük ott, hogy vécére (akar) jár(ni) (produktum persze még nincs, de a nadrágot, bodyt szépen le kell húzni, aztán úgy tenni, mint aki pisil, papírt tépni, majd lehúzni a vécét), fogat mos (egyedül), fésülködik (egyedül). Ha arctisztító vattával megtörlöm az arcom, akkor ő is, mert mindenben leutánoz. Egyedül eszik (kanállal és kézzel is) otthon és a bölcsiben is, és múlt este már egyedül akarta az esti cumisüvegét is meginni - félreérthetetlenül kitúrt minket a hintaszékből, amiben etetni szoktuk az apjával és tiszta szívből röhögött rajtunk, kezében az üveggel. Végül kegyesen megengedte, hogy mégis az apja etesse).
Az már nyáron kiütközött, hogy imád takarítani. Ha itthon van, naphosszat felmos, söpör, port töröl, takarít, súrol, sikál, ciffel, pakol (leginkább szét, de ez őt nem zavarja, hisz a polcnak üresnek kell lenni, hát mi ez a rendetlenség??) és porszívózik. A sógornőméktől októberben kapott egy kis seprűs takarító készlet, anyukámtól pedig karácsonyra egy mini vileda felmosót vödörrel, mindegyiket imádja.
A kiskonyhájában is sokat intézkedik: főzni ugyan nem szokott, de szakadatlan pakolja ki és be a polcokat, szekrényeket és ha nem tetszik neki, akkor újrakezdi.
Az elmúlt hetekben kitalálta, hogy ő írni akar tollal és színezni filccel vagy ceruzával - pont úgy, mint a tesói. Pár napja pedig észrevettem, hogy hirtelen elkezdett érdeklődni a könyvek iránt! Eddig csak a kicsike képeskönyvek kötötték le, főleg a lapozás - de most már a történet és 1-2 mondat, szó is belefér neki, addig nem lapoz. Mutogat a könyv lapjain az állatokra (főleg azok érdeklik), és imitálnom kell hozzá az állathangot neki. A múltkor pedig azon kaptam, hogy saját magának "mesél" a könyvből - nézegette a dupla oldalt, közben mormolt és hangokat adott ki, majd lapozott és ugyanezt ismételte. Kedvencei most egy Peppa malacos könyv és az állatsimogatós.
Egyre több mindent igyekszik mondani is: legtöbbször használt szava a "Tá!" vagyis "tessék" és közben odaad valamit. De sokat használja a da (= oda), a pápá és a bábá szavakat is - és senki a világon olyan panaszosan még nem tudta mondani, hogy mámáááááá, mint ahogy ő tud könyörögni, hogy adjam oda neki a cumiját. Shame on me, de még mindig nem szoktattam le teljesen a cumiról - igaz, hogy csak az esti alváshoz kapja meg. Sokszor két cumival alszik: egyiket a kezében fogja, másik a szájában vagy a feje mellett.
Minden elmenő és érkező autónak intenie kell az utcán, illetve ha bölcsibe indul itthonról/ha tudja, hogy elmegyek valahova/ő menne el az adott helyről, akkor is határozottan pápát int és ösztökél, hogy menjünk már. Az autók amúgy is nagyon érdeklik - berreg velük és tolja is őket. Az első gyerekem, aki ilyet csinál.
Itt is épp integet egy autósnak
És közben meg egy kis szeretetgombóc is. Pár hónapig a hajhúzás volt a mániája, de szerencsére sikerült róla átszoktatni a simi-simivel hajsimogatásra (a bölcsisnénik is megtanulták ezt a szót magyarul, csak ne tépje már a hajukat), azóta simogat feszt mindenkit. Kedvesen törődik a nála kisebb gyerekekkel a bölcsiben, őket is simizi. Most sajnos a dobálás és a csapkodás lett az új mániája - remélem lassan ez is alábbhagy.
A bölcsiben mindenesetre imádják, és ő is nagyon szeret odajárni. Reggelente, mikor bevisszük, minden dadusnénit végigölelget - ez az ő saját reggeli rituáléja. Odaszalad hozzájuk, nyakukba csimpaszkodik, megöleli őket, pár másodpercig csüng rajtuk - majd megy a következő kiszemelthez, és vele is eljátssza ugyanezt. Nagy sikere van vele! Puszit is tud ám adni a kis beste, de általában csak a levegőbe, és kiváltságos alkalom, ha az arcunkra is kapunk tőle egyet.
Nagyon aktív gyerek, ha tehetné, egész nap rohanna (és sokszor meg is teszi), kilométerek vannak a lábában egy-egy nap végére. Imád a szabadban lenni, nem érdekli se a sötét, se a mínuszok. És persze a tánc, amit szintén imád! Amint zenét hall, mindegy, hogy milyet, azonnal ringatja magát, a fejét, rugózik a lábán.
Még a gyerekekről akartam írni, de most már leragad a szemem. Talán majd holnap. Jó éjszakát!
Folyt. köv.
Shadow
A szerző előző cikkeit ide kattintva találod.
